Mozart és a Requiem

Így, november eleje táján világszerte sokan Mozart Requiemjével emlékeznek a halottakra. Azzal a Requiemmel, amely nagy, összefoglaló műként a muzsika történetének legmagasabb rendű alkotásai közé tartozik. Azzal a csodálatos zenedrámával, amelyben az utolsó ítélet borzalmai a túlvilági boldogság ígéretével keverednek. Azzal a gyászmisével, amelynek írása közben halt meg 35 éves korában Wolfgang Amadeus Mozart. Óhatatlanul is sokakban felmerült azóta a kérdés: vajon tudta-e Mozart a Requiem komponálása közben, hogy a saját gyászmiséjét írja? Leveleiből úgy látszik, igen. Valamifajta „felülről jött intésnek” vette, amikor 1791 augusztusában egy talpig feketébe öltözött idegen kereste fel egy levéllel, amelyben egy titokzatos megbízó requiem írását rendeli meg tőle a felesége emlékére. Nem szab határidőt, szabad kezet ad mindenben, csak azt kéri, hogy a nevét ne akarja megtudni a zeneszerző. Bár a már betegeskedő Mozartnak még be kell fejeznie A varázsfuvolát, és a prágai operaszínháznak is ígéretet tett a Titus kegyelmének megírására, elvállalja a megbízatást. Legendák sora született arról, hogy ki is lehetett ez az inkognitóját őrző idegen. Pedig az illető nem volt más, mint egy mindig más tollával ékeskedő, Franz von Walsegg nevezetű arisztokrata, aki azért titkolta kilétét, mert a Mozart szerezte zenével magának akart babérokat szerezni. Annak ellenére, hogy Mozart özvegye adatta ki elsőként a művet, Walsegg is átmásolta, és kiadta a saját neve alatt, és még 1820-ban is szerzői igénnyel lépett fel. 1791 szeptemberében, a prágai bemutató után teljesen kimerülten érkezik vissza Mozart Bécsbe. Fejfájással, gyakori rosszullétekkel, halálfélelemmel küszködik. És állandóan a Requiem körül járnak a gondolatai. Felesége hiába szervez köré társaságot, hogy elterelje férje figyelmét a sötét gondolatokról, az amúgy nagy mókamester Mozart nem vesz részt a közös mulatságokban, s mindig keze ügyében van a kottákkal teli mappa. A már ágyban fekvő zeneszerző utolsó levele londoni intendánsának íródott: ”...A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek képe állandóan szemem előtt lebeg. Folytonosan magam előtt látom, amint kér, sürget és türelmetlenül követeli a munkát. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé fáraszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitől remegnem. Érzem abból, amit átélek: ütött az óra. Készülök a halálra. Vége – be kell fejeznem, mielőtt örülhettem volna tehetségemnek. Pedig az élet mégis oly szép volt, az életpálya oly szép kilátásokkal indult. De senki nem változtathatja meg sorsát. Senki nem mérheti fel napjainak számát, bele kell törődni ebbe. Úgy lesz, ahogy a Gondviselésnek tetszik. Én bevégzem. Íme a gyászénekem, amit nem szabad befejezetlenül hagynom.” Mégis úgy hagyta. Még folynak viták arról, hogy végül is mi tulajdonítható a műben eredeti Mozart-komponálásnak, s mit írt és fejezett be a Mester stílusát jól ismerő tanítvány, Franz Xaver Süssmayr. Az utóbbi években már jóval több részről feltételezik, hogy Mozartmunkája, mint annak előtte: a 8 tételből csak háromról tartják úgy, hogy Süssmayr öntötte végső formába a közös munka során elhangzott elképzeléseket. Mozart még a halála előtti napon is az ágyához kérte a Requiem kottáit: míg ő az alt, három barátja a többi szólamot énekelte. A fájdalmas hangú Lacrymosa első ütemeinél – amely tán az egész mű csúcspontját jelenti – Mozart hevesen sírva fakadt, és eltolta a kottát. A Lacrymosa első nyolc üteméig készült az ő keze írásával a Requiem. Sógornőjének elbeszélése szerint az utolsó lehelete olyan volt, mintha a szájával az üstdob hangját próbálta volna utánozni. Másnap, 1791. december 5-én, hajnali 1 órakor fejezte be életét. Mozart szegényen élt és szegényen is halt meg. A hajdanán fényes udvarokban csodagyerekként dédelgetett kedvenc olcsó és jelentéktelen temetésére kimerült felesége nem, csak néhány barátja kísérte el – a csúf idő miatt ők is csak a város kapujáig. Mivel úgy hitték, fertőző betegségben hunyt el, közös sírba temették. Míg halála óta számtalan emlékműve született, fejfája sosem volt. Mind a mai napig nem tudni hát, hogy hol fekszik az „Isten kegyeltje”, Wolfgang Amadeus Mozart.