Egy más világ

Nem sokkal azután, hogy Ambrus (Whiskys) Attilát megfogta a rendőrkommandó, nevezett jelezte, ezentúl kizárólag pénzért ad interjút. Vagyis a sajtótörvények értelmében, ha fotó készülne róla, hát ne készüljön, a magyar fotótársadalom tartsa be a vonatkozó jogszabályokat, a Szűzmáriáját nekijük. Magyarországon a bűnözők személyiségi és emberi jogaira jobban ügyelnek, mint az áldozatokéira. Ezt persze nem én mondom, hanem egy vérbeli szakember, egy közbiztonsági tanácsnok, aki nemrég érkezett Amerikából, ahol hosszú időn át tanulmányozta az ottani igazságszolgáltatás működését. Mint elmondta, odaát döbbenten hallgatták a beszámolóját a magyar bűnügyi viszonyokról. Eleinte a tolmács hanyag fordítására gyanakodtak, mert micsoda képtelenség, hogy a fegyveres sorozatgyilkos a nevének kezdőbetűi mögé bújhat, a széket is letörlik alatta, ahelyett, hogy pellengérre állítanák, meg jó nagy pofonokat kapna időnként rendőrtől, smasszertól. Ambrus (Whiskys) Attila nem szeretné, ha fotó készülne róla. Amerikában – akárcsak Nyugat-Európában – azt tartják, ha valaki bűncselekményt követ el, az önként mond le személyiségi és emberi jogairól. Ettől kezdve az égvilágon mindent kiteregetnek róla, talán még az alsónadrágját is megnézheti, aki arra kíváncsi. Teljes név, fénykép, lakcím, bőrszín, etnikum, TAJ-szám, minden megtudható a piszok bűnözőről, nehogy már a nyúl vigye a puskát... Ambrus (Whiskys) Attila most felemelte a mutatóujját. Nem értem, hogy az örökké a Nyugatra hivatkozó magyar politika és joggyakorlat ezen a téren miért nem akar változtatni. Miért csak akkor láthatom a gonosztevő latort, amikor az utcasarkon fejbecsap a szekercéjével? Engem az is érdekelne, milyen a tekintete a vádlottak padján. Félelem csillog-e a szemében, vagy még ott is a gonoszság? Jó lenne bilincsbe verve is látni az orvlövészt, a gyilkost, a bankrabló-csalót. Megjegyezni az arcát, a nevét, a mozdulatait a taxisgyilkosnak, a boltos vérengzőnek. Megtudni, kiktől kell félnünk. Van-e még a vonásaikban valami az emberből... Az itt a kérdés, kedves Whiskys, ön itt csak sztár, vagy annál több – de ezt majd kimondja a történelem. Vagy a bíróság. Tényleg, kiktől kell félnünk?