1949 után a nevelői, oktatói munka leértékelődött, a pedagógusok olyan fizetési besorolásba kerültek, mint egy közepesen kereső munkás. Ez a szakma elnőiesedését eredményezte, hiszen egy férfi tanító, férfi tanár csak igen nehéz körülmények között tudta fenntartani a családját pedagógusi béréből. Emiatt sok fiatal diplomás nézett más pálya után. A szellemi munka ilyen minősítése egyéb értelmiségi szakmák esetében is jellemző volt. A rendszerváltás első két évében pozitív elmozdulás történt a pedagógusok illetményében, már-már megközelítette a hazai GDP egy főre jutó értékét. Az infláció növekedésével és a Bokros-csomag bevezetésével azonban szinte egyik hónapról a másikra elértéktelenedett. A helyzeten haladéktalanul javítani kell, már csak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kilátása miatt is, és meg kell teremteni az európai mércének megfelelő bérrendszert. Az elmúlt fél évben 19 százalékkal nőttek a pedagógusbérek, és 2000-re több mint 8 százalékos növekedés várható. De ez nem elég a minőségi munka megteremtéséhez, a felzárkóztatáshoz. Erről folyik a vita a Pedagógusok Szakszervezete és az Oktatási Minisztérium között. Bár más a kiindulópontjuk, de sok kérdésben hasonlóan gondolkodik Árok Antal, a Pedagógusok Szakszerveze-tének titkára és Stark Antal, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára.– A szakszervezetek véleménye szerint a most esedékes háromszázalékos pedagógus-béremelést a tanárok meg sem érzik. – Nem ez a fő probléma, hanem az, hogy a felzárkóztatás érdekében többre volna szükség. Ugyanis a pedagógusok bére jelentős mértékben elmarad a nemzetgazdasági átlaghoz képest. – Mennyivel? – A közoktatásban dolgozók fizetése a százszázalékoshoz viszonyítva 88,3 százalékos. – Fizetésben mit jelent ez? – Az alapfokú oktatásban dolgozó pedagógusok bruttó átlagilletménye az idén 67 ezer 653 forint volt. A nemzetgazdasági átlag viszont 73 ezer 600 forint. A lemaradás szembetűnő. Hol-ott az 1990-es évek elején a pedagógusok keresete valamennyivel meghaladta a nemzetgazdasági átlagot. Az 1995–1996-os időszaktól kezdve a bérek jelentősen csökkentek, azaz tovább nyílt a bérolló. – Ebben az az érdekes, hogy az Antall-kormányzat alatt, amikor jobban kerestek a pedagógusok, akkor sztrájkoltak, tüntettek, a Horn-kormányzat alatt, a Bokros-csomag idején viszont nem volt ilyen élénk a szakszervezet. – A legdrasztikusabb bércsökkenés a Horn-kormányzat alatt következett be, 1997-re a pedagógusok reálkeresete mintegy 36-38 százalékkal csökkent. Tehát ennyivel ért kevesebbet a tanárok fizetése. Igaz, 1997–98-ban néhány százalékos reálbér-emelkedés volt, de ez távolról sem korrigálta a béresést. Visszatérve a sztrájkokra, tüntetésekre: 1995 decemberében is volt egy egynapos sztrájk, de a pedagógus-szakszervezet is úgy értékelte, hogy nem értünk el eredményt. Azt értük el, hogy az akkori liberális művelődési miniszter, Fodor Gábor, majd Magyar Bálint jelentős pedagógus-elbocsátást tervezett, de ez végül nem következett be. – Dehogynem! – Jelentősen nem csökkent a pedagóguslétszám, ma 160 ezer pedagógus dolgozik a közoktatásban. Igaz, néhány ezer embert elbocsátottak. – Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének korábbi főtitkára az MSZP tagja, sőt képviselője volt. A szakszervezet kötődött a párthoz, a bérharcban nem is érthettek el sokat. – Pontosan ez a különleges, és ebben áll a szakszervezetünk kudarca is. Amikor tavaly novemberben a Pedagógusok Szakszervezetének kongreszszusa új vezetőséget választott, ennek a helyzetnek az értékelése nyomán Szöllősi Istvánné nem jelöltette magát újra, mert nem választották volna meg főtitkárnak. A belső feszültségeket, az MSZP-vel való felemás kapcsolatunkat nem tártuk a nagy nyilvánosság elé. De levontuk a tanulságot, hogy az érdekvédelembe nem szabad pártpolitikát keverni, és ezt most már tudatosítjuk a csaknem százezer tagunkban. – Akkor nézzük a jelenlegi bérkérdést! – Az 1999-es közalkalmazotti béreket befagyasztotta a költségvetési törvény, kivéve a pedagógusokét. Az ő esetükben január 1-jétől 1,16-es szakmai szorzót alkalmazott, amely szeptember 1-jétől 1,19-es szorzóvá változott át. Ez 19 százalékos béremelést jelentene, januárban emeltek is 16 százalékot. De az 1,19-es szorzó csak egy bérelemre, az alapbérre vonatkozik, más bérelem esetében nem emelkedett a fizetés, tehát a pedagógusok bére januárban sem növekedett egységesen 16 százalékkal, hanem csak átlagosan 13-14 százalékkal. A szeptember elsejei háromszázalékos béremelés pedig azért megtévesztő, mert a közoktatás rendszerébe egy fillérnyi pluszpénzt sem vitt be. Ugyanis a minisztérium megszüntette a minőségi pótlékot, amely 3500 forint körül mozgott, és a pedagógusok közel fele, 47 százaléka részesült belőle. Ebből finanszírozza a minisztérium az említett három százalékot. A pedagógusok összességének alapilletménye valóban nőtt három százalékkal, így 53 százalékuk jobban járt, de azok, akik azelőtt minőségi pótlékot kaptak, sokkal rosszabul jártak. – A szakszervezet most a pedagógustársadalom egyik fele mellett áll ki? – A másik fele sem elégedett, mert a háromszázalékos béremelés sem történt meg, hiszen az a pénz ott volt a rendszerben. A minőségi pótlékot visszavonták, majd újra elosztották. – Mit szeretnének elérni? – Azt szeretnénk, hogy a felzárkóztatás, amely a kormányprogramban is szerepel, érezhetően és több évre előreláthatóan garantált legyen. Szerencsénkre a nemzeti össztermék, a gazdaság teljesítőképessége tisztességes mértékben növekszik, ám ha a pedagógusbérek nem emelkednek ezzel arányosan, akkor a pedagógustársadalom végképp leszakad. Tudjuk, hogy nehéz behozni a több évtizedes hátrányt, tehát nincsenek irreális követeléseink, de szeretnénk elérni, hogy a reálkeresetek ne a költségvetés esetlegességét kövessék, hanem tisztességesen emelkedjenek. Egyébként az Oktatási Minisztérium is hozzánk hasonlóan gondolkodik, hiszen a kormánnyal folytatott alkuban a minisztérium javaslata 13 százalékos béremelés lett volna a 8,25 százalékossal szemben. De ez a javaslat a belső alku során sajnos elbukott. Ennek ellenére 2000-ben a közoktatás központi normatívájának nominális értéke több mint 22 százalékkal növekszik. – Akkor miről vitatkoznak? – Mivel a közoktatás intézményeit az önkormányzatok tartják fenn, és ez a normatív működési összeg nem teljes, hiszen ehhez még további pénzt kell hozzátenniük az önkormányza-toknak, ugyanakkor az önkormányza-tok egyéb forrásai nem nőnek, a közoktatást helyi szinten különböző mértékben fogják finanszírozni. – Ezek szerint kettős finanszírozásról beszélhetünk? – Igen. A pedagógus-szakszervezet helyi szervezetei vívják majd meg a helyi csatákat a támogatás nagyságáért. Mi azt szeretnénk, ha garanciák biztosítanák a pedagógusok illetményét. Az inflációt kövesse a bérnövekedés! Vagyis a bérrendszeren keresztül nyújtson a törvény garanciát arra, hogy a kormányprogramban is leírt felzárkóztatási követelményeknek megfelelő mértékben növekedjen a közoktatási bér. Tehát számunkra a 13 százalékos béremelkedés lenne az elfogadható. Vitánk nem az Oktatási Minisztériummal, nem Pokorni Zoltánnal van, hanem a pénzügyi kormányzattal. Azt kellene elismertetnünk, hogy az oktatás egésze nem egyszerűen fogyasztó ágazat, hanem „a termelés legfontosabb tényezőjével” foglalkozik: az emberrel, az emberneveléssel, amelynek kimutatható eredménye nem most jelentkezik a GDP-ben, hanem egy évtized múlva. Erre most kell áldoznunk. – Hány milliárd kellene? – Körülbelül még 8 milliárd forint kellene ahhoz, hogy 13 százalékos emeléssel megvalósuljon a felzárkóztatás. – A sajtóban a végső eszközről, a sztrájkról is szó esett. Ahogy látom, nem ez a céljuk. – Ebben a pillanatban nem gondolkodunk a sztrájkon. Sohasem szerveztünk olyan akciót, amellyel a tagságunk nem értett egyet. Megegyezésre törekszünk. Egy akciónk van: szervezetünk tagjai sok ezer levélben próbálják meggyőzni a pénzügyi kormányzatot, hogy az európai mérce megütéséhez mennyire fontos a felzárkóztatás. – Tisztelt államtitkár-helyettes úr! A Pedagógusok Szakszervezete és maguk az érintettek továbbra is változtatni kívánnak a bérhelyzeten. – A pedagógusok bérhelyzete valóban nagyon rossz. 1992 és 1998 között 16 százalékkal csökkent a reálkeresetük. Bár 1994-ben valamennyivel emelkedett a bérük, 1995-től folyamatosan romlott a helyzet, amibe a Bokros-csomag is belejátszott – fogalmazott Stark Antal. – Összefüggött a magyar gazdaság helyzetével? – Egyértelműen igen. 1998-ban a pedagógusok havi átlagkeresete 63 ezer 890 forint volt. Ez azt jelenti, hogy a szellemi foglalkozásúak kategóriáján belül a korábbi több mint 80 százalékról 68 százalékra csökkent. Relatíve is romlott az életszínvonaluk a többi szellemi foglalkozásúhoz képest. – Mivel magyarázza azt a jelenséget, hogy bár szeptembertől három százalékkal emelkedett a bérük, a szakszervezet is, a pedagógusok is vékonyabbnak érzik a borítékot. – Ennek előzménye van. 1998-ban az akkori oktatási kormányzat úgy akart változtatni a bérszínvonal-csökkenésen, hogy szeptembertől bevezeti az úgynevezett minőségi bérpótlékot. Ez azt jelentette, hogy az illetményalap 25 százalékát lehetett adni pluszként, minőségi bérpótlékként. Egy pedagógusra 3375 forint bérpótlék jutott. – Jutalmazták a színvonalasabb munkát. – A pótlékot egy évre lehetett adni, de úgy, hogy a belőle részesülők legalább 5400 forintot kapjanak, így nem mindenki részesült belőle. Körülbelül a pedagógusok fele kapta meg azzal, hogy a tanév végén, azaz 1999 szeptemberétől újra kell osztani a pótlékot. – Most megszüntették, és ez sok pedagógusnak a fájdalma. – A másik kormány annak idején úgy döntött, hogy a felzárkóztatást nem az alapbérek emelésével, hanem a differenciált, minőségi bérezéssel kell megoldani. Közben megtörtént a kormányváltás, és az az elképzelés erősödött meg, miszerint olyan alacsony a pedagógusok keresete, alapbére, hogy kell ugyan differenciálni, de először mégiscsak az alapbéreket kell emelni. Ezért ez év januárjától az alapbért 16 százalékkal megemelték. Szeptemberben lejárt a minőségi bérpótlék egyéves időszaka, és az alapbéremeléssel egy időben született egy kormányhatározat, amely a minőségi bérpótlékot megszünteti, és helyette bevezeti a többletmunkát elismerő pótlékot, amelynek összege szeptembertől fejenként 1500 forint. A csökkenést úgy ellensúlyozta a költségvetés, hogy szeptembertől újabb 3 százalékos béremelésre került sor. – Miért állítják az érintettek, hogy ez nem jelenik meg a fizetésükben, sőt kevesebb pénzt kapnak? – Azért, mert azok a pedagógusok, akik eddig 5-6000 forint kiegészítést kaptak, most kevesebbet vagy egyáltalán nem fognak kapni. Náluk ez kétségtelen csökkenést jelent, függetlenül attól, hogy részesültek a háromszázalékos béremelésben. A pedagógustársadalom másik fele viszont most többet kap. – Miért ezt a megoldást választotta a minisztérium? – Azért, mert ha nem emeltünk volna három százalékot, akkor is megszűnt volna szeptemberben a minőségi bérpótlék, hiszen ez csak egy évre szólt. Semmi garancia nem volt arra, hogy a következő évben a bérpótlékot ugyanazok fogják kapni, akik addig kapták. Tehát hamis az a beállítás, hogy csökkent a fizetésük. – Önök a költségvetéstől 13 százalékos béremelést kértek, s végül 8 százalékot kaptak meg. – 2000-re gondol? – Igen. – Az idén a keresetek 19 százalékkal növekednek. Ebben az évben érzékelhetően nő a kereset, ezt a szakszervezet is elismeri. Kétezerre az volt az elképzelésünk – Pokorni miniszter úr ennek hangot is adott –, hogy tovább folytatódjon az elmaradt pedagógus-keresetek felzárkóztatása. Feltéve, hogy jövőre 6 százalék körüli lesz az infláció, az volt a tervünk, hogy 12-13 százalékos béremelést hajtsunk végre. Azzal számoltunk a költségvetésünkben, hogy a pedagógusoknál ezt a most már 1,19-es bérszorzót az 1,22-es bérszorzó fogja felváltani. Ami azt jelenti, hogy a pedagógusok az ideihez képest a bértábla változása miatt 8,25, és a bérszorzó változása miatt további 3, tehát 11-12 százalékos keresetnövekedésben részesültek volna. – Az Oktatási Minisztérium lemondott a pénzről más tárca javára? – Dehogy mondott le. Ezzel az elképzelésünkkel a Gazdasági Minisztérium is egyetértett, és olyan koncepciót dolgozott ki, amelynek értelmében jövőre differenciáltabb béremelésre került volna sor. A pedagógusokon kívül érintette volna az egészségügyben, a szociális területen, a kutatásban dolgozók egy részét. A javaslatot végül is a kormány nem fogadta el, illetve olyan állásfoglalás született, hogy a jövő évi kilátások csak a 8,25 százalékos fizetésemelést teszik lehetővé, azaz a közalkalmazottak egységesen ekkora béremelésben részesülnek. Egyben utasította a Gazdasági Minisztériumot, hogy dolgozzon ki egy többéves bérfejlesztési koncepciót, amit a szakszervezet is óhajt, és mi ezzel egyetértünk. Nemrég a Pedagógusok Szakszervezetének választmányi ülésén a pedagógusok felzárkóztatásáról is szó volt. A miniszter úr elvállalta, hogy a szakszervezettel együtt dolgozzuk ki a hosszú távú bérkoncepciót. Az a tervünk, hogy az EU-csatlakozásig a pedagógusok bére érje el legalább az egy főre jutó GDP-értéket. – A jelenlegi béreket figyelembe véve úgy látszik, hogy az igazán jó tanárokat továbbra sem tudják megtartani. – Ez a veszély kétségtelenül fennáll. Ugyanakkor nagyon árnyalt a kép. Mert a kormány azt mondja ugyan, hogy 8,25 százalékkal lehet emelni a béreket, ennyi a kötelező, de az iskolafenntartók maguk dönthetnek további emelésről. Tehát a jó tanárokat megtarthatják. A kiemelkedő tanári teljesítményt lehet jutalmazni az 1500 forintos minőségi pótlékkal is. – A szakszervezet szerint nincs rá garancia, hogy az önkormányzatok az oktatásra szánt pénzt valóban a közoktatásra fordítják. – Önkormányzata válogatja. Jövőre az alapnormák a közoktatás 20 százalékos központi támogatását biztosítják. Ma úgy néz ki, hogy az oktatás költségeinek kétharmadát az állam biztosítja, és körülbelül egyharmadát az önkormányzatok, tehát a fenntartók adják hozzá. Mivel érezhetően emelkedik az állami rész, valószínű, hogy az önkormányzatok jelentős része – esetleg kényszerből, de egyéb megfontolásból is – csökkenti a támogatást. Erre nincsen garancia, arra viszont igen, hogy a 8,25 százalékos bért odaadja. Azért van erre garancia, mert ha a bértábla tételei így emelkednek, akkor törvényes kötelezettség, hogy ennyivel növelni kell. – Az önkormányzatok függetlenségébe nem lehet beleszólni, így eltérő lesz a pedagógusok fizetése. – Valóban nem lehet beleszólni az önkormányzatok dolgába, de mi abban látjuk a megoldást, ha a közoktatás finanszírozását teljes egészében az állam veszi kézbe. Nem azt akarjuk elérni, hogy az önkormányzatok a saját forrásaikkal kiegészítve támogassák az oktatást, hanem azt mondjuk: a közoktatás állami feladat, állami költségvetésből kell finanszírozni. Nem lehet a közoktatást kitenni az egyes önkormányzatoknál dúló politikai csatározásoknak. Fontosabb terület ez annál, hogysem a pedagógusok javadalmazását, az esetleges iskolabezárásokat a különböző önkormányzati döntések bizonytalanságában hagyjuk. A megoldás tehát az, ha az állam telje
Messi még Mbappét is elhomályosította a hatalmas hibája után + videó
