Mérlegen a gyűlölet

A „gyűlölet-bűncselekményekkel” szembeni politikai lázadás abból a meggyőződésből fakad, hogy az ezeket szankcionáló törvények nem annyira a bűnözőket vannak hivatva elbátortalanítani, mint inkább az embereknek (például) a homoszexualitással kapcsolatos gondolatait, nézeteit és véleményét akarják elfojtani. A „gyűlölet-bűncselekményeket” megelőzése érdekében beterjesztett törvényjavaslat támogatói körében döbbenetet és csalódást okozott, hogy javaslatuk pár napja megbukott az Egyesült Államok szenátusában.Ha elfogadták volna, akkor a törvény ma már a jelenlegi szövetségi „gyűlölet-bűncselekményeken” túl a szexuális orientációra is kiterjedne. A meleg aktivisták elítélik a szenátus republikánus vezetőit, és még inkább igyekeznek elérni a törvény elfogadtatását, ha a szenátus ismét összeül. „A szenátus republikánus képviselőcsoportjának közömbössége a meleg és leszbikus amerikaiak iránt nyilvánvalóan olyan nagy mértékű, hogy képesek voltak érzéketlenül hátat fordítani a »gyűlölet-bűncselekményektől« sújtottaknak és családjuknak, még akkor is, ha a statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy ezek a bűnök egyre inkább elszaporodnak” – mondta Elizabeth Birch, az Emberi Jogokért Kampány (HRC), egy washingtoni homoszexuális érdekvédelmi szervezet ügyvezető igazgatója. „A nemzet történelmében szégyenfoltként marad meg ez a lelkiismeretlen kísérlet a »gyűlölet-bűncselekmények« elleni törvényjavaslat kisiklatására.” A HRC keményen dolgozott ezen a törvényjavaslaton, többek között egy november 8-i sajtókonferencián, ahol jelen voltak Matthew Shepard – a Wyomingban megölt fiatal homoszexuális férfi – szülei, valamint wyomingi rendőrök is, akik támogatják a gyűlölet-bűncselekmények megelőzésére hozott törvényjavaslatot. A HRC egyik szóvivője, Wayne Besen úgy nyilatkozott, hogy a homoszexuálisokat védő törvényre szükség van, mert egyre növekszik a homoszexuális és egyéb kisebbségi csoportok ellen elkövetett bűncselekmények száma. A „gyűlölet-bűncselekmény” meghatározása Besen szerint: ha valaki megcéloz egy bizonyos csoportot, akkor ez a bűn „egy egész embercsoportra irányuló üzenet... terrorista bűncselekmény, nem pedig egy egyszerű bűntény”. Az Egyesült Államokban jelenleg 42 államban vannak törvények a „gyűlölet-bűncselekmények” ellen, de csak 22 államban vonatkozik ez a szexuális orientációval kapcsolatos kérdésekre. Besen szerint a törvény betartatásához az állami és helyi szintű bűnüldözőknek nagy szüksége lenne egy szövetségi szintű törvényre is. Besen ragaszkodik hozzá, hogy a „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvényhozás csak a törvényellenes tetteket érinti, a mögötte meghúzódó meggyőződést nem. „Az emberek azt mondhatják, amit akarnak. De ha cselekszenek is, ha a terrorizmus elemeit használják egy csoporttal szemben, akkor az már »gyűlölet-bűncselekmény«”. Robert Knight, a Családkutatási Tanács (FRC) kulturális tanulmányok részlegének vezetője szerint azonban ez nem így van. „A »gyűlölet-bűncselekmények« elleni törvényhozás igenis a gondolatokra és a kimondott szavakra is irányul, és ha elfogadnák, egyedülálló védett helyzetet biztosítana a homoszexuálisoknak.” Megjegyzi, hogy a személy ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények megtorlására már egyébként is létezik törvény, ugyanakkor a „gyűlölet-bűncselekmények” elleni törvények fokozottan büntetik az elkövető gondolatait és meggyőződését is. „Ezek a törvények kizárólag a gondolatra irányulnak – mondja Knight. – Valójában a szólásszabadság ellen intéznek támadást.” Jelenleg a „gyűlölet-bűncselekmények” is szerepelnek az FBI éves bűnözési statisztikáiban. Knight szerint a felsorolt 8000 bűncselekmény körülbelül fele megfélemlítés – nem pedig fizikai támadás vagy tulajdon elleni bűncselekmény. Megjegyzi, hogy 1997-ben az FBI statisztikái kimutatták, hogy a „gyűlölet-bűncselekmények” az összes erőszakos és tulajdon elleni bűncselekmény egytized százalékát tették ki, ami törvényhivatalonként kevesebb mint egy esetet jelent. Knight azonban azt is megjósolja, hogy a megfélemlítés kategóriáját egyre lazábban és lazábban fogják kezelni: szerinte valójában a megfélemlítés kategóriája „a »gyűlöletbűnöket« egy kalap alá veszi az izgatással. Ha egy prédikátor a homoszexualitásról beszél egy városban, ahol ezt a homoszexuálisok elleni támadásként értelmezik, izgatással vádolható. Vádolható ezenkívül megfélemlítéssel is, hiszen a homoszexuálisok számára ellenséges hangulatot teremt”. A Wired Strategies, egy homoszexuális politikai webhely, amelyet John Aravosis működtet, külön részleget tart fenn a vallásos jogvédő szervezetek által elkövetett „gyűlöletbeszédnek”. Aravosis úgy véli, hogy ez a homoszexuálisellenes megnyilatkozások az erőszak, sőt a homoszexuálisok ellen elkövetett gyilkosságok gyökere is. Szerinte kérdés, hogy „ha a szavak nem serkentenek tettekre, akkor a legfontosabb vallási szervezetek miért költöttek ötszázezer dollárt a melegek »megváltoztatására« irányuló kampányra? Tudják, hogy a szavaknak következményei vannak, és az ő szavaik nem másra irányulnak, mint az amerikai melegek és leszbikusok megalázására és elembertelenítésére. Bár a legtöbb szélsőjobboldali szervezet nem prédikál erőszakot, nem csoda, hogy az évtizedes gyalázkodás végül gyilkossághoz vezetett”. Aravosis megemlíti az Igazság a szeretetben című televíziós reklámkampányt, amelyet a volt homoszexuálisok Exodus International nevű gyülekezete és egyéb szervezetek szponzoráltak, és amely a homoszexuális életmódra koncentrált. A Meleg és Leszbikus Szövetség a Gyalázkodás Ellen (GLAAD) kapcsolatba lépett különböző televíziós csatornákkal, és meggyőzte vezetőiket, hogy ne sugározzák a hirdetést. Besen szerint a GLAAD egyszerűen előadta a tényeket a vezetőknek, és meggyőzte őket, hogy nem szólásszabadsággal, hanem egészségvédelemmel kapcsolatos ügyről van szó. A GLAAD bebizonyította a vezetőknek, hogy ezek a hirdetések a homoszexuálisoknál „idegességet, depressziót és önpusztító tevékenységeket, többek között öngyilkosságot okoznak” – mondja Besen, aki hozzátette, hogy a televíziós csatornák cigarettát vagy azbesztet sem reklámoznak, tehát miért kellene olyan reklámokat leadniuk, amelyek hatására egyesek öngyilkosságot követnek el? A szenátus előtti, „gyűlölet-bűncselekményekkel” kapcsolatos felszólalásában Knight szót ejtett az Igazság a szeretetben kampányról is: „A tavalyi Igazság a szeretetben kampányt – amelyben volt homoszexuálisok beszélnek arról a jó hírről, hogy Isten minden embert szeret, és van remény a megváltásra, és hogy a homoszexuális viselkedést meg lehetváltoztatni – vádolták Matthew Shepard meggyilkolásáért, annak ellenére, hogy semmi bizonyíték sincs arra, hogy az elkövető valaha is látta a hirdetést, vagy hogy az befolyással volt rá. Ha a szeretet tiszta üzenetét vádolják a gyilkosság mögött megbúvó bonyolult indulatok kiváltásával, akkor nagyon sokat tesznek azért, hogy a hagyományos erkölcsöt valló embereket elnémítsák. Kanadában már szövetségi bűnténynek számít a homoszexualitást nyilvános műsorban kritizálni. A »gyűlöletbűntényről« szóló törvényjavaslat Amerikában is előkészíti az utat az ilyen véleménykorlátozásnak.” Besen ugyanakkor azt mondja, hogy a szövetségi törvény nem fogja senki szólás- vagy gondolati szabadságát veszélyeztetni. Szerinte a 22 államban, ahol a szexuális orientáció is részét képezi a „gyűlölet-bűncselekményeknek”, szó sem volt a szólás- vagy gondolati szabadság korlátozásáról. „Ez az érvelés nem helytálló” – mondja. Stephen M. Crampton, az Amerikai Családszövetség jogi központjának vezető tanácsadója aggódik a „gyűlölet-bűncselekményekkel” kapcsolatos törvények széles körű hatása miatt. „Először is – mondja Crampton – a büntetőjog fókuszában mindig is a tettek álltak – mondjuk egy ártatlan emberi élet elvétele. Az előre megfontolt szándék a bizonyítékoktól függ – ez különbözteti meg például a gyilkosságot az emberöléstől.” Crampton rámutat arra, hogy a „gyűlölet-bűncselekményekről” szóló törvény egy lépéssel tovább megy ennél. „Ez a törvény egy lépéssel tovább nyomul a gyanúsított agyába: bűnelkövetésnek számít az, mit gondolunk egy homoszexuálisról. Bár a gyűlölet elítélendő, az még nem törvényellenes.” Az FRC A tolerancia visszája – a homoszexuális mozgalom áldozatai című tanulmánya több tucat olyan esetet dokumentál, amelyben egyéneket vagy szervezeteket azért zaklattak vagy félemlítettek meg, mert ellentétben álltak a homoszexuális jogvédő mozgalmakkal. Néhány példa: – Ron Greer (Madison, Wisconsin) tűzoltónak majdnem az állásába került az, hogy egy Az igazság a homoszexualitással kapcsolatban című iratot adott kollégájának. Felfüggesztették állásából, és a város diszkriminációellenes törvényeinek megsértéséért viselkedésjavító tréningen kellett részt vennie. – Betty Sabatinót, a San Antonió-i Texas Commerce Bank adminisztrátorát elbocsátották, mert megkérdőjelezte a cég homoszexualitással kapcsolatos politikáját.– Debra Kellyt, aki korábban kórházi jótékonysági munkát végzett, elbocsátották, mert kifejtette a homoszexualitással kapcsolatos keresztény meggyőződését. A főnöke, aki az ACT-UP, egy militáns homoszexuális csoport támogatója, azt mondta, hogy Kelly nem eléggé toleráns, és nem felel meg a jelenlegi pozíciójára. – Jerry Schultz (Long Beach, Kalifornia) városi tanácsos a homoszexuális párkapcsolatok ellen beszélt, és ezért a sajtóban „melegellenesnek” bélyegezték. Schultz szerint „a legtöbb utánam felszólaló kollégám elmarasztalt gyűlölködő és bántó szavaim miatt. Nem tagadták, hogy szavaim igazak voltak, de úgy érezték, nem volt jogom kimondani őket”. – Amikor Washington állambeli aktivisták aláírásokat gyűjtöttek egy homoszexuálisok jogaira vonatkozó szabály megváltoztatására, a homoszexuális Bigot Buster csoport tagjai zaklatták őket, körbevették az aláírásgyűjtőket, és hangos kiabálással bigottnak és nácinak bélyegezték őket. Az amerikai Lambda Jogvédő és Oktatási alapítvány nemcsak a „gyűlölet-bűncselekményre” vonatkozó törvény támogatására buzdítja a homoszexuális aktivistákat, hanem arra is, hogy próbálják meg az általános iskolákban uralkodó homoszexuálisellenes hangulatot megváltoztatni. „A »gyűlölet-bűncselekmények« elkövetőinek melegellenes magatartása fiatalkorukban alakul ki. Ha azt látják, hogy körülöttük tolerálják az erőszakot, felbátorítva érzik magukat – mondja a Lambda. – Ha olyan társadalmat akarunk építeni, amelyben kevesebb az ilyen ember, akkor az iskolákban hatékony erőszakellenes programokra van szükség, és olyan tantervre, amely pontos információkat tartalmaz a szexuális orientációról, a meleg mozgalmak történetéről és a meleg és leszbikus szerepmodellekről.” A Lambda fontosnak tartja azt is, hogy „bármilyen, a »gyűlölet-bűncselekményeket« célzó törvényjavaslat, amely magába foglalja a szexuális orientáció elleni bűncselekményeket is, kéz a kézben járjon egy széles körű megelőző csomaggal. „Nem elégedhetünk meg a szövetségi vagy állami kormányok nagyrészt szimbolikus, eső után köpönyeg jellegű intézkedésével. Olyan erős és átfogó megelőző intézkedéseket kell hozni, amelyek a gyökerek kiirtásával szüntetik meg a »gyűlölet-bűncselekményeket«” – érvel a Lambda.