Részt követel a harmadik baloldal

1999. 09. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Még a 2002-es elnökválasztások előtt széles körű társadalmi vitát kell nyitni, majd népszavazást tartani a francia energetika jövőjéről, a nukleáris erőművekről, mielőtt visszafordíthatatlan döntések születnének – jelentette ki a minap Dominique Voynet területfejlesztési és környezetvédelmi miniszter pártja, a zöldek rendezvényén. Voynet nem rejtette véka alá, hogy a kormányzó többségi baloldal pártjain belül akár a kenyértörésig is elmennek, ha kell. Nem ez az első jel, amely a jobboldal hajótörése után a baloldali pártok egységének repedezésére utal.A zöldek – derült ki a párt többnapos, kötetlen találkozóján – programjuk teljesítése érdekében már-már ultimátumot fogalmaztak meg Lionel Jospin kormányfőnek – derült ki Voynet L'Est Republicainnek adott interjújából. Denis Baupin, a zöldek szóvivője pedig azt jósolta: a legelső nukleáris robbanás a többségi baloldal soraiban történik, ha a kormány visszafordíthatatlan döntést hoz a nukleáris energia jövőjéről. A tét voltaképpen a nukleáris erőművek új generációjának hadrendbe állítása 2015-2020 között. Azt, hogy mi mellett kötelezi el magát Jospin, nem a nemzetgyűlés valamelyik alagsori irodájában kéne megbeszélni, egy olyan teremben, amely tele van a nukleáris program mellett elkötelezett képviselőkkel, ahogy az történni szokott – fakadt ki Voynet aszszony. A zöldek országos titkára, Jean-Luc Bennahmias szerint a szakítás helyett a vita bonyolultabb, ám termékenyebb útját kéne választani, hiszen többen is úgy vélték: „Nem érünk el semmit azzal, ha a kormányt már az első vita alkalmából itt hagyjuk.”Miközben a zöldek a kormányprogram és saját kormányzási feltételeik teljesítését kérték számon megbeszéléseiken (harmincöt órás munkahét, a genetikailag módosított organizmusok kérdése, illegális bevándorlás, regionális nyelvek), a „veszettek” radikalizmusát őrző Daniel Cohn-Bendit, akit a párizsi diáklázadások óta a baloldal fenegyerekeként tartanak számon, gyakorlatilag kétségbe vonta egy nyilatkozatában Jospin szavahihetőségét. Voynet ezzel szemben hangsúlyozta, hogy ő kifejezetten hisz Jospin szavában, s mindössze a szocialista pártot kísértő hegemóniáról beszélhetünk. Jospinnek viszont – tette hozzá a miniszter asszony – emlékeznie kell a koalíciós szerződésre, amelyet aláírt, s amely biztosította számára a kormányképes többséget. Voynet mindemellett figyelmeztetett a zöldek táborában növekvő elkeseredésre, s így érvelt: „Lehet, hogy nélkülünk is kormánytöbbséget élvez a klasszikus baloldal (a szocialista és a kommunista párt – a szerk.), ám a társadalomban így már nem mondhatnak magukénak többségi támogatottságot.”Cohn-Bendit, aki mostanában a „harmadik baloldal” elméletének és gyakorlatának megalkotásán fáradozik, a nyár folyamán valósággal berobbantotta a baloldal sorait, amikor az európai választásokon a francia baloldal szavazóinak 9,7 százalékát állította maga mögé. A harmadik baloldal elméletéről Cohn-Bendit kijelentette: nem kell marketingformákat keresni, liberális baloldallá szépíteni, sem a 70-es évek „második baloldaláról” szóló elméletet előráncigálni. A terv a modern francia baloldal jövőjéről szól – így az egykori diákvezér -, amely „kevésbé történelmi és nemzeti”, mint Lionel Jospin szocializmusa, s jobban hatnak rá a külföldi példák. A Nemzetközi Kutatások Központjának munkatársa, Zaki Laidi úgy vélte, a harmadik baloldal megfelel a Tony Blair és Gerhard Schröder által preferált irányvonalnak. A Cohn-Bendit európai jelöltségét támogató Numéro Unique hasábjain májusban Laidi így definiálta a harmadik baloldalt: „Inkább újrepublikánus, mint klasszikus republikánus, inkább reformista, mint konzervatív baloldali, és inkább szociálliberális, mint balliberális.”„Az új baloldal – fogalmazott Laidi – visszautasítja, hogy úgy gondoljon a (Francia) Köztársaságra, mintha szent, érinthetetlen bálvány volna.” Ez a radikalizmus viszont még a zöldek fősodrától is idegen. Voynet kijelentette: nem hiszi, hogy a zöldek irányzata meghaladott lenne, ezt szerinte mindössze néhány párizsi intellektuelcsoportocska vállalja fel. A zöldek Ile-de-France-i regionális tanácsától pedig Francine Bavay a Cohn-Bendittel folytatott nyílt vita során arra figyelmeztette a szélsőbalos politikust: „Dany, egy párt nem építhető a könyvespolcra.” Daniel Cohn-Bendit szerint viszont a harmadik baloldal mindazokat a szavazókat magába foglalja, akik az európai választásokon alapvető kérdésekre nem kaptak választ a zöldektől, így például a koszovói válság ügyében. „Dany” szerint a harmadik baloldal programjában a nagyobb társadalmi igazságosság, az öncélú piaci szemlélet ellenzése vállalhatóvá teszi, hogy „nyugodtan nevezzenek minket antikapitalistának”.Nem lett volna a lorient-i fórum igazi zöld rendezvény, ha a résztvevők nem kerülnek összeütközésbe a helyi rendőrséggel, akik a város főügyészhelyettesének rendelete értelmében próbáltak intézkedni a rendezvény székhelye előtt, a kábítószerek fogyasztásával kapcsolatos információkat szolgáltató standoknál. A kisebb incidenst hamarosan a prefektúra előtti tüntetés követte, ahol a résztvevők – köztük egy európai képviselő – Jean-Pierre Chevenement belügyminiszter lemondását követelték. Ismét diákoknak, fiataloknak érezhették magukat néhány percre: Mao-transzparensekkel szerelték föl magukat, mint valamikor 1968 májusában.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.