Még a 2002-es elnökválasztások előtt széles körű társadalmi vitát kell nyitni, majd népszavazást tartani a francia energetika jövőjéről, a nukleáris erőművekről, mielőtt visszafordíthatatlan döntések születnének – jelentette ki a minap Dominique Voynet területfejlesztési és környezetvédelmi miniszter pártja, a zöldek rendezvényén. Voynet nem rejtette véka alá, hogy a kormányzó többségi baloldal pártjain belül akár a kenyértörésig is elmennek, ha kell. Nem ez az első jel, amely a jobboldal hajótörése után a baloldali pártok egységének repedezésére utal.A zöldek – derült ki a párt többnapos, kötetlen találkozóján – programjuk teljesítése érdekében már-már ultimátumot fogalmaztak meg Lionel Jospin kormányfőnek – derült ki Voynet L'Est Republicainnek adott interjújából. Denis Baupin, a zöldek szóvivője pedig azt jósolta: a legelső nukleáris robbanás a többségi baloldal soraiban történik, ha a kormány visszafordíthatatlan döntést hoz a nukleáris energia jövőjéről. A tét voltaképpen a nukleáris erőművek új generációjának hadrendbe állítása 2015-2020 között. Azt, hogy mi mellett kötelezi el magát Jospin, nem a nemzetgyűlés valamelyik alagsori irodájában kéne megbeszélni, egy olyan teremben, amely tele van a nukleáris program mellett elkötelezett képviselőkkel, ahogy az történni szokott – fakadt ki Voynet aszszony. A zöldek országos titkára, Jean-Luc Bennahmias szerint a szakítás helyett a vita bonyolultabb, ám termékenyebb útját kéne választani, hiszen többen is úgy vélték: „Nem érünk el semmit azzal, ha a kormányt már az első vita alkalmából itt hagyjuk.”Miközben a zöldek a kormányprogram és saját kormányzási feltételeik teljesítését kérték számon megbeszéléseiken (harmincöt órás munkahét, a genetikailag módosított organizmusok kérdése, illegális bevándorlás, regionális nyelvek), a „veszettek” radikalizmusát őrző Daniel Cohn-Bendit, akit a párizsi diáklázadások óta a baloldal fenegyerekeként tartanak számon, gyakorlatilag kétségbe vonta egy nyilatkozatában Jospin szavahihetőségét. Voynet ezzel szemben hangsúlyozta, hogy ő kifejezetten hisz Jospin szavában, s mindössze a szocialista pártot kísértő hegemóniáról beszélhetünk. Jospinnek viszont – tette hozzá a miniszter asszony – emlékeznie kell a koalíciós szerződésre, amelyet aláírt, s amely biztosította számára a kormányképes többséget. Voynet mindemellett figyelmeztetett a zöldek táborában növekvő elkeseredésre, s így érvelt: „Lehet, hogy nélkülünk is kormánytöbbséget élvez a klasszikus baloldal (a szocialista és a kommunista párt – a szerk.), ám a társadalomban így már nem mondhatnak magukénak többségi támogatottságot.”Cohn-Bendit, aki mostanában a „harmadik baloldal” elméletének és gyakorlatának megalkotásán fáradozik, a nyár folyamán valósággal berobbantotta a baloldal sorait, amikor az európai választásokon a francia baloldal szavazóinak 9,7 százalékát állította maga mögé. A harmadik baloldal elméletéről Cohn-Bendit kijelentette: nem kell marketingformákat keresni, liberális baloldallá szépíteni, sem a 70-es évek „második baloldaláról” szóló elméletet előráncigálni. A terv a modern francia baloldal jövőjéről szól – így az egykori diákvezér -, amely „kevésbé történelmi és nemzeti”, mint Lionel Jospin szocializmusa, s jobban hatnak rá a külföldi példák. A Nemzetközi Kutatások Központjának munkatársa, Zaki Laidi úgy vélte, a harmadik baloldal megfelel a Tony Blair és Gerhard Schröder által preferált irányvonalnak. A Cohn-Bendit európai jelöltségét támogató Numéro Unique hasábjain májusban Laidi így definiálta a harmadik baloldalt: „Inkább újrepublikánus, mint klasszikus republikánus, inkább reformista, mint konzervatív baloldali, és inkább szociálliberális, mint balliberális.”„Az új baloldal – fogalmazott Laidi – visszautasítja, hogy úgy gondoljon a (Francia) Köztársaságra, mintha szent, érinthetetlen bálvány volna.” Ez a radikalizmus viszont még a zöldek fősodrától is idegen. Voynet kijelentette: nem hiszi, hogy a zöldek irányzata meghaladott lenne, ezt szerinte mindössze néhány párizsi intellektuelcsoportocska vállalja fel. A zöldek Ile-de-France-i regionális tanácsától pedig Francine Bavay a Cohn-Bendittel folytatott nyílt vita során arra figyelmeztette a szélsőbalos politikust: „Dany, egy párt nem építhető a könyvespolcra.” Daniel Cohn-Bendit szerint viszont a harmadik baloldal mindazokat a szavazókat magába foglalja, akik az európai választásokon alapvető kérdésekre nem kaptak választ a zöldektől, így például a koszovói válság ügyében. „Dany” szerint a harmadik baloldal programjában a nagyobb társadalmi igazságosság, az öncélú piaci szemlélet ellenzése vállalhatóvá teszi, hogy „nyugodtan nevezzenek minket antikapitalistának”.Nem lett volna a lorient-i fórum igazi zöld rendezvény, ha a résztvevők nem kerülnek összeütközésbe a helyi rendőrséggel, akik a város főügyészhelyettesének rendelete értelmében próbáltak intézkedni a rendezvény székhelye előtt, a kábítószerek fogyasztásával kapcsolatos információkat szolgáltató standoknál. A kisebb incidenst hamarosan a prefektúra előtti tüntetés követte, ahol a résztvevők – köztük egy európai képviselő – Jean-Pierre Chevenement belügyminiszter lemondását követelték. Ismét diákoknak, fiataloknak érezhették magukat néhány percre: Mao-transzparensekkel szerelték föl magukat, mint valamikor 1968 májusában.
Potemkin-falut lát Weber
