Hívtam egy taxit, hogy a Városligetből eljussak az Üllői útra. Míg vártam az autóra, megakadt a szemem az épülő Néprajzi Múzeumon, amely még kész sincs, de már elnyerte az egyik legrangosabb nemzetközi ingatlanszakmai elismerést, az International Property Awards nagydíját a világ legjobb közintézménye kategóriában.
Megpróbáltam felidézni magamban, hogy a Fidesz-kormányok alatt mennyi minden épült és szépült meg a fővárosban. A sor szinte végeláthatatlan, már az 1998–2002-es időszak alatt is rengeteg beruházás valósult meg. Ilyen például a Millenáris Park, amely 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott. Tarlós István főpolgármesterségének kilenc esztendeje alatt pedig megszámlálhatatlannak tűnő fejlesztések sora ment végbe. Míg ezen méláztam, megérkezett a taxi. Hátraültem, hogy valamennyire tarthassam az egészségügyi távolságot, de a sofőrt ez nem zavarta abban, hogy valóságos szóözönt zúdítson rám.
A következő tizenöt percben többször hallhattam Karácsony Gergely nevét, mint kampány alatt bármelyik híradóban. A taxis szerint csak az az ember képes ekkora ámokfutásra a közlekedés terén, aki nemhogy autót vezetni nem tud, de valójában még biciklizni sem. A nagykörúti biciklisáv szinte minden harmadik mondatban előjött, de az alkalmi sofőröm a Belső-Erzsébetváros „forgalomcsillapítási mintaprojektét” sem hagyta szó nélkül. – Ha a korábbinál jóval hosszabb ideig tekergek az utcákban, azzal miért lesz kisebb a forgalom és a légszennyezés? – tette fel a kérdést inkább magának, mert a bennem felmerülő magyarázatot már nem várta meg. Ahogy egyre idegesebb lett, lehetett érezni rajta, hogy megvannak a kérdéseire a válaszai is, melyeket valószínűleg akkor sem lehetne idézni, ha elmondta volna.
Valljuk be, egy kerékpársávot felfesteni az úttestre nem igényel túl nagy kreativitást. Pedig most Karácsony Gergelytől jóval többre lenne szükség, mint egy sárga csík az aszfalton. Felelős pozícióban van, a magyar GDP több mint harmadát Budapest termeli meg. A koronavírus-járvány és a nyomában járó válság nem tesz különbséget a politikai színek között. Vállalkozások ezrei joggal várják Budapest vezetésétől, hogy segítsen rajtuk. Ha a főpolgármesternek és helyetteseinek, valamint népes tábort alkotó tanácsadóinak a kútfője üres, akkor vegyenek példát a kormányról. Vagy ha ezt ördögtől valónak tartják, akkor merítsenek a nemzetközi példákból. Az biztosan nem fogja megnyugtatni a bajban lévőket, ha lépten-nyomon Orbán Viktorra mutogatnak, és azt szajkózzák, hogy nincs pénz.
