Érthető, hogy nem támaszt konkrét elvárást a magyar női vízilabda-válogatottal szemben a szövetség. Az ötkarikás pólótorna a nőknél bivalyerős és mindössze nyolccsapatos, a mieink pedig, miután megmérkőztek Kínával, Spanyolországgal és a címvédő Egyesült Államokkal, helyezésük szerint kapnak ellenfelet a másik csoportból. Csoportelsőség esetén a másik négyes legrosszabbikával – elvileg Brazíliával – játszhatnánk –, de ha mindenkitől kikapunk, akkor is van még esély az olasz, orosz, ausztrál, brazil négyes legjobbja ellen a nyolcaddöntők során.
– Ezzel együtt egy magyar vízilabdásnak, egy szövetségi kapitánynak vagy éppen a szurkolónak a válogatottat mindig a dobogó környékére kell elképzelnie – fogalmaz az MNO-nak Bíró Attila szövetségi kapitány, aki az erős csoport láttán is állítja, hogy reális lehet az éremszerzés.
Gangl Edina, a válogatott kapusa rögtön sorolja a legnagyobb vetélytársakat. – Az amerikaiak erősek, de láthattuk az ausztrálokat is, és tudjuk, mire képesek a spanyolok vagy az olaszok. Verhetetlen kategóriába mindenesetre egyik sem tartozik, mi pedig magyarok vagyunk és vízilabdázók, nem lehet más célunk, mint hogy éremmel térjünk haza a riói olimpiáról.
Az önbizalom alapjául szolgáló felkészülést felemásan tudták le a hölgyek. Amerikában először a vendéglátóktól szenvedtek három vereséget, majd hazatérve Olaszország és Ausztrália ellen sem sok sót ettek meg, igaz, folyamatosan javult a játék, az utolsó erőpróba alkalmával már döntetlenig jutottunk Ausztráliával.
– Az amerikai edzőtábor a védekezés szempontjából volt számunkra tanulságos, a hibák javítását pedig már a júliusi BENU-kupán megkezdtük. Támadásban hét-nyolc gólnál már nem dobunk kevesebbet, ennyivel pedig meg lehet nyerni egy mérkőzést – értékel Bíró Attila. A csapatot most 85 százalékos erősségűnek érzi, a 100-ashoz közeli állapot eléréséhez viszont akár a csoportmeccsekre is szükség lehet még azok után, hogy Bauruban (ez Riótól nyugatra van néhány száz kilométerre) még megmérkőztek egy-két fiúcsapattal és a brazil női válogatottal is.
