„Servare intaminatum”, azaz megmaradni feddhetetlennek – olvasható a Lánchíd budai hídfőjénél, a baloldali kőoroszlán talapzatán található Sina-címeren. Báró Sina György volt az, aki a Buda és Pest között állandó összeköttetést biztosító legrégibb és legismertebb Duna-híd finanszírozását szervezte, és ő adta a legnagyobb adományt is az átkelő megépítésére.
A Lánchíd megépítése összesen kilenc évig tartott. Az átkelőt első alkalommal annak elkészülte után 58 évvel újították fel: 1914. február 3-án zárták le a forgalom elől, és 1915. november 27-én adták vissza újból a nagyközönségnek. Ezalatt lényegében mindent átépítettek rajta, ami nem kőből volt. Pedig a felújítást még egy baleset is hátráltatta: a Margitszigetről elszabadult egy csónakház, amely nekisodródott az állványhídnak, az azon lévő lánclemezek beestek a Dunába, nagy részük sosem került elő. Ennek és az I. világháború ellenére mindössze 21 hónapos lezárás alatt sikerült befejezni az átépítést, és bár a korabeli sajtóban megjelentek aggódó hangok, sikerült megtartani a Lánchíd finom harmóniáját, harmonikus benyomást keltő egységét.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A Lánchidat – a Váralagúttal együtt – legutóbb 1986 és 1988 között újították fel, a munkák az átkelő minden apró részletét érintették. Az esedékes újabb rekonstrukciót Budapest előző vezetése elő is készítette: az akkor még Tarlós István vezette Városháza 2019-ben döntött a felújításról, az akkor kiírt tenderre négy ajánlat érkezett, ezeket azonban az előző főpolgármester túl magasnak találta, ezért kezdeményezte az ár felülvizsgálatát.
Jött azonban Karácsony Gergely, és a fővárosban egész más szelek kezdtek fújni. Bár az új városvezetés majdnem egy évig tapodtat sem tudott előrébb jutni a híd ügyében, hirtelen mindenki hibás lett: a kormány, Tarlósék, a fránya műemléki elemek, amelyeket Draskovics Tibor, Gyurcsány régi bizalmasa, a BKK igazgatósági elnöke a legszívesebben kidobatott volna. Nem is fogadta el a BKK igazgatósága azt a fideszes javaslatot, hogy ne lehessen módosítani a ma ismert Lánchíd 1915-ös műszaki tervein.
A Lánchídról készült legutóbbi szakvélemény kimondta: 2020 nyaránál tovább nem lehet halasztani a rekonstrukció elindítását. Addigra azonban a baloldali vezetésű főváros mindössze odáig jutott, hogy ismét kiírja a hídfelújítási tendert. Ezt azonban a közbeszerzési hatóság visszadobta, pedig a folyton a közösségi médiában siránkozó Karácsony még azt is világossá tette, mely cégek indulását tartaná kívánatosnak.
Másfél év szájkarate és vajúdás után ma ott tartunk, hogy még mindig nem tudni, mikor zárják le a forgalom elől a Lánchidat a 30 hónaposra tervezett felújítás alatt. Csak annyi biztos, hogy kimarad a Váralagút és a Széchenyi téri villamosalagút felújítása – ha később ezekhez hozzá kell nyúlni, a közlekedők ismét évekre elfelejthetik a Lánchidat –, az átkelő láncait sem hozzák rendbe, pedig azok rejtett kockázatot hordozhatnak. Szakemberek szerint előfordulhat, hogy a félig lebontott híd évekig úgy marad, ha kiderül menet közben, hogy a láncok elrohadása miatt mégis teljes cserére lesz szükség.
Egy dologban viszont sikerült előrelépniük Karácsonyéknak, nem hiába bulizott városüzemeltetési helyettese a tendernyertes cég év végi, exkluzív partiján. A nyertes társaság immáron ötmilliárddal többet kér a munkáért, mint Tarlósék idején, a korábbihoz képest hatvanszorosra nőtt a zsebre tehető előleg – ami érdekes módon szintén éppen ötmilliárd forint –, a vállalkozót terhelő kötbért pedig megfelezték.
Nem csoda, hogy a városvezetésnek csak fejfájást okoznak a műemléki elemek a hídon. Főleg Sina báró címerfelirata szúrhatja a szemüket.
