„Szédítően dinamikusan fejlődnek a magyar–kínai kapcsolatok. Szeretnénk, hogy Kína Magyarországot tekintse logisztikai központnak, ahonnan a négyszázmilliós európai piacot megközelíti” – ezek Gyurcsány Ferenc 2007-ben elmondott szavai. Kormányfőként ugyanis teljesen máshogy nyilatkozott az ország keleti kapcsolatairól, mint most. Pekingi látogatásai során áradozott az ázsiai ország teljesítményéről. Helyeselte Kína erősödő globális szerepvállalását, örömét fejezte ki, hogy kulturális és gazdasági hídfőállásként tekintenek hazánkra. A tárgyalásain még azt is felvetette, hogy élénküljön a diákcsere a két ország között. Annak keretében ugyanis több ösztöndíjas diák tanulhatna kint és több kínai hallgató érkezhetne a magyar költségtérítéses képzésekre. Ezért cserébe még kollégium is épülhetne Magyarországon a kínai diákoknak. Gyurcsány Ferenc azzal büszkélkedett, hogy 2002 után sikerült partneri kapcsolatot kialakítani Kínával és Oroszországgal. Ezt a szocialista–liberális kormányok olyan teljesítményének nevezte, amely szerinte az ország érdekeit szolgálja, és amelyre építeni lehet.
Miután az Orbán-kormány 2010-ben megalakult, Gyurcsány átalakult. A Demokratikus Koalíció elnökeként nem győzi bírálni a keleti nyitás programját. A többi között így fogalmazott az elmúlt időszakban: „A magyarok több mint ezer éve nyugat felé haladnak, nem keleti irányba. A mi fiaink és lányaink a Nyugatról hozzák a mintát, arrafelé mennek szerencsét próbálni.” Még arra is felszólította a miniszterelnököt, hogy „fejezze be a a kalandozások korát”.
Gyurcsány Ferenc és baloldali szövetségesei szerint ma már minden rossz és borzalmas, ami nem nyugati. Egy kínai egyetem vagy egy orosz beruházás ugyanolyan szörnyű, mint egy kínai vagy egy orosz vakcina. Nem kell semmi, ami onnan jön!
Az Orbán-kormány nem ideológiavezérelt, hanem realista külpolitikát folytat. A keleti országok világgazdasági befolyása nemhogy gyengült az elmúlt években, hanem erősödött. A keleti nyitás programja nem kérdőjelezi meg a Fidesz transzatlanti és uniós elkötelezettségét. Ha csak az elmúlt év adatait nézzük, akkor is látni, hogy teret nyertek hazánkban Dél-Korea, Japán, Kína és India fejlesztései. Úgy, hogy közben felpörögtek a Németországból és az Egyesült Államokból érkező vállalatok befektetései is. És éppen ez a lényeg!