Harmincöt órás küzdelem

Különös, a törvényalkotók szándékától egyelőre teljesen eltérő hatást gyakorolt a francia munkaadók és munkavállalók tömegeire a 35 órás munkahét tervezete, melyet a napokban tárgyal a Nemzetgyűlés. A Martine Aubry munkaügyi miniszter asszony nevéhez fűződő törvénytervezet pontosan két esztendeje, 1997 októberében erőteljesen szembefordította a CNPF-et (Francia Munkáltatók Országos Szövetsége) a szakszervezetekkel, olyannyira, hogy a CNPF elnöke, Jean Gandois bejelentette lemondását, amikor Lionel Jospin szocialista kormányfő ismertette a kabinet tervezetét. A jobboldali ellenzék Jospin ideológiai alapokon nyugvó, visszás következményekkel fenyegető választásáról beszélt a ‘97-es parlamenti viták során, az RPR közleményben ítélte el a kormányfőt. Arra viszont még a konzervatív pártok sem számítottak, hogy éppen a 35 órás munkahét ügye fogja – ha időlegesen is – ismét egy táborba állítani a munkaadói és a munkavállalói oldalt. Pedig ez történt, hiszen a 2000. január 1-jével bevezetendő tervezet parlamenti vitája előtt – a cégtulajdonosok több tíz-ezres tüntetése mellett – a szakszervezetek is kifejezték elégedetlenségüket, így a CGT felszólítására a fővárosban és vidéken is ezrek demonstráltak a „35 órás munkahét megerősítéséért”, ők ugyanis elégtelennek tartották a kormány munkahely-teremtési politikáját. Martine Aubry mindenesetre leszögezte az október 5-től 15-ig tartó nemzetgyűlési vitát megnyitó beszédében, hogy ez a reform nem a cégtulajdonosok, gyáriparosok ellen irányul, és tiszteletben tartja a munkáltatók és szakszervezetek közötti egyezményeket is az „első törvény” értelmében. Ez a rendelkezés ugyanis adókedvezményt biztosít a 35 órás munkahetet bevezető vállalatok számára. A Nemzetgyűlés baloldali pártjain belül is támadások érték a tervezetet, amelyet a Zöldek és a Kommunista Párt elégtelennek, túlságosan vállalkozópártinak véltek. Daniel Vaillant, a parlamenttel való kapcsolattartás minisztere a viták élét tompítandó kijelentette a Le Monde-nak: Martine Aubry mindig is hangsúlyozta, hogy ez nem egy kész tervezet, hanem munkaanyag – most ezen dolgozunk. A munka – teszi hozzá a tekintélyes baloldali napilap – nem is hiányzik, a kormány keresi a kompromisszumot partnereivel, akik talán túlságosan korán kezdtek többfrontos támadásba. A Zöldek például a nemzetgyűlési vita tárgyát képező „második törvény” életbe lépésének támogatását az általános betegbiztosítási fedezet jóváhagyásának fejében támogatják. A kabinet helyzetét nem könnyíti meg, hogy nemrég került sor tömeges elbocsátásokra a Michelinnél, s a nemzetgyűlési tárgyalásokra nyomást gyakorolnak a hét eleji tömegtüntetések éppúgy, mint az október 16-ra tervezett demonstráció, amelyet a munkahelyek védelmében hirdettek meg. A legerősebb koalíciós partner, a kommunista párt mindenesetre „tűzszünetet” rendelt el az októberi tüntetésig. Kevésbé tűnik engedékenynek a Medef, a Francia Gyáriparosok Szövetsége, amely „archaikus reformmal”, dogmatizmussal vádolja a baloldali kormányt. Jelzésértékű, hogy a munkaadók is utcára vonultak, Aubry lemondását követelve. A kormány – ha módosításokkal is – valószínűleg keresztülviszi tervezetét, amely a jövő év elejétől újabb feszültségekhez vezethet.