Hatvanöt méteres magasságával kitűnő tájékozódási pont a dunaújvárosi víztorony. Közelében lakóházak, parkolók, de ami igazán közel van hozzá, az a római kori katonai erődből, illetve a köré települt polgárvárosból előkerült kövek tára.
– Azt az épületet azért kellett az eredeti tervekhez képest méterekkel hátrább megépíteni, mert az elsőre megálmodott helyén csodálatos római kori lakóház maradványa került elő – mutat az egyik nyolcemeletes épületre Visy Zsolt régész, miniszteri biztos, aki évtizedeken át kutatta az Intercisa nevű egykori római település titkait. Pályakezdő régészként állást nem kapott, csak szerződést. Pénzhiány miatt 1968-ban kirúgták, de végül maradhatott. Visy Zsolt a pécsi egyetem professzoraként kutatja a Római Birodalom egykori határát. Intercisa is a római limes része volt.
Zűrzavaros időszak
A római limesen leginkább a birodalom határán álló védelmi objektumokat szokták érteni. Eredeti jelentése azonban nem védelmi vonal volt, hanem hadi út a hozzá tartozó katonai létesítményekkel. Elsődleges feladata, hogy a római katonákat eljuttassa az ellenséges területre, és ott biztosítsa az eredményes tevékenységüket. A „határ, határvonal” jelentés csak a Kr. u. II. századtól alakult ki, miután a Római Birodalom Traianus hódításai következtében elérte legnagyobb kiterjedését, és határai hosszú időre állandósultak. A határvédelmi rendszerek azonban tartományról tartományra változtak. Volt olyan provincia a romaikor.hu portál szerint, ahol magas kőfal (Britannia), másutt csak cölöpkerítéssel védett sánc-árok rendszer (Germánia), időnként tábor- és őrtoronyláncolat (Odenwaldlimes), völgyzáró falak (Dácia), helyenként pedig folyók, tengerparti szakaszok – ez utóbbi két esetben összefüggő akadályrendszer kiépítése nélkül (Noricum, Pannonia) – képezték a Római Birodalom határát. Az egyes szakaszokból a II. század közepére az egész birodalom körül összeállt a többé-kevésbé összefüggő határvonal, ez azonban nem jelentette áttörhetetlen védővonal létrehozását.
Az egykori limes elemei közül 1987 óta világörökségi helyszín a Hadrianus-falként emlegetett védvonal. Mivel a barbárokat Britanniában nem sikerült legyőznie, Hadrianus hatalmas fallal próbálta birodalmát védeni tőlük. A római hadsereg Kr. u. 122-ben kezdte és nyolc év alatt építette meg a 120 kilométer hosszú, mintegy 4,5 méter magas, három méter széles, egyik tengerparttól a másikig húzódó falat. A szárazföldi limesvonalakat a rómaiak esetenként módosították. Ez történt a Hadrianus-fallal. Hadrianus utóda, Antoninus Pius 160 kilométerrel északra tolta ki a Római Birodalom határát, és elhatározta az Antoninus-fal kiépítését – ez az emlék 2008 óta szerepel a listán. 142-ben kezdték építeni, nagyjából 12 évig tartott a befejezése, a 63 kilométer hosszú védművet azonban pár évvel később elhagyták, mivel tarthatatlanná vált. Marcus Aurelius visszahúzódott a nem sokkal korábban felhagyott Hadrianus-fal mögé. A két brit védvonal mellett szintén a listán szerepel a Felső-Germánia–Raetia-szakasz – a Dunát és a Rajnát összekötő szárazföldi részről van szó. A limes negyedik eleméről, a magyar–német–osztrák–szlovák előterjesztésről a jövő héten szavaznak Bakuban az UNESCO 43. ülésén. A négy ország tavaly januárban beadott pályázata 98 helyszínt foglal magában a Duna-völgy mintegy ezer kilométeres szakaszán, ezek közül 65 Magyarországon található.