Pedagógusi bérkapaszkodás?

Stefka István
1999. 10. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

1949 után a nevelői, oktatói munka leértékelődött, a pedagógusok olyan fizetési besorolásba kerültek, mint egy közepesen kereső munkás. Ez a szakma elnőiesedését eredményezte, hiszen egy férfi tanító, férfi tanár csak igen nehéz körülmények között tudta fenntartani a családját pedagógusi béréből. Emiatt sok fiatal diplomás nézett más pálya után. A szellemi munka ilyen minősítése egyéb értelmiségi szakmák esetében is jellemző volt. A rendszerváltás első két évében pozitív elmozdulás történt a pedagógusok illetményében, már-már megközelítette a hazai GDP egy főre jutó értékét. Az infláció növekedésével és a Bokros-csomag bevezetésével azonban szinte egyik hónapról a másikra elértéktelenedett. A helyzeten haladéktalanul javítani kell, már csak az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kilátása miatt is, és meg kell teremteni az európai mércének megfelelő bérrendszert. Az elmúlt fél évben 19 százalékkal nőttek a pedagógusbérek, és 2000-re több mint 8 százalékos növekedés várható. De ez nem elég a minőségi munka megteremtéséhez, a felzárkóztatáshoz. Erről folyik a vita a Pedagógusok Szakszervezete és az Oktatási Minisztérium között. Bár más a kiindulópontjuk, de sok kérdésben hasonlóan gondolkodik Árok Antal, a Pedagógusok Szakszerveze-tének titkára és Stark Antal, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára.– A szakszervezetek véleménye szerint a most esedékes háromszázalékos pedagógus-béremelést a tanárok meg sem érzik. – Nem ez a fő probléma, hanem az, hogy a felzárkóztatás érdekében többre volna szükség. Ugyanis a pedagógusok bére jelentős mértékben elmarad a nemzetgazdasági átlaghoz képest. – Mennyivel? – A közoktatásban dolgozók fizetése a százszázalékoshoz viszonyítva 88,3 százalékos. – Fizetésben mit jelent ez? – Az alapfokú oktatásban dolgozó pedagógusok bruttó átlagilletménye az idén 67 ezer 653 forint volt. A nemzetgazdasági átlag viszont 73 ezer 600 forint. A lemaradás szembetűnő. Hol-ott az 1990-es évek elején a pedagógusok keresete valamennyivel meghaladta a nemzetgazdasági átlagot. Az 1995–1996-os időszaktól kezdve a bérek jelentősen csökkentek, azaz tovább nyílt a bérolló. – Ebben az az érdekes, hogy az Antall-kormányzat alatt, amikor jobban kerestek a pedagógusok, akkor sztrájkoltak, tüntettek, a Horn-kormányzat alatt, a Bokros-csomag idején viszont nem volt ilyen élénk a szakszervezet. – A legdrasztikusabb bércsökkenés a Horn-kormányzat alatt következett be, 1997-re a pedagógusok reálkeresete mintegy 36-38 százalékkal csökkent. Tehát ennyivel ért kevesebbet a tanárok fizetése. Igaz, 1997–98-ban néhány százalékos reálbér-emelkedés volt, de ez távolról sem korrigálta a béresést. Visszatérve a sztrájkokra, tüntetésekre: 1995 decemberében is volt egy egynapos sztrájk, de a pedagógus-szakszervezet is úgy értékelte, hogy nem értünk el eredményt. Azt értük el, hogy az akkori liberális művelődési miniszter, Fodor Gábor, majd Magyar Bálint jelentős pedagógus-elbocsátást tervezett, de ez végül nem következett be. – Dehogynem! – Jelentősen nem csökkent a pedagóguslétszám, ma 160 ezer pedagógus dolgozik a közoktatásban. Igaz, néhány ezer embert elbocsátottak. – Szöllősi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének korábbi főtitkára az MSZP tagja, sőt képviselője volt. A szakszervezet kötődött a párthoz, a bérharcban nem is érthettek el sokat. – Pontosan ez a különleges, és ebben áll a szakszervezetünk kudarca is. Amikor tavaly novemberben a Pedagógusok Szakszervezetének kongreszszusa új vezetőséget választott, ennek a helyzetnek az értékelése nyomán Szöllősi Istvánné nem jelöltette magát újra, mert nem választották volna meg főtitkárnak. A belső feszültségeket, az MSZP-vel való felemás kapcsolatunkat nem tártuk a nagy nyilvánosság elé. De levontuk a tanulságot, hogy az érdekvédelembe nem szabad pártpolitikát keverni, és ezt most már tudatosítjuk a csaknem százezer tagunkban. – Akkor nézzük a jelenlegi bérkérdést! – Az 1999-es közalkalmazotti béreket befagyasztotta a költségvetési törvény, kivéve a pedagógusokét. Az ő esetükben január 1-jétől 1,16-es szakmai szorzót alkalmazott, amely szeptember 1-jétől 1,19-es szorzóvá változott át. Ez 19 százalékos béremelést jelentene, januárban emeltek is 16 százalékot. De az 1,19-es szorzó csak egy bérelemre, az alapbérre vonatkozik, más bérelem esetében nem emelkedett a fizetés, tehát a pedagógusok bére januárban sem növekedett egységesen 16 százalékkal, hanem csak átlagosan 13-14 százalékkal. A szeptember elsejei háromszázalékos béremelés pedig azért megtévesztő, mert a közoktatás rendszerébe egy fillérnyi pluszpénzt sem vitt be. Ugyanis a minisztérium megszüntette a minőségi pótlékot, amely 3500 forint körül mozgott, és a pedagógusok közel fele, 47 százaléka részesült belőle. Ebből finanszírozza a minisztérium az említett három százalékot. A pedagógusok összességének alapilletménye valóban nőtt három százalékkal, így 53 százalékuk jobban járt, de azok, akik azelőtt minőségi pótlékot kaptak, sokkal rosszabul jártak. – A szakszervezet most a pedagógustársadalom egyik fele mellett áll ki? – A másik fele sem elégedett, mert a háromszázalékos béremelés sem történt meg, hiszen az a pénz ott volt a rendszerben. A minőségi pótlékot visszavonták, majd újra elosztották. – Mit szeretnének elérni? – Azt szeretnénk, hogy a felzárkóztatás, amely a kormányprogramban is szerepel, érezhetően és több évre előreláthatóan garantált legyen. Szerencsénkre a nemzeti össztermék, a gazdaság teljesítőképessége tisztességes mértékben növekszik, ám ha a pedagógusbérek nem emelkednek ezzel arányosan, akkor a pedagógustársadalom végképp leszakad. Tudjuk, hogy nehéz behozni a több évtizedes hátrányt, tehát nincsenek irreális követeléseink, de szeretnénk elérni, hogy a reálkeresetek ne a költségvetés esetlegességét kövessék, hanem tisztességesen emelkedjenek. Egyébként az Oktatási Minisztérium is hozzánk hasonlóan gondolkodik, hiszen a kormánnyal folytatott alkuban a minisztérium javaslata 13 százalékos béremelés lett volna a 8,25 százalékossal szemben. De ez a javaslat a belső alku során sajnos elbukott. Ennek ellenére 2000-ben a közoktatás központi normatívájának nominális értéke több mint 22 százalékkal növekszik. – Akkor miről vitatkoznak? – Mivel a közoktatás intézményeit az önkormányzatok tartják fenn, és ez a normatív működési összeg nem teljes, hiszen ehhez még további pénzt kell hozzátenniük az önkormányza-toknak, ugyanakkor az önkormányza-tok egyéb forrásai nem nőnek, a közoktatást helyi szinten különböző mértékben fogják finanszírozni. – Ezek szerint kettős finanszírozásról beszélhetünk? – Igen. A pedagógus-szakszervezet helyi szervezetei vívják majd meg a helyi csatákat a támogatás nagyságáért. Mi azt szeretnénk, ha garanciák biztosítanák a pedagógusok illetményét. Az inflációt kövesse a bérnövekedés! Vagyis a bérrendszeren keresztül nyújtson a törvény garanciát arra, hogy a kormányprogramban is leírt felzárkóztatási követelményeknek megfelelő mértékben növekedjen a közoktatási bér. Tehát számunkra a 13 százalékos béremelkedés lenne az elfogadható. Vitánk nem az Oktatási Minisztériummal, nem Pokorni Zoltánnal van, hanem a pénzügyi kormányzattal. Azt kellene elismertetnünk, hogy az oktatás egésze nem egyszerűen fogyasztó ágazat, hanem „a termelés legfontosabb tényezőjével” foglalkozik: az emberrel, az emberneveléssel, amelynek kimutatható eredménye nem most jelentkezik a GDP-ben, hanem egy évtized múlva. Erre most kell áldoznunk. – Hány milliárd kellene? – Körülbelül még 8 milliárd forint kellene ahhoz, hogy 13 százalékos emeléssel megvalósuljon a felzárkóztatás. – A sajtóban a végső eszközről, a sztrájkról is szó esett. Ahogy látom, nem ez a céljuk. – Ebben a pillanatban nem gondolkodunk a sztrájkon. Sohasem szerveztünk olyan akciót, amellyel a tagságunk nem értett egyet. Megegyezésre törekszünk. Egy akciónk van: szervezetünk tagjai sok ezer levélben próbálják meggyőzni a pénzügyi kormányzatot, hogy az európai mérce megütéséhez mennyire fontos a felzárkóztatás. – Tisztelt államtitkár-helyettes úr! A Pedagógusok Szakszervezete és maguk az érintettek továbbra is változtatni kívánnak a bérhelyzeten. – A pedagógusok bérhelyzete valóban nagyon rossz. 1992 és 1998 között 16 százalékkal csökkent a reálkeresetük. Bár 1994-ben valamennyivel emelkedett a bérük, 1995-től folyamatosan romlott a helyzet, amibe a Bokros-csomag is belejátszott – fogalmazott Stark Antal. – Összefüggött a magyar gazdaság helyzetével? – Egyértelműen igen. 1998-ban a pedagógusok havi átlagkeresete 63 ezer 890 forint volt. Ez azt jelenti, hogy a szellemi foglalkozásúak kategóriáján belül a korábbi több mint 80 százalékról 68 százalékra csökkent. Relatíve is romlott az életszínvonaluk a többi szellemi foglalkozásúhoz képest. – Mivel magyarázza azt a jelenséget, hogy bár szeptembertől három százalékkal emelkedett a bérük, a szakszervezet is, a pedagógusok is vékonyabbnak érzik a borítékot. – Ennek előzménye van. 1998-ban az akkori oktatási kormányzat úgy akart változtatni a bérszínvonal-csökkenésen, hogy szeptembertől bevezeti az úgynevezett minőségi bérpótlékot. Ez azt jelentette, hogy az illetményalap 25 százalékát lehetett adni pluszként, minőségi bérpótlékként. Egy pedagógusra 3375 forint bérpótlék jutott. – Jutalmazták a színvonalasabb munkát. – A pótlékot egy évre lehetett adni, de úgy, hogy a belőle részesülők legalább 5400 forintot kapjanak, így nem mindenki részesült belőle. Körülbelül a pedagógusok fele kapta meg azzal, hogy a tanév végén, azaz 1999 szeptemberétől újra kell osztani a pótlékot. – Most megszüntették, és ez sok pedagógusnak a fájdalma. – A másik kormány annak idején úgy döntött, hogy a felzárkóztatást nem az alapbérek emelésével, hanem a differenciált, minőségi bérezéssel kell megoldani. Közben megtörtént a kormányváltás, és az az elképzelés erősödött meg, miszerint olyan alacsony a pedagógusok keresete, alapbére, hogy kell ugyan differenciálni, de először mégiscsak az alapbéreket kell emelni. Ezért ez év januárjától az alapbért 16 százalékkal megemelték. Szeptemberben lejárt a minőségi bérpótlék egyéves időszaka, és az alapbéremeléssel egy időben született egy kormányhatározat, amely a minőségi bérpótlékot megszünteti, és helyette bevezeti a többletmunkát elismerő pótlékot, amelynek összege szeptembertől fejenként 1500 forint. A csökkenést úgy ellensúlyozta a költségvetés, hogy szeptembertől újabb 3 százalékos béremelésre került sor. – Miért állítják az érintettek, hogy ez nem jelenik meg a fizetésükben, sőt kevesebb pénzt kapnak? – Azért, mert azok a pedagógusok, akik eddig 5-6000 forint kiegészítést kaptak, most kevesebbet vagy egyáltalán nem fognak kapni. Náluk ez kétségtelen csökkenést jelent, függetlenül attól, hogy részesültek a háromszázalékos béremelésben. A pedagógustársadalom másik fele viszont most többet kap. – Miért ezt a megoldást választotta a minisztérium? – Azért, mert ha nem emeltünk volna három százalékot, akkor is megszűnt volna szeptemberben a minőségi bérpótlék, hiszen ez csak egy évre szólt. Semmi garancia nem volt arra, hogy a következő évben a bérpótlékot ugyanazok fogják kapni, akik addig kapták. Tehát hamis az a beállítás, hogy csökkent a fizetésük. – Önök a költségvetéstől 13 százalékos béremelést kértek, s végül 8 százalékot kaptak meg. – 2000-re gondol? – Igen. – Az idén a keresetek 19 százalékkal növekednek. Ebben az évben érzékelhetően nő a kereset, ezt a szakszervezet is elismeri. Kétezerre az volt az elképzelésünk – Pokorni miniszter úr ennek hangot is adott –, hogy tovább folytatódjon az elmaradt pedagógus-keresetek felzárkóztatása. Feltéve, hogy jövőre 6 százalék körüli lesz az infláció, az volt a tervünk, hogy 12-13 százalékos béremelést hajtsunk végre. Azzal számoltunk a költségvetésünkben, hogy a pedagógusoknál ezt a most már 1,19-es bérszorzót az 1,22-es bérszorzó fogja felváltani. Ami azt jelenti, hogy a pedagógusok az ideihez képest a bértábla változása miatt 8,25, és a bérszorzó változása miatt további 3, tehát 11-12 százalékos keresetnövekedésben részesültek volna. – Az Oktatási Minisztérium lemondott a pénzről más tárca javára? – Dehogy mondott le. Ezzel az elképzelésünkkel a Gazdasági Minisztérium is egyetértett, és olyan koncepciót dolgozott ki, amelynek értelmében jövőre differenciáltabb béremelésre került volna sor. A pedagógusokon kívül érintette volna az egészségügyben, a szociális területen, a kutatásban dolgozók egy részét. A javaslatot végül is a kormány nem fogadta el, illetve olyan állásfoglalás született, hogy a jövő évi kilátások csak a 8,25 százalékos fizetésemelést teszik lehetővé, azaz a közalkalmazottak egységesen ekkora béremelésben részesülnek. Egyben utasította a Gazdasági Minisztériumot, hogy dolgozzon ki egy többéves bérfejlesztési koncepciót, amit a szakszervezet is óhajt, és mi ezzel egyetértünk. Nemrég a Pedagógusok Szakszervezetének választmányi ülésén a pedagógusok felzárkóztatásáról is szó volt. A miniszter úr elvállalta, hogy a szakszervezettel együtt dolgozzuk ki a hosszú távú bérkoncepciót. Az a tervünk, hogy az EU-csatlakozásig a pedagógusok bére érje el legalább az egy főre jutó GDP-értéket. – A jelenlegi béreket figyelembe véve úgy látszik, hogy az igazán jó tanárokat továbbra sem tudják megtartani. – Ez a veszély kétségtelenül fennáll. Ugyanakkor nagyon árnyalt a kép. Mert a kormány azt mondja ugyan, hogy 8,25 százalékkal lehet emelni a béreket, ennyi a kötelező, de az iskolafenntartók maguk dönthetnek további emelésről. Tehát a jó tanárokat megtarthatják. A kiemelkedő tanári teljesítményt lehet jutalmazni az 1500 forintos minőségi pótlékkal is. – A szakszervezet szerint nincs rá garancia, hogy az önkormányzatok az oktatásra szánt pénzt valóban a közoktatásra fordítják. – Önkormányzata válogatja. Jövőre az alapnormák a közoktatás 20 százalékos központi támogatását biztosítják. Ma úgy néz ki, hogy az oktatás költségeinek kétharmadát az állam biztosítja, és körülbelül egyharmadát az önkormányzatok, tehát a fenntartók adják hozzá. Mivel érezhetően emelkedik az állami rész, valószínű, hogy az önkormányzatok jelentős része – esetleg kényszerből, de egyéb megfontolásból is – csökkenti a támogatást. Erre nincsen garancia, arra viszont igen, hogy a 8,25 százalékos bért odaadja. Azért van erre garancia, mert ha a bértábla tételei így emelkednek, akkor törvényes kötelezettség, hogy ennyivel növelni kell. – Az önkormányzatok függetlenségébe nem lehet beleszólni, így eltérő lesz a pedagógusok fizetése. – Valóban nem lehet beleszólni az önkormányzatok dolgába, de mi abban látjuk a megoldást, ha a közoktatás finanszírozását teljes egészében az állam veszi kézbe. Nem azt akarjuk elérni, hogy az önkormányzatok a saját forrásaikkal kiegészítve támogassák az oktatást, hanem azt mondjuk: a közoktatás állami feladat, állami költségvetésből kell finanszírozni. Nem lehet a közoktatást kitenni az egyes önkormányzatoknál dúló politikai csatározásoknak. Fontosabb terület ez annál, hogysem a pedagógusok javadalmazását, az esetleges iskolabezárásokat a különböző önkormányzati döntések bizonytalanságában hagyjuk. A megoldás tehát az, ha az állam telje

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.