A többi porhintés. Így az is, hogy gond lenne: hazánk túl közel állna annak a Vlagyimir Putyinnak az Oroszországához, akivel egyébként Trump a napokban egy órát beszélt telefonon, elvégre akkora ellenségről van szó, hogy nem bírta már ki nélküle a napot. Nem, a Moszkva-barátság éppenséggel azok furkósbotja, akik úgy vélik, az amerikai elnök – a Mueller-jelentés következtetésének dacára – mégiscsak az oroszok kezére játszott.
Most akkor hogyan jön ki a matek? Az egyik Putyin-haver fogadná a másikat? Nem. Amerikában a Moszkva-ellenesség politikai marketingfogás. Egyszer Putyin szemébe néznek és a lelkét látják benne, mint George W. Bush, másszor hirtelen megromlik a viszony, később Barack Obama megnyomja a kapcsolatok újraindító gombját, hogy azok utóbb ismét gajra menjenek. Washington és Moszkva viszonyában történelmileg váltakozik az elhidegülés és az enyhülés; ehhez is fűződik államérdek, nem is kevés.
De nekünk nem kell ehhez igazodnunk, mi ezt nem engedhetjük meg magunknak. Kisebb súlyunkból és geopolitikai fekvésünkből adódóan mindig korrekt, ha nem is túl baráti viszonyban érdemes lennünk Moszkvával. Milyen érdekes, valahogy a feledés jótékony homálya fedi: Gyurcsány Ferenc évi négyszer találkozott Putyinnal, az orosz elnök az ő Totó kutyáját simogatta, Gyurcsány Ferencné pedig – a Putyin-ellenes DK mai EP-választási listavezetője – neki terítette meg az asztalt az Apró-villában. Ugyanazok nem akarnak emlékezni erre, akik arra sem: a magyar kormányfő nem most debütál a Fehér Házban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!