120 millió dollár nyomában

A nyolcvanas évek végén, amikor már az MSZMP vezetése nem tudta kordában tartani a sajtót, egyre több olyan esetről lehetett riportot készíteni, amely korábban még szigorúan embargósnak számított. Ilyen volt az úgynevezett Gerő-sztori. Gerő Lászlóról a Napi Magyarországban is olvashattak korábban, legutóbb épp hagyatéka kapcsán. Előbb azonban szóljunk arról: hogyan keletkezett vagyona, miként egyengették útját a dollármilliókig, és mi köze mindehhez Németh Miklósnak?Az olvasó előtt talán nem ismeretlen a történet. G. L. a pártállam híres-hírhedt, beskatulyázhatatlan figurája, aki partizánként, szovjet tisztként, később a szocializmusban ritkaságszámba menő menedzserként és emberrablóként egyaránt elhíresült. (Bécsből 1961-ben szőnyegbe csavarva, egy autó csomagtartójában hozta haza Ábrányi Aurél újságírót, a Szabad Európa munkatársát, akinek sorsa ma is ismeretlen...) Karrierje a hetvenes évek végéig egyenesen ívelt. Ekkor nyugdíjazták az INTERAG éléről. Nem sokkal később Lichtensteinben céget alapított, amelyet saját magáról keresztelt el, ez volt a GELACO. A pártállam Gerőt mint strómant használta. Nyelvtudása, ragyogó kapcsolatai és ötletei voltak. Utolsó „nagy” vállalkozását, a kaliforniai olajfinomító megvásárlását is a magyar állam finanszírozta, 1986-ban. Ezt a hatalmas összeget azért kapta Gerő, hogy legyen miből Nyugaton pénzalapokat képezni, gyarapítsa azt a pénzt, amely majd „külföldi” tőkeként jön vissza az országba – privatizálni! Ne felejtsük el, ekkor már a szocialista országok pártelitje a rendszerváltásra, pontosabban a hatalom- és vagyonátmentésre készülődött. Gerő László, illetve cége a Magyar Külkereskedelmi Banktól több részletben kapta meg a 120 millió dollárt. Fedezetül csupán egy valamit kapott a bank: Gerő közjegyző előtt hitelesített végrendeletét, amely szerint a magyar állam az örökös... Ráadásul a hitelszerződés azt sem tartalmazta, hogy mikor és hogyan kell a hitelt visszafizetni. Persze, hiszen nem is azért adták, hogy viszszafizessék!A kölcsönügyletről nem banki, hanem politikai szinten döntöttek. A helyszín az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztálya, ahol akkoriban a pártapparátus legnyitottabb, legfelkészültebb szakemberei dolgoztak. A Fehér Házban el is ütöttek a régi típusú bolsevikoktól a több nyelven beszélő, külföldön diplomázott technokraták. Míg a párt legfelsőbb köreiben még az írni-olvasni épphogy tudó, suk-sükölő elvtársak vitték a szót, a hatalom csúcsai közelében megjelent az a generáció, amelynek markáns képviselője Németh Miklós volt. Németh előbb osztályvezetőként, később a KB gazdasági ügyekért felelős titkáraként dolgozott. Amikor a Gerő-féle hitel eléje került, még az előbbi beosztását látta el, de ne feledjük, ez a kormánytagoknál magasabb pozíciót jelentett a hierarchiában, hiszen a miniszter „alája dolgozott”.Ahhoz, hogy Gerő és cége a 120 millió dollárhoz jusson, MKB-hitelt vett fel. A pénzt több részletben folyósították, ám az utolsó részletet – 10 millió dollárt – már alig-alig akarták kifizetni. A bank vezetői féltek, hogy ezért rajtuk verik el a port. Ekkor Gerő ismét nyomatékosította érveit. Míg korábban elég volt telefonon intézkedni, most személyesen lépett színre. A hiteles történetet ő mesélte el 1989 decemberében, Bécsben, az MTV Új Reflektor Magazinjának kamerája előtt. A riportban a nyugdíjas külkereskedő elmondta, hogy a külkerbank nem akarta kifizetni a maradék pénzt, így személyesen ment be az MSZMP KB-ba, egyenesen Németh Miklóshoz, akinek referált a hitelről és a nehézségekről. Követelte a neki járó pénzt, mondván, hogy ha a kifizetés elmarad, akkor az egész tranzakció veszélybe kerülhet... Mármint az olajfinomító megvásárlása, és ezzel a pártállam kinti vagyonának további gyarapítása... Németh tájékozódni akart. Gerő közölte: hívja fel Fekete Jánost, aki majd meggyőzi őt. Így is történt. Ezek után Németh Miklós telefonon utasította Madarasi Attila akkori pénzügyminiszter-helyettest, hogy intézkedjen az utolsó 10 millió dollár kifizetéséről. Noha ekkor már nemhogy dollárokat, hanem centeket is alig látott az ország, a mesebeli öszszeg összejött. Mégpedig készpénzben. Ahogy leszámolták a pénzt, Gerő bepakolta egy nejlonzacskóba (!), s az aktatáskájába tette. Ezek után beült Quattro Audijába, és Hegyeshalomnál elhagyta az országot.Mindez 1990 januárjában történt, és a sztori még az MSZMP kormányzása alatt látható-hallható volt a Magyar Televízióban. A műsort átvevő főnök nem merte cenzúrázni a riportot. „Ti tudjátok!” felkiáltással kihúzott a megtekintőből. Az adás után hivatalosan senki sem reagált az elhangzottakra, senki sem tiltakozott, hogy nem így történt. Csak emlékeztetőül: a műsor leadásakor Németh Miklós volt a miniszterelnök...Az ügynek még ma is van folytatása. Gerő László ugyanis a 120 millió dollárt ügyesen megkétszerezte. A rendszerváltás utáni köztársaságot már nem érezte a sajátjának. Régi elvtársainak sem akart juttatni a vagyonból, ráadásul akadtak más gondjai is. Az 1961-es, már-már feledésbe merült emberrablásért Bécsben előbb 13 hónapot töltött előzetesben, majd bíróság elé állították. Egészségi állapota fokozatosan romlott, tavaly bekövetkezett haláláig. Ekkor derült ki, hogy megváltoztatta végrendeletét. Pontosabban: létezik egy sajtpapírra írt szöveg, amelyben már nem a magyar államra hagyja vagyonát. Így úszott el végleg a 120 millió dollár... Hacsak nem támadja meg a Kincstári Vagyonkezelő a végrendeletet.