Kezdjük egy igazsággal: a gyermek nem obskúrus nemzetközi szervezetek és társaságok tulajdona. A gyermekkel nem ők rendelkeznek, nem ők képviselik az érdekeit, nem ők döntenek a sorsáról, hanem a szülei. Egészen egyszerűen azért, mert ez így természetes, aki az ellenkezőjét állítja, az nem vitaképes, az nem normális.
A nyugati világban ma feltűnően küzdenek a szülői jogok ellen. Veszélyes háborút indítottak a gyermekek lelkéért és testéért, lassan oda jutunk, hogy valóra válik a román kommunizmus egyik keserű anekdotája, miszerint a gyermekek a saját szüleiket jelentik fel a pártnál. Nézzünk csak Kanadára: nemrég feltételes elzárással büntette meg a kanadai bíróság azt a férfit, aki lányának nevezte a biológiailag nőnemű, kiskorú gyermekét. Az ítélet szerint a szülőknek kötelessége megerősíteni a kiskorú gyermekük nemi identitását, ellenkező esetben családon belüli erőszakkal lesznek vádolhatók, következésképpen börtönbüntetésre ítélhetők. Az emberi jogvédők szivárványos légvárai valójában steril laboratóriumokat rejtenek – mint Huxley Szép új világában. Sajnos még nem annyira fejlett a technológia, hogy ebben a laboratóriumban le is gyártsák a gyermeket, a biológiai szülők még kellenek a folyamathoz. Csakhogy, úgy tűnik, a szülés után minden jogot elvennének a szülőktől, és a gyermek mondvacsinált jogaira hivatkozva kosaraznák ki a szülőket az életéből. Arról majd ők döntenek. A gyermekből gendersemleges klónt gyártanak. Már nem elég hatásos a Meseország lélekmérge sem, ezért a gyermekek teste lett az új hadszíntér.
Mily különös, hogy a Háttér Társaság, a Nyílt Társadalom Alapítványok által finanszírozott LMBTQ-szervezet közérdekű adatigényléssel fordult a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz, és többek között arra kíváncsiak, hogy a kisgyermekek és a csecsemők körében hány, nemi szervet érintő egészségügyi beavatkozást végeztek itthon. A melegjogi szervezet projektjéhez az Európai Bizottság csaknem harmincezer euróval járul hozzá – innen is gratulálunk Brüsszelnek. A Háttér Társaság az interszexuális egyének és gyermekek helyzetét akarja vizsgálni, és itt már kiviláglik a nagy csúsztatás, hisz olyan adatokat kérnek, amelyeknek semmi közük sem a nemi identitáshoz, sem a nemváltáshoz – ezek a normális állapotot helyreállító orvosi beavatkozások.
Összekeverik a szezont a fazonnal, mert ugyan mi köze van egy fitymaszűkület megműtésének az interszexualitás biológiai állapotához, hát még bármiféle nemi identitáshoz? Ezekből az adatokból ilyesmi nem fog kiderülni. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit akar a Háttér Társaság ezekkel az adatokkal. Egyáltalán – ha, tegyük fel, jogszerű a kérésük – mennyire erkölcsös gyermekek érzékeny egészségi adatait elemezni?
Kutatásukat „szükségletfelmérőnek”, „tudatosságnövelőnek” nevezik, amelyet az interszex személyek hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelem jegyében végeznek. Csakhogy orvosok világosan megmondták, hogy ezt az adatsort helytelen lenne túlgondolni, valamilyen bonyolult, a nemi identitás egészét érintő kérdésre visszavezetni – különösen bárminemű társadalmi tudatosságot növelő kampány kiindulópontjává tenni. Nem értem, hogy miféle szükségletet akarnak felmérni, ám beszédes, hogy a Háttér Társaság szerint „a szülő nem hozhat a kisgyermek életében olyan döntéseket, hogy milyen nemű emberként nőjön föl vagy milyen, egészségügyileg nem szükséges beavatkozást végezzenek el rajta”, meg hát „sok szülő van, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy egy interszexuális jegyekkel születő gyermek interszex emberként nőjön fel”.
Tehát mégis csak innen fúj a szél? Szép új gendervilág.
(Borítókép: Illusztráció. Forrás: PEXELS)
