A kormány titkai

Titkolódzik a kormány – adták tudtunkra az információ szabad áramlására különösen kényes orgánumok. Lássuk be, titkolódzni nagyon csúnya dolog, majdnem annyira csúnya, mint árulkodni (besúgni). De ezt hagyjuk, nem az ellenzék jellemzőiről lesz szó, hanem a kormány titkolódzási hajlamáról. Hogy elkerüljük a pongyolaság veszedelmeit, ékes jogi nyelven citáljuk az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat részletét: államtitoknak minősül a kormány és ügyrendje működésével öszszefüggő döntés-előkészítő, könyv, összefoglaló vagy emlékeztető. Egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki az államtitkot jogosulatlanul megszerzi, felhasználja, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé teszi. Magyarán: a kormány döntéseit előkészítő dokumentumok, iratok, javaslatok, beadványok, a kormányülések személyes részletei nem tartoznak a nagyérdeműre, elegendő, ha arról értesül a széles nyilvánosság, hogy miről, miként döntött a kormány. Nem akarjuk túldramatizálni a helyzetet, de veszélyben a demokrácia! A sajtószabadságra leselkedő veszélyek meg egyenesen beláthatatlanok! Lehetséges, hogy elhanyagolt és unatkozó háziasszonyok ezentúl nem juthatnak hozzá számukra nélkülözhetetlen információkhoz arról, hogy Stumpf István citrommal vagy tejjel itta-é a teáját a kétkulcsos áfáról tartott megbeszélés közben? Rágondolni is borzalom! Gyengécske kifogás az, hogy az Európa Tanács országaiban is titkosítják a döntést előkészítő anyagokat, és csak a végeredmény nyilvános. Elmaradott az európai gyakorlat, esetleg az ottani független sajtó nem teljesíti a kötelességét. Nem kell mindig Európáról példát venni! Kormányt, nemzetet, hagyományos értékeket lejáratni akaró akciók terén Európa tanulhat a hazai „tárgyilagos” médiumoktól. S mi lesz a ”kormányhoz közel álló köröktől” kiszivárogtatott valós és légből kapott szenzációkkal? Pedig mindig megkérdezhették Kovács Lászlót olyan kormányzati ügyekről, amelyekről a kormánynak még sejtelme sem volt. S a mindenhez értő pártelnök mindig elmondhatta ugyanazt a négy mondatot a koalíció arroganciájáról meg nyomulásáról. A semmit tudás másik polihisztora, Eörsi István is rendszeresen véleményt alkothatott különböző feltételezésekről, találgatásokról, előítéleteiről. Kuncze Gábort sem hagyták ki, mert ő olyan vicceseket tud mondani. (Csoda, hogy még nem hívták meg a Heti Hetesbe.) Nem lesz lehetőség a „kormány közeli jólértesültek” blöffjeit körbejárni, s ez a lehető legnagyobb csapás a „tárgyilagos” médiumok számára. Azért ne féltsük a tájékoztatás páholyvitézeit, megtalálják a módját, hogy lényegtelen eseményekből, félremagyarázásokból, hazugságokból gyártsanak szenzációkat, botrányokat, nagy leleplezéseket. A Horn-kormány sokkal szakszerűbben titkosított. Ha kiderült, hogy a szakértő koalíció valamely potentátja saját zsebébe tömködte a közvagyont, azonnal jött Nikolits mester a stempflivel és bélyegzett. Az ügy lezárult, akit érdekelnek a részletek, az nyolcvan év múltán korlátlanul kielégítheti kíváncsiságát. A nép tájékozódási joga sem szenvedett csorbát. Azt mindenki tudhatta, hogy egyesek lopnak, azt, hogy ki, mit és mennyit, felesleges lett volna a tömeg orrára kötni. Mondta is mindig Horn Gyula, hogy nyíltan és őszintén kell beszélni a tömegekkel, attól nő a tömegük. Ez a kormány meg titkolódzik. Hiányzik belőlük a szocialista nyíltság, a horni őszinteség. A „hasznos politikai információkra” szomjúhozó népek már csak Lengyel Lászlóban bízhatnak.