Sztrájketika

Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöke még mindig építi luxusvilláját, építgeti személyes jövőjét és közben tovább szervezi a vasutassztrájkot. Úgy látszik, ez már permanencia. A Blikk kérdésére, hogy „nem szúrja-e a szakszervezet tagjainak szemét, hogy amíg ők a kenyerükért küzdenek, addig ön luxusházat épít”, a válasza ez volt: „Sehol nincs kikötve, hogy egy főtitkárnak bérkaszárnyában kellene laknia.” Különben is annak kellene örülni, hogy a szakszervezeti tagok is egyre szebb házakba költöznek. Ez két következtetésre is okot adhat. Az egyik, hogy bizonyos szakszervezetisek nem is kereshetnek olyan rosszul. A másik, hogy a munkások érdekeiért küzdő elnöknek saját gyarapodásával méltóképpen kell reprezentálnia szakszervezetét, mert ugye egy bérkaszárnya – saját fordításomban lakótelepi lakás – azért mégiscsak snassz. A kérdés most már csak az, hogy ennek a tartós állapotnak, a feszültségnek a fenntartása valódi szükség vagy egészen más érdekek vezérlik a háttérből szervezőket?Az tény, hogy a vasúti dolgozók átlagkeresete megközelíti a bruttó nyolcvanezer forintot. A mozdonyvezetők jóval százezer forint fölött keresnek. Ez csaknem harminc százalékkal meghaladja az országos átlagot. Az is tény, hogy a vasutasok általában nem nyolc órát dolgoznak, hanem a szolgálat, a különböző indokolt vezénylések miatt nem ritka a tizenhat órázás vagy még több, és sok az éjszakai műszak. Ha innen nézzük a dolgot, akkor valójában sokkal több pénzt, magasabb bért érdemelnének.De az is tény, hogy a MÁV, a január 10-re tervezett sztrájktól függetlenül, megadja egységesen az 56 ezer vasúti dolgozónak a 8,5 százalékos béremelést annak ellenére, hogy a vasúttársaság idén 29,2 milliárdos veszteséggel számol. Így az átlagbér 83 ezer forint körül lesz. A vasutasok, ellentétben jó néhány más szakmával, különleges szociálpolitikai kedvezményben részesülnek. Az állami vállalat jelenlegi menedzsmentje a veszteségek ellenére továbbra is biztosítja a bér- és műszakpótlékot, a tavalyival azonos mértékű vasutasnapi jutalmat, s nem változik a fizetéselőleg, a lakásépítési, -vásárlási, szociális és temetési segélyhez való hozzájutás rendszere sem.Ezek a tények. Mégis a 60 órásra tervezett sztrájkkal – ami megbéníthatja az ország vasúti közlekedését – milyen érdekeket kívánnak szolgálni? Kinek tudják majd elszámolni az ebből keletkező több százmillió forintos kárt és presztízsveszteséget? Nyilván a vasutasoknak, végső soron mindannyiunknak. Vagyis mi fizetünk.A sztrájk felelőssége óriási. Törvény adta lehetőség – de vissza is lehet – vele élni. Az elmúlt évek elaprózott sztrájkjai, a vasút világának állandó feszültségben tartása hiteltelenné tette egyes vasutas szakszervezetek – különösen a VDSZSZ – jó szándékát. A tavaly karácsonyi sztrájk voltaképpen kudarcba fulladt. Sok vasutas dolgozó nem csatlakozott a sztrájkhoz, és a közvélemény most már némi ellenszenvvel figyelte a munkabeszüntetést. Többen úgy vélik, hogy a szakszervezetek kihasználják szervezettségüket, visszaélnek az utasok utazási jogaival, visszaélnek tagjaik félelmeivel és a politika játékszerévé teszik a mozgalmat. A MÁV csaknem másfél milliárd forinttal támogatja – állami pénz – a vasutas szakszervezeteket. Nem véletlen, hogy Gaskó István elnök úgy nyilatkozott, hogy 100 órás sztrájkot is tudnának tartani, van hozzá elég pénz, fedezet. Így már jobban érthető, hogy honnan.A sztrájketikához tartozik az is, és egyfajta etikátlanságot is feltételez, ha egyes szakszervezeti vezetők tagjaik biztos munkahelyét, biztos pénzét, kereseti lehetőségét veszélyeztetik a túlzott követelésekkel. Ez is benne van a pakliban. Mert, ugye, a vasút ad munkát és nem a szakszervezet. A tervezett két és fél napos munkabeszüntetés mintegy 600-700 milliós kárt okozna a MÁV-nak, ami egyszázaléknyi béremelésnek felelne meg.A józanság, a realitásérzék ma fontos erény mindkét oldalon. A valódi munkás érdekvédelem nem ellentéte a munkabékének. Ezzel mindenki jól járhat.