Válóháború

Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete (EAÉE) meg van győződve arról, hogy a válófélben lévő férfiak túlnyomó többsége igazságtalan bírói ítéletnek esik áldozatul a család szétválasztásakor. Az egyesület elnöke, dr. Hegedűs István ezt legfőképpen azzal indokolja, hogy a bírói és a gyámügyi pálya teljesen elnőiesedett, és ez óhatatlanul részrehajlással jár az ítélet meghozatalakor.Mindegyikünk találkozott már olyan elvált apával, aki a válópert követően szomorú sorsra jutott: a válás után elúszik a ház, a kocsi, a telek, fizeti a keresetének 30-40 százalékát kitevő tartásdíjat, és a hab a tortán: a gyerek(ek)et is az anyánál helyezik el. Meglepő, de nem mulatságos: az évi 24 ezer válásból, ha van gyerek, négy esetből háromban a bírósági döntések alapján az anyáknál helyezik el, és a gyermekeknek csak elenyésző száma kerül az apjához véglegesen. Szintén nem elhanyagolandó, hogy a polgárjogi pereknek az 1998-as igazságügyi adatok szerint több mint ötödét a házassági bontóperek teszik ki. Amikor a nők a kereseti kimutatások szerint országos átlagban csak 10-15 százalékkal vannak lemaradva a férfiak mögött, valahogy orvosolni kellene a kialakult helyzetet – vallják az EAÉE tagjai, akik ennek a szerintük igazságtalan helyzetnek a javításán dolgoznak immáron 11 éve.Ma Magyarországon mintegy 1,5 millióan élnek csonka (egyszülős) családban: az EAÉE becslése alapján ebben a problémában mintegy 500 ezer férfi (és nagyjából ugyanennyi gyerek) érintett.Dr. Hegedűs István tarthatatlannak tartja a mai joggyakorlatot, miszerint még a példamutatóan viselkedő, biztos anyagi háttérrel rendelkező apukáknak sincs szinte semmi reménye arra, hogy náluk helyezzék el a válás után a gyereket. Az apukák a társadalmi helyzettől függetlenül hátrányos elbírálásban részesülnek. A családjogi viszonyok is erre predesztinálják a döntéshozókat – állítja dr. Hegedűs. Kijelentését azzal indokolja, hogy a családjogi, bírói és gyámügyi szakterületek az utóbbi időben rendkívül elnőiesedtek, és hát minden szentnek maga felé hajlik a keze az ítélkezéskor. – Sőt – teszi hozzá az ügyvéd -, gyakran találkozik olyan esetekkel, hogy már a bírói ítéletek után olyan abszurd helyzetbe is kerültek az immáron hétvégi apukák, hogy alapvető jogaikban korlátozzák őket. Ezek közé tartozik, hogy az apa a válás után nem szólhat bele gyermekének orvosi műtétjébe, nem engedik be a szülői értekezletre, és nem viheti gyermekét külföldre üdülni. Erre jó példa Sz. Ferenc esete, aki 6 éve vált el feleségétől, és 3 éve a különböző gyámügyi hivatalokat ostromolja: tegyenek valamit azért, hogy gyermekével külföldre utazhasson. A volt feleség ugyanis egyszerűen nem adja oda gyermeke útlevelét, noha erre is jogerős bírói ítélet van. Sz. Ferenc állítja, hogy volt feleségét csak a bosszúvágy vezérli, és ő szinte tehetetlen, pedig a gyerekkel viszonya felhőtlennek mondható, sőt a gyerek úgy nyilatkozott a gyámügyi hatóságok előtt, hogy ő igenis szeretne apjával elutazni. A tagok sérelmezik azt is, hogy a gyereket – az általános joggyakorlat szerint – 12 éves kora előtt pszichológusok vizsgálják meg. Ezt azért tartják elhibázott gyakorlatnak, mert sűrűn előfordul, hogy az úgymond szívtelen édesanya egyszerűen lefizetheti a pszichológust, másrészt a hercehurcában károsodik a gyermek lelkivilága is.Sérelmezik azt is, hogy az anya (tudni kell, hogy a válóperek több mint kétharmadát a nők indítják) a bíróság előtt gyakorlatilag jogkövetkezmények nélkül állíthat bármilyen valótlanságot az apáról. (Homoszexuális, alkoholista, nikotinista, nem ő a gyermek apja, stb.) Így járt B. F. is, noha az ő esete még inkább faramuci. Minden szépen indult, csak B. nem vette el két gyermekének anyját, gondolván, a papír nem számít (mint ismert, ma a gyermekek mintegy harmada házasságon kívüli kapcsolatból születik). Miután azonban a viszony elmérgesedett, elvileg és szóban közös szülői felügyeletet kértek, anyai elhelyezés mellett. Ezt első fokon meg is adták nekik. Erre két hónapra kérte az anya az újraperesítést, azzal a céllal, hogy szüntessék meg a közös szülői felügyeletet. Másodfokon pedig ez is megtörtént. Az ügy jelenleg a Legfelsőbb Bíróság asztalán van. B. F bizakodó, de félő, noha mindent elkövetett azért, hogy gyerekeire legalább annyi ideje jusson, mint volt élettársának, nem tud változtatni ezen a helyzeten.A szóban forgó két apuka rendszeres látogatója az egyesületnek, ami talán 1995-ben érte el legnagyobb sikerét, és jelenleg 250-300 tagot számlál. Ekkor ugyanis a családjogi törvény módosításákor több indítványukat elfogadta a parlament, ezzel vált lehetővé a közös szülői felügyelet, valamint a gyermekmeghallgatás intézménye. Két évvel ezelőtt a civil szervezet jogorvoslatért fordult Polt Péterhez, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyetteséhez. Azt szerették volna elérni, hogy az apákat egyenjogú állampolgárként kezeljék, sokallták a tartásdíjat, valamint el szeretnék érni azt is, hogy a feleség ne viselhesse férjének nevét az akár több évig elhuzódó válóper alatt. A MAG szerette volna megtudni, hogy hol tart most az ügy. Érdeklődésünkre az ombudsmani hivatalban csak annyit mondtak, hogy az akta ügyintézője kórházban van, és néhány hét múlva remélhetünk valamiféle tájékoztatást.Természetesen nemcsak Hegedűs doktorékat hallgattuk meg a probléma kapcsán, hanem megkerestük a másik oldalt is. Tóth Györgyi, A Nők a Nőkért – Együtt az Erőszak Ellen kiemelkedően közhasznú egyesület (NANE) munkatársa úgy véli, hogy a Hegedűs doktor és a két apuka által elmondottak nagyon szubjektív értékítéleten nyugszanak, hiszen ő maga is rengeteg ellenpéldával találkozott már. A Tárki szociológussal elvégeztetett felmérése alapján mintegy 500 ezer nőt bántalmaznak otthon, vagy éri őket rendszeresen fizikai erőszak, sőt az elvált nők 60 százaléka számolt be arról, hogy őt házassága alatt valamilyen testi vagy szexuális erőszak érte. – Így hát nem csoda – tette hozzá Tóth Györgyi -, hogy az esetek kétharmadában a nők adják be a válókeresetet. Hozzáfűzte, hogy az anyák szerint a válás után többnyire nehéz helyzetbe kerülnek, és tapasztalatuk szerint egy háromgyermekes családanyának szinte lehetetlen munkához jutnia.Ásó, kapa