...könnyűnek találtattak

Szeme kék, haja szőke – nyolcvankilenc éves, neve Maurice Arthur Papon – hangzott el október 21-én, nem sokkal éjfél előtt, amikor a svájci rendőrség igazoltatta Maurice Papont, akit emberiség ellen elkövetett bűnökért tíz évre ítéltek, mert Gironde egykori prefektusa 1942–1944 között mintegy 1590 zsidó deportálásában közreműködöttAz idős szökevényt a berni kantonban, Gstaad Posthotel Rössli nevű szállójában találták meg – ezt a helyet leginkább a téli sportok szerelmesei látogatják. A bordeaux-i prefektúra főtitkára igen rövid úton, helikopterrel került vissza Franciaországba, ahonnan ügyének fellebbviteli tárgyalása elől menekült, az érvényes rendelkezések értelmében ugyanis már a tárgyalás előestéjén börtönbe kellett volna vonulnia. Miután a vádlott nem jelent meg a tárgyaláson, a semmítőszék távollétében is meghozta a döntést, végrehajtandónak ítélve a bordeaux-i bíróság 1998-as ítéletét. S ez még Párizs egykori prefektusára, későbbi miniszterére is vonatkozik – még akkor is, ha ezeket a tisztségeket a háború után, jóval a Vichy-köztársaság bukását követően töltötte be (költségvetési miniszter volt 1978 és 1981 között – a szerk.) Papon ügyében a francia belügyminiszter, Jean-Pierre Chevenement intézett demarche-ot svájci kollégájának, míg a helvét rendőrség gyors akcióját Lionel Jospin miniszterelnök köszönte meg – az ügy egyértelműen meghatározó esemény volt az elmúlt tíz nap francia belpolitikájában. Az ellenzéket is felháborította Papon szökése, az UDF és az RPR politikusai a rendőrség, sőt az igazságszolgáltatás felelősségét hangsúlyozták. Michele Alliot-Marie, Pyrénes-Atlantiques RPR-es képviselője parlamenti felszólalásában egyenesen az államgépezet működtetésére alkalmatlannak ítélte a baloldali kormányt. A szűk pártpolitikai csatározásokon túlmutat azonban, hogy a jelzésértékű per szerint Franciaország kész szembesülni a Vichy-rendszerben történtekkel, s hogy az emberiség ellen elkövetett bűnök nem avulhatnak el, s a legszigorúbb büntetéssel sújtják azok elkövetőit – akár egy nappal haláluk előtt. A nemzetközi közvéleményt az utóbbi időszakban még két hasonló eset, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény foglalkoztatta. Megfigyelők becslése szerint több mint 85 ezer szerb, zsidó, cigány és a fasiszta rendszerrel szemben álló horvát áldozata volt a jasenováci tábornak. A 77 esztendős Ljubomir Dinko Sakicot, aki 1944 májusa és októbere között volt a tábor parancsnoka, a zágrábi megyei törvényszék húszévi börtönbüntetésre ítélte. A per során mintegy harmincan tanúsították, hogy maga is részt vett a kínzásokban, kivégzésekben, így saját pisztolyával lőtte agyon Milo Boskovic orvost. Sakic pere is bizonyította, hogy az emberiség elleni bűntettek tárgyalásakor döntő szerepet kapnak a tanúk, hiszen Sakic felesége ellen – aki szintén ugyanott teljesített szolgálatot – tetteit bizonyító tanúk hiányában nem lehetett érdemben vádat emelni. Az emberiség ellen nem csak a második világháborúban követtek el bűncselekményeket: a chilei diktátor, Augusto Pinochet tábornok nagy port fölverő perbe fogása és kiadatásának lehetővé tétele későbbi eseményhez, az 1973-as chilei puccsot követő időszakhoz kötődik. Ötezer áldozatot követelt Allende elnök hatalmának megdöntése, a katonai kormányzat uralma. A 82 éves aggastyán talán meg sem éri az esetleg még évekig elhúzódó pereskedés végét, így valószerűtlen, hogy valaha visszatérhet Chilébe.