Képviselet nélkül

A múlt hét végén találkoztak a keresztény, konzervatív pártok képviselői egy hosszú távú jobboldali összefogás reményében. A Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Demokrata Néppárt és a Magyar Keresztény-demokrata Szövetség vezetői hangsúlyozták, hogy mindez nem veszélyezteti a polgári koalíciót, sőt a következő választásra egy erős nemzeti liberális és nemzeti keresztény szövetség esélyes lehet az újbóli győzelemre. Ugyanis egy polgári demokrácia, egy jobbközép, jobboldali kormány nem nélkülözheti az olyan pártok jelenlétét, amelyek erőteljesebben, karakteresebben képviselik a kereszténydemokrata értékeket. Politikai elemző, de még a laikus számára is feltűnő volt, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt nem képviseltette magát e tanácskozáson. Bár az MKDSZ jelenlévő tagjai szinte mindnyájan valamikor vezető tisztségeket töltöttek be a KDNP-ben – Surján László, Varga László, Latorcai János, Harrach Péter, sorolhatnám tovább –, mégis, a KDNP jelenlegi elnöke, Giczy György vagy más vezetőtársa nem volt jelen. Hogy miért nem voltak jelen, vagy miért nem voltak a KDNP vezetői a meghívottak között, az több okra is visz-szavezethető. Egyrészt arra, hogy a valamikori hétszázalékos parlamenti mandátummal rendelkező párt, a KDNP Giczy György elnöklése után az 1998-as választásokon 5 százalék alá tornázta magát, 2,31 százalékot ért el és kiesett a parlamentből. Ennek előzményeihez tartozik, hogy éles belső pártharc bontakozott ki – veszekedős pártnak is tartották –, Giczynek sikerült kiszorítania pártbéli vetélytársait, majd a törvénytelen eszközök felhasználása miatt elindult egy pereskedés, amit ellenfele, Isépy Tamás nyert meg, végül a megmaradt alapító kereszténydemokraták is otthagyták a süllyedő pártot. A KDNP újjászervezői közül jelenleg úgyszólván senki sincs már a pártban. Tehát ez az egyik oka, ami miatt a népszerűségét már alig mérhető keresztény párt a polgári koalíció számára már nem tényező. Nézzük a feloldhatatlan ellentét másik okát. Ez már a jelenlegi pártelnök, Giczy György személyiségében és szemléletében keresendő. Elegendő utalni a múlt hét csütörtökén, a Népszavában megjelent Giczy Györggyel készített interjúra A kereszténydemokrácia nem csak a keresztényeké címmel. Az, hogy a KDNP elnökét már csak a Népszava vagy a Népszabadság kérdezi, egy dolog. Az viszont figyelemre méltó, hogy Giczy most éles támadást intéz a polgári koalíció kormánya ellen, lejáratja azt, kokettál az MSZP-vel és Németh Miklós volt kormányfőt nagyra tartja. Szerinte a mostani kormány nem felel meg a kereszténydemokrata elveknek, túlbuzgónak tartja Semjén Zsoltot, rossznak tartja, hogy Harrach Péter minisztériumából – egyébként Harrach Péter a KDNP alelnöke volt – kikerül egy olyan törvényjavaslat, amely a családpolitikát kizárólag keresztény modell szerint akarja megvalósítani, valamint úgy látja, hogy az MDF és az FKGP tetszési indexe a Fidesz-Magyar Polgári Párttal való szövetség miatt a parlamenti küszöb alá kerül. Továbbra is tetszetős szófordulatát használja, miszerint a Fidesszel kötött koalíció „halálos ölelést” jelent a jobboldali pártoknak. A kérdés tehát az, hogy valójában kit képvisel Giczy György? Elvakultságában önkéntelenül is a baloldal kezére játszik, vagy elszigetelt, magára maradt kétségbeesésében a párt még megmaradt szervezeteit is felmorzsolja. Pártügy, mondhatnánk, de mégsem teljesen az. Giczy még okozhat meglepetést a polgári, avagy a keresztény, konzervatív erőknek. Egyrészt megtévesztheti a választókat, hogy ő képviseli a kereszténydemokráciát egyes-egyedül Magyarországon, aztán könnyen lehet, hogy ő játssza el a mininstráns fiút a szocialistáknál, ahol még komolyan is veszik. A baloldal célja végül is nem más, mint a hatalom újbóli visszaszerzése, bármilyen úton, bármilyen áron. Ne feledjük Lenin híres mondását a bolsevizmus győzelme érdekében: egy lépés hátra, két lépés előre. A keresztény nemzeti, konzervatív összefogás, egyáltalán a polgári erők összetartása, a keresztény igazodás nem megy az elvek, az egyértelmű célok tisztázása nélkül. Nem árt tudni, ki kit, kik kiket képviselnek.