Rémálmok

Paul McCartney számtalan érdemét nehéz lenne felsorolni, ha azonban a jelen szempontjából legérdekesebbet kellene kiválasztani, már könnyebb dolgunk lenne. A közelmúltban jelent meg ugyanis legújabb, Run Devil Run címet viselő szólóalbuma a máig legaktívabb Beatle-nek. Paul – úgy tűnik – nosztalgiázós kedvében van (legutóbbi komolyzenei próbálkozásainak visszhangja ismeretében érthető, ha a múlt felé fordul), az új lemez ugyanis kedvenc rock and roll dalainak gyűjteménye. Fats Domino, Little Richard, Gene Vincent, Ricky Nelson, Chuck Berry, no meg persze Elvis – ő mindjárt három dallal – szerzeményei kaptak helyet ezen a nyers, puritán hangzású korongon, persze Paul McCartney előadásában. A közreműködő zenészek névsora parádés, talán elegendő, ha David Gilmourt, a Pink Floyd gitárosát vagy Ian Paice-t, a Deep Purple dobosát említjük. Paul erőltetett fiatalossága azonban inkább megmosolyogtató, mint energikus. Persze az is igaz, hogy egy olyan legenda, mint ő, már megengedheti magának, hogy kizárólag a saját szórakoztatására készítsen egy lemezt. Más kérdés, hogy ezt miért kell kiadni... (EMI) Korunk egyik legfelkapottabb popzenei irányzata az úgynevezett gengszter- vagy gettórap. Hazánkban a koronájától kezdett nőni a rap családfa. Előbb a legkommerszebb slágerrapzene-karok jelentek meg, majd fokozatosan megnyílt az út a keményebb rapperek előtt is. Ők legfőképpen munkáskerületeink ifjú, nagy ambíciókkal, ám annál kevesebb lehetőséggel, illetve munkakedvvel megáldott lakóinak életérzéseit tolmácsolják. „Kőkemény” honi rappereink egyike a józsefvárosi Dopeman, aki Ganxsta Zolee Kartelljében kezdte, majd szólópályára (is) lépett. Mostani, második albuma a sokatmondó Magyarország rémálma címet viseli, s a rajta hallható dalokban megénekel mindent, amit általában a rapperek szoktak. Rímekbe szedi szakmai önéletrajzát, keményen megmondja a véleményét a konkurens rapcsapatoknak, a rendőröknek, s nem utolsósorban közli, hogy ő a „király”.