Az elnök és Pinochet

Ricardo Lagos kivárta a sorát. A vasárnap Chile államfőjének megválasztott politikus immár sokadszor próbálkozott, hogy a dél-amerikai ország vezetője legyen. A Pinochet-diktatúra utáni első elnökválasztás előtt a pártkoalícióban nyitott utat a későbbi államfő, Patricio Aylwin számára. Négy évvel később a Concertación nevű kormányzó párttömörülés elnökjelöltségéért folyó küzdelemben maradt alul. Akkor Eduardo Frei, a későbbi államfő indulhatott és nyert az elnökválasztáson. Most azonban eljött az ő ideje.A leendő államfő politikai pályafutása azonban sokkal hosszabb, mint az újonnan megteremtett chilei demokrácia története. Politikai karrierjének fordulatai azonban egyáltalán nem nevezhetők tipikusan chileinek. Az 1938 márciusában született Lagos (érdekesség, hogy még élő édesanyja most 103 éves) liberális neveltetésben részesült, és a jogi diploma megszerzése után a hetvenes évek elején a Népi Egység (Unidad Popular) baloldali kormányát támogatta. Augusto Pinochet hatalomátvétele után külföldre költözött, és Argentínában, majd az Egyesült Államokban élt, tanított. 1978-ban visszatért Chilébe, ahol megpróbálta feléleszteni a szocialista pártot. Sorsa bizonyos tekintetben azért sem tekinthető tipikusnak, mert annak ellenére, hogy baloldali értelmiségi, az egykori Allende-kormány támogatója volt, nem tartóztatták le, hivatalosan nem kényszerítették az ország elhagyására, sőt szabadon visszatérhetett Chilébe.Lagos sok barátját letartóztatták, meggyilkolták, megkínozták vagy száműzték. Ő mégis szinte sértetlenül úszta meg ezt az időszakot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy behódolt volna Pinochet rendszerének. A diktátor egyik legkeményebb bírálója volt. Éppen ezért gyanúsítottként vették őrizetbe a diktátor elleni 1986-os merényletkísérlet után. Ekkor Pinochet jó néhány ellenfelét „likvidálta” a titkosrendőrség, ám Lagos ezt a leszámolási hullámot is megúszta.A politikus pályafutásának újabb fordulópontja volt, amikor megalapította a Párt a Demokráciáért (PPD) elnevezésű politikai tömörülést, és fő szervezője volt a Concertación elnevezésű, a demokrácia megteremtéséért küzdő és különféle politikai elveket valló mozgalmakat és pártokat egyesítő csoportosulásnak. Ez a már-már népfrontos jellegű tömörülés nyerte meg azóta valamennyi demokratikus elnökválasztást Chilében. A szocialista múltját sosem tagadó Lagos így lehetett az egyébként kereszténydemokrata dominanciájú Concertación koalíciós kormányaiban többször is miniszter.Európai politikai elemzők Lagos mostani győzelmekor azt hangsúlyozták, hogy Salvador Allende megbuktatása óta először költözik a Moneda-palotába baloldali elnök. Azt kevésbé tartották fontosnak megemlíteni, hogy bármilyen furcsa is, Lagos diadalával az eddig kormányzó, inkább jobbközép dominanciájú pártszövetség aratott ismét győzelmet. Több chilei lap az első forduló szoros eredményét is annak tudta be, hogy a Concertación konzervatív szimpatizánsai kissé idegenkedtek a koalíció szocialista érzelmű elnökjelöltjétől. Ezzel szemben a chilei baloldaliak egy része azt nem tudja megbocsátani Lagosnak, hogy lepaktált Allende egykori ellenlábasaival, a kereszténydemokratákkal.A nagyvilág számára természetesen a chilei elnökválasztás most azért is vált annyira izgalmassá, mert sokakat foglalkoztat a kérdés: mi lesz Augusto Pinochet exdiktátor sorsa, ha a brit hatóságok mégis hazaengedik. A választások után Lagost éltető, győzelmét ünneplő tömeg ugyanis Pinochet megbüntetését követelte. Az új elnöknek, a diktátor régi politikai ellenfelének mindenesetre most nagyon óvatosnak kell lennie. Egyrészt nem térhet ki a népakarat elől, ha a chileiek többsége valóban a felelősségre vonást támogatja. Másrészt még a látszatát is el kell kerülnie annak, hogy ő a baloldal nevében mintegy bosszút áll Pinocheten. Lagos azonban jogászprofesszor, és sokat megélt, tapasztalt politikus: tudja, hogy a Pinochettel szembeni eljárást az igazságszolgáltatásra kell bíznia, annak menetébe neki elnökként nem szabad beleavatkoznia. A helyzet mindenesetre kényes és nem csak Lagos számára. Lehet, hogy Pinochetnek is az lenne a legjobb, ha továbbra is Angliában maradna házi őrizetben.