Sztrájk az utazó oldaláról

Mekkora elvetemültség kell ahhoz, hogy egy ország népének személyiségi jogait ilyen arcpirító módon, sorozatosan korlátozza három hivatásos sztrájkoló? Ráadásul álnok szemforgatással igyekeznek meggyőzni a közvéleményt, milyen nagy tehertétel számukra, hogy gondot, bosszúságot okoznak, hogy sok bejáró dolgozni akarónak kellemetlenkedni kénytelenek, semmit sem törődve azzal, hogy többeknek okoznak egzisztenciális gondot, esetleg anyagi megrövidülést. Ostobán megfogalmazott érveikkel a MÁV vezetésére hárítják a felelősséget a kialakult helyzetért. Farizeus dolog ez!A félrevezetett vasutasoktól kérdezem, milyen alapon követelnek, zsarolnak? Hetente utazom a menetrend szerinti első számú vasúti fővonalon Győrből Budapestre és vissza. Mindig a „sima” gyorsvonaton. Az InterCity számomra megfizethetetlen. Ezek a járatok szép, napsütötte időben is 10-15 percet késnek. Túlzsúfoltak. A kocsik kívül-belül ragadnak az évtizedes kosztól, az ablakokon nem lehet kilátni. A mellékhelyiségeket minősíteni nem lehet. Mindezeket az utas oldaláról érzékelem. Minden sztrájknál felteszem a kérdést: ez lenne a terméke annak a minőségi munkának, amelyért folyamatosan fizetésemelést követelnek a menetrend szerint érkező sztrájkjaikkal? És ne tessék arra hivatkozni, hogy veszélyes a munka, éjjel-nappali a szolgálat, mert amikor a MÁV-hoz szegődtek, ezt vállalták. Utólag ez csak szakszervezeti demagógia.Kedves sztrájkra készülő vasutasok, ne rombolják tovább egyre fogyó közmegbecsülésüket. Ne akarjanak a másoktól elorzott anyagiakkal gyarapodni. Ha a vasút képtelen követelései-ket kielégíteni, úgy jöjjenek a privatizált üzemekbe dolgozni. Esetleg meg lehet próbálni itt fenegyerekeskedni.