Munkában a pécsi klinika orvosai

Évente legkevesebb harmincezer ember hal meg keringési betegségekben, mert nem jut el időben orvoshoz. Az új morbus hungaricusról azonban felelőtlenség lenne azt állítani, hogy orvoslása csupán az egészségügy feladata. Az alapellátás színvonalának javítása sokat lendíthetne a jelenlegi állapotokon, ám amíg a háziorvosokat két-háromezer személy után leadott kártya képes csak eltartani, lényeges változás nem várható. Ma hiába a legmodernebb kórház, klinika, csodákra itt sem képesek, hiszen a tüneti kezelés vagy gyakran az élet mentése csupán a pillanatnyi bajokat orvosolhatja – érveltek a pécsi szívgyógyászati klinika munkatársai.A múlt évben Szent István napján adták át a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szívgyógyászati Klinikáját, amelynek birtokba vételével a szakemberek szerint a dunántúli régióval szembeni több évtizedes lemaradását pótolta az egészségügy. Az ötmilliárd forintos beruházással elkészült szívsebészeti centrumról rövid fennállása óta is tudható, a megvalósítási költségeknél jóval több, mondhatni felbecsülhetetlen értékű az itt dolgozó fiatal orvosgárda által megjelenített szellemi tőke. Mégis, mintha az utóbbi fél esztendőben szokatlan csönd venné körül a minden túlzás nélkül európai hírű létesítményt.A megtett útA szívsebészet jelene és várható jövője címmel a Pécsi Orvostudományi Egyetem informá-ciós és vitalapjában két évvel ezelőtt egy drámaian őszinte írás jelent meg. Papp Lajos egyetemi tanár a Katasztrófa vagy felemelkedési lehetőség? alcímet nem véletlenül választotta gondolatai felvezetőjeként. „Kötelességemnek érzem, hogy az egyetem polgárait az indulatoktól letisztulva, a kialakulni látszó konszenzus időszakában a múlt és a jelen történéseiről korrektül tájékoztassam, az előttünk álló drámaian nehéz helyzetben az egyetem minden polgárának segítségét kérjem. A múlttal csak annyiban kívánok foglalkozni, amennyiben tapasztalataiban a jövőt szolgálja. Az új kardiológiai és szívsebészeti centrum létrehozása nemcsak a szakembereknek, hanem az egyetem vezetői-nek is egyik legnagyobb feladata az elkövetkezendő években” – olvasható a tanulmányban.Papp professzor a pécsi szívcentrum létrehozásának akkor már negyedik éve tartó küzdelmeiről többek között azt írta: „Az ország jelenlegi gazdasági helyzete, morális állapota, a fogyatkozó népesség nagymértékű idő előtti halálozásában szerepet játszó, az aktív (középkorú) férfiak és nők körében háborús mértéket öltő kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozások szinte megoldhatatlan problémák elé állítják az egészségügyben dolgozókat. Minden kritikus helyzet valamiképpen orvosolható, ha az érintettek minden személyes torzsalkodást, egyéni érdeket alárendelnek a megvalósítandó ügynek.”A megrázóan őszinte hangvétel bizonyára sokakat szíven talált, hiszen az épület áll, és a szívgyógyászati klinikán augusz-tus 20. óta folyamatosan és egyre nagyobb számban fogadják a betegeket. A három szívsebészeti műtővel, két haemodina-mikai laboratóriummal, tizenhat intenzív ággyal, ötvenhat betegággyal, központi sterilizálóval, kardiológiai ambulanciával, igazgatási és oktatási egységekkel együtt 8400 négyzetméteren megépült klinikára belépve úgy érezzük, mintha egy többcsillagos szállodába, nem egy kórházba érkeznénk.A folyosó mennyezetén mindenütt televízióantennához hasonlítható kis radar látható. Horváth Iván adjunktus adja a magyarázatát: valamennyi beteg a felvételtől a távozásig egy kis szerkentyűt kap, amellyel mozgása nyomon követhető. Ám hogy ennél is többet tud ez a műszer, arról akkor győződhetünk meg, amikor a fiatal orvos – aki nemrég diplomázott az Egyesült Államokban – a szívgyógyászat központi „agyá-ba”, egy néhány négyzetméteres helyiségbe kalauzol. Itt a monitorokról az is leolvasható, hogy a kezelt betegeknek pillanatnyilag milyen az egészségi állapotuk, vérnyomásuk, vérképük és minden egyéb információ, amely az orvosláshoz szükséges.- Hetvenkét kilométernyi kábelt rejtenek a falak – mutatja a számítógépekhez csatlakozó zsinórokat, ám további diskurzusra nincs idő, a személyi hívó csipogása jelzi, hogy az adjunktust a műtőben várják.Szembesülésa múlttal- Napi tizenkét-tizenhat órányi idegfeszítő munka, egy-két doboz cigaretta és természetesen az esti bőséges étkezés is az oka, hogy most itt fekszem – mondja Nádas Zoltán. A nyugdíjas építész egykoron a főváros metróépítkezéseit irányította, most ahogy hajdanán ő vallatta a föld mélyét, úgy tárul elénk egy monitoron a szívéhez vezető alagúthálózat. A véredényekben, akárcsak a Duna medre alá behatoló fúrók, úgy tör utat a katéter. Horváth adjunktus a legrejtettebb kis zugokat is feltérképezi, közben időnként halk, de határozott utasításokat ad: „Lélegezzen mélyet, most tartsa vissza a levegőt!” Mellette a kis team, Lánczos Andrea vezető aszszisztens és Gyurkovics Zsuzsanna asszisztens a többkilónyi gumiköpeny ellenére is – amely a röntgensugarak miatt állandó kelléke a műtőben lévőknek – fürgén dolgozik. Egy pillanatnyi kihagyás is végzetes lehet. A két fiatal hölgy mozdulatain észre sem lehet venni, hogy tizedik órája vannak talpon. Zsuzsanna harmincezer forintot sem keres; Andrea négy szakvizsgájával szerencsésebb: néhány ezer forinttal többet visz haza kolléganőjénél.A műtő túloldalán számítógéppel figyelik Horváth adjunktus minden mozdulatát, a végső döntést is közösen hozzák. Ezúttal műtétet javasolnak.- Nem ismertem Papp Lajos professzort, csupán az újságokból olvastam róla, mégis az első perctől úgy éreztem, itt jó kezekben vagyok – mondja Nádas úr, aki e gondolataival egyben válaszolt is Horváth Iván kérdésére: ha műtét, hát legyen. – Nyugdíjaskoromra megérhettem, hogy végre nagykorúnak tekintenek, s a legapróbb részletekig mindent megbeszélnek velem – érvel a beteg, miközben természetes nyugalommal nézi a monitoron, Horváth adjunktus hogyan hatol be a kis katéterrel szíve legrejtettebb zugaiba.- Amerikában minden üzlet, te pénzt adsz, az orvos meg elvégzi a munkát, amit megfizettél – magyarázza tört magyarsággal egy kisírt szemű hölgy. Férjét, aki egy üzleti tárgyaláson lett rosszul, nemrég műtötték, már túl az életveszélyen a hazautazást tervezgetik. Nem győz áradozni, milyen kedvesek, közvetlenek az ápolók, az orvosok, milyen szeretettel veszik körbe nemcsak a beteget, hanem a család minden tagját.- Otthon nincs lelkizés, ott az orvos nem kíváncsi a családra, nem foglalkozik annyit a beteg környezetével. A privatizáció, ahogy maguk mondják, lélektelenné tette az orvoslást – legyint szomorúan.Gyermekkorúgyógyítás„A szívsebészet és a kardiológia egyetemünkön csecsemőkorát éli, egyelőre az egész egyetemnek gondoskodási kényszert és terhet jelent, de ma mindenkinek tudnia kell, hogy a XX. század végén orvosegyetem nem létezhet, európai szintű akkreditációt el nem érhet, leendő orvosgenerációt nem nevelhet a fenti disz-ciplinák nélkül. Ily módon kapcsolódik össze az egyetemi oktatás és kutatás kialakításának és a jelenkori morbus hun-garicus gyógyításának feladata” – olvasom tovább Papp professzor sorait.- Az, hogy Pécs környékén ez idáig nem működött szívgyógyászat, nem csupán a betegellátásra nyomta rá a bélyegét, hanem az orvosképzésre is – állítja Ajtay Zénó adjunktus, aki orvostársaival együtt néhány hónapja lett a klinika dolgozója. Mégis meglepően sokat tudnak egymásról, s nem csupán a szakmai háttérről. Talán felesleges is azt említeni, hogy ha valaki a neves külhoni klinikák és egyetemek helyett egy „isten háta mögötti” intézményt választ, az jelzésértékű. Mindannyian sorolhatnák a példákat, hány ajánlatot kaptak, hol várnák őket tárt karokkal, ahol dollárban kereshetnének annyit, mint itthon forintban. Csak félve említik, hogy Ajtay adjunktusnak – éjszakai és ügyeleti pótlékkal együtt – decemberben mindösz-sze 57 ezer forint volt a jövedelme.Hogy mégis maradtak, számukra olyan természetes, mint ahogy a nap minden reggel felkel. Horváth Iván még a kérdést is visszautasítja, hogy érdemes volt-e Amerikából hazajönnie.- Itt születtem, a családom, a szüleim idetartoznak. Úgy gondolom, ha ezt az istenadta talentumot ilyen szinten fejleszthettem, ahová eddig eljutottam, akkor kötelességem az is, hogy a tudásomat ennek a kis országnak a javára fordítsam – zárja le a beszélgetést, hozzátéve, hogy aki ezt egyáltalán megkérdi, annak hiába minden szó, úgysem érti a lényeget.- Nálunk már nem üres szlogen, hogy minden a betegért történik. Kezdve azzal, hogy amikor belép az ajtón, egészségügyi ismeretekkel rendelkező recepciós fogadja. Ez az apró gesztus is elégséges ahhoz, hogy érezze, itt törődnek vele, s minden érte történik – veti fel Tóth Levente tanársegéd. A kardiológus Nagyatádról érkezett, s leginkább az vonzotta, hogy itt valóban nem ismeretes az „enyém, tiéd, övé”.- Fantasztikus, ahogy indult ez a klinika. Itt, a szívgyógyá-szaton nincs az, hogy valaki az én betegem, a másik pedig a kollégámé vagy a professzoré – magyarázza. Az egymástól való folyamatos tanulás, a mindennapi konzultáció nemcsak a gyógyításban érződik, hanem a klinika hangulatán is. Itt nem szégyen, ha egyik kolléga a másik tanácsát kéri, természetes, hogy mindenkinek a sorsáról közösen döntenek.- A hozzánk kerülő betegek állapota sok esetben még annál is rosszabb, mint amit ő maga vagy a hozzánk küldő orvos feltételez – veszi át a szót Keller Judit. A fiatal tanársegéd szomorú megállapítása: hány beteget lehetne megmenteni vagy legalábbis életminőségén lényegesen javítani, ha időben érkezne! Ha az alapellátás valóban alapellátás és nem nagyüzemi receptfelírás lenne. Ha a kardiológus szakemberekhez kész diagnózissal kerülnének a betegek, és nem kellene akár napokig vizsgálni őket, ha fél óra alatt dönthetnének. Hiszen itt valóban gyakran percekben számolják az életet. S akkor még a kardio-lógiai szakambulanciák hiányáról, az egyre sürgetőbb szűrővizsgálatokról nem is beszéltünk.- Tudom, hogy Nagyatádon, szűkebb hazámban hány koronális betegnek kellett a fővárosba vagy Szegedre utaznia, hányan nem is jutottak el vagy már csak nagyon későn az orvoshoz – magyarázza Tóth doktor. – Amikor a beteg hozzánk érkezik, mi már csupán a megromlott egészségi állapotával találkozunk, s bizony bennünket is elszomorít, amikor tudjuk, hogy egy-két évvel előbb mennyi mindent lehetett volna még tenni. Tudom, hogy ez a klinika is csak egy kis lépés, de ha azt veszem alapul, hogy korábban évente egy-két betegnek volt szívműtéte, most három hónap alatt huszonhat-nak, már ez is pozitívum.Szívjósággal épült szívcentrumA szakma – ha szabad az orvoslásban ezt a fogalmat alkalmazni – itt is behatárolt, s nem csupán a technika fejlettségi szintje jelenti az előrelépést. Az egyetemi oktatók választott szakterülete határozza meg, hogy egy-egy egészségügyi centrumban a belgyógyászatot, a fül-orr-gégészetet vagy éppen a sebészképzést preferálják. A kardiológia pedig nem csak Pécsett volt mostohagyermeke az orvoslásnak. Ezért aki mégis úgy döntött, erre a pályára adja fejét, vagy vállalta az állandó ingázást, vagy pedig azonnal külföldi egyetemek felé kacsingatott. Nem véletlen tehát, hogy csak nagyon kevesek engedhették meg maguknak ezt a luxust, s még akiknél az anyagi háttér adott volt is, jó adag megszállottság kellett, hogy az úton végigmenjenek.- A keringési betegségeknél ma még a megelőzés annyit tesz, hogy talán az infarktus előtt időben bejut valaki a kórházba, a jövő útjának azonban nem ennek kellene lennie. Társadalmi összefogás, életmód- változtatás – sorolja a közhelyszámba menő tételeket Ajtay adjunktus.- Remélem, rövid időn belül a szívgyógyászat kisugárzása elégséges lesz ahhoz, hogy többször jöjjenek, bizalommal forduljanak hozzánk a betegek, az orvosok – foglalja össze Tóth Levente. Miközben a háziorvosok felelősségét ismét felemlítve hozzáteszi: – Ne intézzék el azzal, hogy már megint panaszkodik valaki.- A Jóisten nagyon kegyes volt hozzánk, hogy a magyar nép, az adófizetők pénzéből egy nagyon nagy lehetőséget kapott az ország. A szívgyógyá-szati klinikára megpróbáltam a csapatot úgy összehívni, olyan fiatal, tehetséges kollégákat megnyerni, akik egyben a jövő reménységei. Véleményem szerint négy-öt év múlva lehet megítélni, hogy azokkal a javakkal, amelyeket ránk bízott a magyar nép, hogyan gazdálkodtunk – érvel Papp Lajos professzor, a klinika igazgatója. S hogy mi ad erőt a csapatnak, válaszként hadd idézzük ismét Papp professzor írását: „Minden egyetemi polgár, minden pécsi lakos örömére rendkívül látványosan és gyorsan – bátran mondhatom -, szép kivitelben, az építészeti munkálatok befejeződtek. Személyes örömömre szolgál, hogy az építészeti munkálatokban jelentős szerepet játszó zalai építőipari vállalat minden egyes munkatársa úgy építette ezt az épületet, hogy ezzel a zalai szívsebészet alapítójának minőségi munkával fejezzék ki hálájukat. Minden alkalommal, amikor az építkezésen megjelentem, azt kérdezték, meg vagyok-e elégedve a minőséggel és van-e valamilyen kérésem, amit ők szívesen teljesítenének. Biztos vagyok abban, hogy ebbe az épületbe ez a szívjóság is bele van építve.”