Amikor tegnap délután felhívott örökké elégedetlen barátom, a Jágóból, Luciferből és Mefisztóból összegyúrt, a kákán is csomót kereső kétkedő, aki Miss Universe alakján is talál kivetnivalót, és megindultságtól remegő hangon bevallotta, hogy kedd este módosult tudatállapotban tombolta, hörögte, átkozódta végig a Magyarország–Wales Európa-bajnoki selejtező utolsó tíz percét – az átkokat a szlovén bíró fejére szórta, amiért, olybá tűnt, negyedórásra nyújtotta a hivatalosan négyperces hosszabbítást –, akkor már biztos voltam benne, hogy a magyar labdarúgás története különleges eseménysorozatának vagyok többnyire passzív, de olykor-olykor aktív részese.

Gyilkos az avarban
A taposóaknánál alattomosabb fegyver nincs, hiszen nagyon olcsó, tömegesen állítják elő, elhelyezésére elég egy kis lyuk a földben, nem látszik, hatása pedig igazán pusztító.