Kérés a miniszterelnökhöz

Akkor lennénk jó európaiak, ha kétharmados győzelmünk után haladéktalanul felkérnénk az ellenfeleinket kormányalakításra.

A nagy erők megmozdultak, s mi, magyarok kezdjük már pontosan látni, mikor is lennénk jó „európaiak” a brüsszeli Főnénik szerint. Akkor lennénk jó európaiak, ha kétharmados győzelmünk után haladéktalanul felkérnénk az ellenfeleinket kormányalakításra, a miniszterelnöki pozíciót átadnánk egy Brüsszel vagy Soros kijelölte civil szervezet vezetőjének, és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentenénk, hogy nekünk semmi, de semmi elképzelésünk sincsen országunk jövőjéről.

S mindezek végeztével lobotómiát (a homloklebeny megsemmisítése, amely jelentős személyiségváltozást vagy szellemi leépülést eredményez) végeztetnénk el magunkon, a Száll a kakukk fészkére Indiánja pedig arra kapna felhatalmazást, hogy csak azt a rácsot rombolja le, amelyik az idegenek beözönlése ellen véd bennünket.

Az a mi „jó európaiságunk” és „demokrataságunk” záloga.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Ha lehet, még egy kicsit halogatnánk ezt a döntést, még egy kicsit töprengünk rajta, szeretnénk-e a brüsszeli Főnénik és egyéb nemzet- és Európa-vesztők szája íze szerint demokraták és európaiak lenni. Kicsit várnánk még a lobotómiával.

Ellenben határozottan megkérjük miniszterelnök urat, hogy a ma hozzánk látogató finn miniszterelnöknek tegyen már fel a nevünkben is néhány kérdést. Például ezeket:

1. Nem veszélyezteti-e a finn jogállamiságot, hogy Finnországban nincs alkotmánybíróság, hanem a parlament alkotmányügyi bizottsága látja el a normakontrollt?

2. Mi a helyzet a számi kisebbséggel? Rendjén van-e, hogy a finn Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság olyan döntést hozott, amely sértette a számik önrendelkezési jogát?

3. Az előzővel szoros összefüggésben: miért van Finnországban elkülönült közigazgatási bíróság, ha Magyarország ellen eljárást indítottak azért, mert vissza akartuk állítani a közigazgatási bíráskodást, amely egyébként a magyar közjogi hagyományok szerves része volt, és a kommunisták szüntették meg?

4. Nem aggályos-e, hogy Finnországban a bírákat az igazságügyi miniszter javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, továbbá a bíróságok központi igazgatása az igazságügyi minisztérium hatáskörébe tartozik? Nem sérti ez a hatalmi ágak szétválasztásának elvét?

5. Mit szól ahhoz, hogy az EU 2019-es igazságügyi eredménytáblája szerint a magyar igazságszolgáltatás hatékonyabb és progresszívabb, mint a finn?

6. Nem érzi-e aggályosnak, hogy európai összehasonlításban Finnországban kiemelkedően magas a rasszista indíttatású, a kapcsolaton belüli és a nők elleni erőszakos cselekmények száma?

7. Nem ad-e okot aggodalomra ön szerint az, hogy a finn média a pluralizmusa és tulajdonosi hátterének átláthatósága szempontjából meglehetősen kritikus állapotban van, miképpen ugyanilyen kritikus állapotban van a szerkesztői szabadság, amelyet a tulajdonos tetszése szerint befolyásolhat? Mit szól ahhoz, hogy csak a Sanoma-portfólió egyedül eléri és befolyásolja a finn lakosság kilencvenöt százalékát?

Kérjük tehát a magyar miniszterelnököt, hogy ezeket a kérdéseket vitassa meg finn kollégájával. Leginkább azért, mert a döntéseink előtt tudni akarjuk, csak nekünk kell-e lobotómiát végeztetni magunkon, hogy jó európaiak lehessünk, vagy ez mások számára is előírás?

Köszönöm Miniszterelnök Úr segítségét!