Egy komoly politikai erőnek egyértelműen kijelölt úton kell haladnia

Stefka István
1999. 11. 12. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mikes Éva, a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselője 1999. július 1-jén vette át Balsay Istvántól a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási és területpolitikai államtitkárságát. Tevékeny részt vállalt a közigazgatási reformban, a területpolitikai törvénymódosításokban, a megyei kormányhivatalok szakmai színvonalának emelésében. A Fidesz egyik alapító tagjaként úgy látja, hogy a párt nem változtatta meg arculatát, az önmaga számára kijelölt ösvényről sohasem tért le, a posztkommunistákkal soha nem szövetkezett, és mint polgári, liberális, jobboldali párt, szövetségeseivel együtt a keresztény, nemzeti hagyományok ápolásán, a demokrácia erősítésén és a polgári értékek meghonosításán fáradozik. Az államtitkár szerint olyan különbségek vannak a két politikai oldal között, amelyek nem egyeztethetők össze.– Milyen változtatásokat hajtott végre, miután átvette az államtitkárság irányítását? – Sajátos helyzetben voltam, mivel nem a ciklus elején vettem át az államtitkárságot. Ez behatárolja az ember mozgásterét. Ha ciklusváltáskor vesz át egy területet, egy csapatot, akkor csak a saját elképzelései érvényesülnek a kormányprogramon belül. Itt pedig adott volt egy helyzet. Július 1. óta mégis komoly jogszabályi változásokról beszélhetünk. Pályáztatás versenyvizsgával – Mennyire befolyásolják majd ezek a döntések a közember életét? Úgy hírlik, alapvető változások lesznek ezen a területen. – Az államtitkárság neve közigazgatási és területpolitikai államtitkárság. Két olyan struktúra szakmai irányítását, felügyeletét jelenti, amelyek hatásköre az egész országra kiterjed. Az egyiket a kormányhivatalok rendszere – húsz kormányhivatal működik –, illetve a tizenkilenc megye és Budapest hivatalai képezik. Ez utóbbiak megyei közigazgatási hivatalok, amelyek az önkormányzatok fölötti törvényességi felügyeletet végzik, sok más hatósági, koordináló feladattal együtt. A kormányhivatalok szakmai irányítása, felügyelete szintén a mi államtitkárságunkhoz tartozik. A húsz kormányhivatal vezetői számára pályázatot írunk ki. A másik a területfejlesztési struktúra, ahol a közelmúltban történt egy nagyon is aktuális változás, a területfejlesztési törvény módosítása. Ez a struktúra a területfejlesztési tanácsok rendszerét jelenti. Kialakultak tehát a tervezési, statisztikai régiók, ezek szervezését, az ott folyó munka tervezését látják el a tanácsok. Ezek törvényességi felügyeletét is a kormányhivatalok végzik. Az évek óta rájuk háruló pluszfeladatok és a mostani törvénymódosítással megjelenő, más szemléletű, más jellegű feladatkör felmérése nyomán alakult ki a meggyőződés, hogy a kormányhivatalok vezetőinek pályáztatása szükséges, mert olyan szakemberekre van szükség, akik versenyvizsga révén bizonyítani tudják, hogy képesek e feladatok elvégzésére. A hivatalvezetők pályázhatnak, és csak azt mentik fel, aki nem nyer a pályázaton. – A pályáztatás személyi konzekvenciákkal is jár. – Természetesen. A közigazgatás magas rangú vezetői számára szükséges olykor a megmérettetés. – Ebben viszont az is benne van, hogy hivatalnoknak lenni lassan rangot jelent. – Gondoljunk arra, hogy a húsz kormányhivatal vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki! Ők a törvényességi felügyelet letéteményesei. Ez komoly szakmai rangot jelent. – Ez persze akkor lesz szép, ha a kormányváltást nem követi a hivatalnoki kar leváltása. – Így van. Egyébként most nem is követi. A Népszabadságban nemrég az jelent meg, hogy itt nem szakmai megmérettetés történik, hanem mi kormánypártiakra akarjuk cserélni a hivatalok vezetőit. Logikailag ez azt is jelentheti, hogy jelenleg nem kormánypártiak a kormányhivatalok vezetői. Ez azért döbbenetes. – Itt mindenkinek kormánypártinak kell lennie, akármilyen kormány van hatalmon? – A hivatalvezetőknek lojálisoknak kell lenniük. Magas rangú köztisztviselők politikai értelemben vett kormánypártisága vagy ellenzékisége csak szabadidőprogram lehet. Munkaidőben minden tisztviselő kormánypárti kell hogy legyen, mert magas rangú közigazgatási vezetőként arra szerződött, hogy a hatalmon lévő kormánnyal együttműködve vezesse az adott területet, és végezze azt a munkát, amely ebben a struktúrában rá hárul. Ugyanakkor ezeken a posztokon vannak szakmai kihívások, szakmai elvárások, amelyeknek meg kell felelni. Nem bocsátkoznék jóslásokba, de mivel sok a jó szakember, véleményem szerint a pályázat eredményeképpen többen a helyükön fognak maradni. – A földművelésügyi tárcának szintén a hatáskörébe tartozik a vidék- és területfejlesztés. Nincs ebben párhuzamosság? – Van párhuzamosság, de a Miniszterelnöki Hivatal, ezen belül a mi államtitkárságunk a munka elvi, jogi, a közigazgatásra tartozó részét irányítja és felügyeli. Nincs hatásköri ütközés. A hivatalnok kormánypártisága – Nem igaz az állítás, hogy a kormányhivatalok vízfejek, az adminisztrációt növelik? – Nem. A rendszerváltásig a megyei tanács látta el a törvényességi felügyeletet a tanácsok fölött. A helyi, a települési tanács volt az első fok, a másodfokot a megyei tanács képviselte. Helyes lépés volt, hogy a rendszerváltáskor az önkormányzati törvény ezt megszüntette, és kimondta, hogy az önkormányzatok legyenek egyenrangúak. Nem járható az az út, hogy a törvényességi felügyeletet egyik önkormányzat gyakorolja a másik felett. Nem véletlenül alakították ki a köztársasági megbízotti rendszert, amelyet a Horn-kormány aztán megszüntetett. Most a kormányhivatalok azok, amelyek az állami törvényességi felügyeletet gyakorolják. – Azzal vádolják a polgári koalíciós kormányt, hogy azok az önkormányzatok kapják a több pénzt, ahol kormánypárti a polgármester. – Ez bizonyíthatóan nem igaz. Érdemes lenne meghallgatni a Fidesz-frakcióban helyet foglaló polgármestereket, hogy nekik erről mi a véleményük. Ez olyan vitás kérdés, amelyben soha nem lehet dűlőre jutni. Nyilvánvaló, hogy minden polgármester – akármilyen pártállású – vagy a saját frakciójával, vagy a kormánnyal próbál küzdeni azért, hogy az ő települése kapjon több pénzt. Még egy fontos körülményre hadd hívjam fel a figyelmet! Azokon a pénzeken kívül, amelyek eleve úgy jelennek meg, hogy az önkormányzatoknak juttatandó normatív vagy címzett és céltámogatások, nem szabad megfeledkezni az olyan forrásokról sem, amelyekből az önkormányzatok ugyancsak profitálnak – például beruházások, befektetések révén –, ami szintén megjelenik egy adott településen mint plusztőke. A költségvetésben nemcsak az önkormányzat címszó alatt megjelenő pénzeket kell nézni, hanem azt is, hogy milyen fejlesztések, beruházások, illetve pályázati pénzek áramlanak egy településre. – A Fidesz-Magyar Polgári Pártot legutóbb a Helmeczy-ügy rázta meg. Halálozás miatt megüresedett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöki széke. A párt akarata ellenére Helmeczy László fideszes képviselőt választották meg elnöknek, a szintén fideszes Tóth András helyett. Hogyan történt, miért adódott ez probléma? – Nem látom nagy problémának. Ez azzal együtt járó tünet, hogy többen vagyunk, nagyobbak lettünk. Hál’ istennek megváltozott a kilenc évvel ezelőtti helyzet, amikor a Fidesz viszonylag kis csapat volt. Az meg természetes, és nem kóros jelenség, hogy adott megyékben, területeken előfordul Fideszen belüli politikai rivalizálás. Minden párt számára tét, hogy egy-egy megyében ki a megyei elnök. – A baj forrása az volt, hogy a szocialisták támogatták Helmeczyt. – Ott valóban teljes támogatást élvez Helmeczy László, aminek a politikai konzekvenciáiról nem óhajtanék hosszabban beszélni, mert ez párton belüli ügy. Az egyeztetési, döntési kérdéseket a párton belüli fórumokon kell rendezni. Folyamatos műbalhék – A koalíciót, főleg a legnagyobb kormányzó pártot folyamatosan támadja az ellenzék, napirenden tart bizonyos ügyeket. Legutóbb a miniszterelnök kanadai nyilatkozata volt a téma, de nem csitul a megfigyelési botrány sem. Hogyan gondolkodik erről a Fidesz? Lehetne másképpen politizálni? – Egyáltalán nem tartom hibának azt, ha konfliktusokra kiélezett a politizálás. A demokratikus államrend azt jelenti, hogy a politikai viták meghatározott intézményrendszeren belül – önkormányzatokban, parlamentben – zajlanak. Az sem végzetes, ha éles hangvételűek, hiszen az országgyűlési képviselők arra kapták a mandátumukat, hogy egy bizonyos programot, világnézetet, elvrendszert képviseljenek. Ugyanakkor baj, ha a viták középpontjában nem fontos és meghatározó kérdések állnak, mint például a kormányprogram végrehajtása, ütköztetett szakmai, politikai vélemények, vagy az előttünk álló sürgős feladatok megoldása, hanem műbalhék kerülnek a figyelem középpontjába. Az ország érdeke a fontos – Ez utóbbiak gyakran nemzetközi mércével mérve is kárt okoznak az országnak. – Azt gondolom, hogy mindenfajta politikai vitának, amelyet az ellenzék azért kezdeményez, hogy növelje népszerűségét, van határa, amit illik szem előtt tartani, s ez az ország érdeke. Manapság ennek figyelmen kívül hagyása a jellemző, és ez a magatartás gyakran tetten érhető. Folyamatosan látható az a törekvés, hogy nemzetközi színtérre kerüljön ki a vita, aztán onnan meghatározott formában, célzatosan, az ellenzék véleményét erősítő reakciók felhangosításával vagy arra való hivatkozásként érkezzen vissza a belpolitikai életbe. Ezt az eljárást tisztességtelennek és az ország számára rendkívül hátrányosnak tartom. Mindenki arra kapta a mandátumát, hogy ennek az országnak a javáért dolgozzon, s nem azért, hogy maradandó károkat okozzon. – Az MSZP és az SZDSZ még mindig nem tudta feldolgozni az 1998-as választási vereséget. A szocialisták úgy próbálják viszszaszerezni a hatalmat, hogy állandó lejáratási kampányt folytatnak a polgári koalíció ellen, a szabad demokraták viszont az egyetlen, igazi polgári párt minősítés kisajátításával szeretnék átvenni a Fidesz helyét. Az SZDSZ körében mostanában nyílt vita zajlik a stratégiáról, arról, hogyan tudnának népszerűvéválni. Egyes szabad demokrata ideológusok úgy gondolják, hogy az MSZP-vel szembe kell fordulni, és mint megtisztult polgári párt át kell venni a Fidesztől a helyet. – Minket az elmúlt években azért támadtak, hogy a Fidesz átalakítja a politikai arculatát. Ez nem igaz. Például magamról is azt állíthatom, hogy elvi, politikai hozzáállásom egy sor kérdéshez több mint tíz éve változatlan. S amióta politikusként dolgozom, ugyanazok a célok, elvek vezérelnek. Ugyanez jellemző a Fidesz-Magyar Polgári Pártra. Nehéz lenne cáfolni, hogy megalakulása óta mindig úgy politizált, hogy az teljesen egyértelmű és világos volt, vagyis a posztkommunista oldallal közösen, együtt nem. Ez bármilyen radikálisan hangzik, tény. – Az SZDSZ viszont összeházasodott a posztkommunistákkal. – Igen. Ha egy párt komoly politikai erő akar maradni, egyértelműen kijelölt úton, sőt valójában egy keskeny ösvényen kell haladnia, hogy céljait megvalósítsa. Ebbe semmiképpen sem fér bele politikai hovatartozásunk és elveink váltogatása. A Fidesz számára ez azt jelenti, hogy nem dolgozik együtt a kommunista utódszervezetekkel, soha nem is tette. Az SZDSZ a kezdeti radikális, antikommunista és antiszocialista politizálás után, radikális retorika mellett, a napi politikai cselekvésekben fölpuhulva közeledett azokhoz az erőkhöz, amelyeket ő támadott a legkeményebben. Mindez a szocialistákkal való kormányzati öszszefogással, a szocialista program elfogadásával ért véget. Ezek után meglehetősen hiteltelen arról beszélni, hogy újfent radikális, polgári kritikát kíván gyakorolni. – Polgári pártként, liberális köntösben. – Az SZDSZ újabban el akar határolódni az MSZP-től. Én az ilyen nyilatkozatot nem tudom értelmezni az SZDSZ utóbbi hat évének ismeretében, mert minden politikai párt kijelöli a maga útját a politikai palettán. Az SZDSZ kijelölte a maga helyét, s a határok nem átjárhatók. Nem egyfajta kirekesztő, vagy a másik oldalt kirekesztő politika folytán, hanem azért, mert a politikai állásfoglalások nem vesztik érvényüket. Elképzelhetetlen az átjárhatóság – Tehát véleménye szerint nincs átjárhatóság a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a vele szövetségben álló polgári pártok és a Szabad Demokraták Szövetsége, valamint a Magyar Szocialista Párt között? – Merész dolog a politikában kimondani, hogy soha nem. Az egész magyar politika nevében ezt nem jelenthetem ki. Azt viszont ki merem jelenteni, hogy olyan politikai formációban soha nem fogok részt venni, amelyik ezt az átjárhatóságot a gyakorlatba átülteti. Ilyen elvi, ideológiai rendszerrel az együttműködés semmilyen formáját nem tudnám elfogadni. Úgy gondolom, nem képzelhető el olyan kormányprogram, amely az ellentéteket összebékíti, hiszen mi egészen másként gondolkodunk az ország sorsának javításáról. Nemcsak a látásmódban, hanem a megoldás tekintetében is olyan különbségek vannak a két oldal között, amelyeket nem tartok összeházasíthatóknak, s remélem, hogy ez nem is fog megtörténni.Dr. Mikes Éva 1960-ban született Pécsett. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett diplomát. Dolgozott magáncégnél gazdasági vezetőként, banknál jogászként. 1988-ban bekapcsolódott a Fidesz szervezésébe. 1989-től pártja dél-dunántúli, majd baranyai irodáját vezeti. 1990–1994 között Pécs alpolgármestere. 1994-től 1998-ig a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési hivatalának és szakértői csoportjának vezetője. Az 1998-as választásokon egyéni képviselő lett Pécsett. Ez év júliusáig az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának tagja és a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke volt. Jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási és területpolitikai államtitkárságának politikai államtitkára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.