Természetesen nem Magyarországon lennénk, ha azt írhatnánk, a nyilatkozatot minden párt képviselője egyhangúlag megszavazza majd, és boldog egyetértésben éneklik el közösen a Himnuszt a megemlékezés végén. Sőt borítékolható, hogy a nyilatkozat inkább a mostanában elterjedt undorító stílusú hőbörgést fogja kiváltani azok körében, akik magukra ismernek majd abban a megállapításban, hogy a rendszerváltoztatás továbbvitele során hozott döntésekkel nem sikerült gátat szabni a társadalom jelentős részét érintő kiábrándulásnak és a kommunista diktatúrát korábban fenntartó csoportok meg-megújuló uralmi törekvéseinek.
Az én generációm legnagyobb tragédiája, hogy még az unokáinkat sem tudtuk megkímélni annak a mondatnak a megértésétől, amit édesanyám szokott féltő szeretettel az orrom alá dörgölni: – Vigyázz, kisfiam, még visszajöhetnek!
Mindenesetre a nyilatkozat derűlátóan úgy fogalmaz, hogy a posztkommunizmus korszaka 2012. január elsején lezárult az új alaptörvény hatályba lépésével. Május másodika pedig végérvényesen a visszanyert szabadság emléknapja. Azé a szabadságé, ami nem azért adatott, hogy kiéljük önmegvalósító hóbortjainkat és azt csináljunk, amit akarunk, hanem azért, hogy ismét naggyá tegyük Magyarországot. Kerüljön akárhány évtizedbe…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!