A tádzsikok öröksége

A Közép-Ázsia déli határvidékén, Üzbegisztán, Afganisztán, Kírgizisztán és Kína közé ékelődött tadzsikok a térség egyetlen iráni nyelvet beszélő népcsoportja, akik őslakosnak számítanak a török nyelvű népek között.Ez a terület az ókortól kiemelt jelentőségű terület volt, mert ezen haladtak keresztül az Indiát, Kínát Perzsiával összekötő karavánutak. A tadzsikok ősei közvetítőkereskedelemből és kézműiparból éltek, ami busás haszonnal járt.Közép-Ázsiát gazdasága és stratégiai fontossága miatt a történelem folyamán többször érte támadás. A VI. századtól különböző török csoportok költöztek be fokozatosan, és az őslakos irániak háttérbe szorultak. A tadzsikok kulturális és vallási életében akkor történt gyökeres változás, amikor a VIII. századtól az arab kultúra és vallási hagyomány összeolvadt a tadzsik hagyományokkal, így egy sajátos közép-ázsiai mohamedán egység alakult ki.A folyamatos nomád török támadásokat egy rövid ideig még vissza tudták szorítani a helyi lakosok, sőt a IX-X. században még Szamanida néven erős dinasztiát alkottak, de utána már a török, majd mongol dinasztiák uralma következett. A tadzsikok visszaszorulásában az is szerepet játszott, hogy nem hoztak létre egységes, központosított államot, hanem városállamok és kis fejedelemségek osztoztak meg a sivatagos területeken, oázisokon.A több évszázados népvándorlási hullámot átvészelő tadzsikok meg tudták őrizni gazdaságukat, a többször elpusztított városokat Dzsingisz kán, majd Timur Lenk hadjáratai után újjáépítették.A térség etnikai képében a XVI. századtól következett be változás, amikor keletről kazakok, kirgizek és üzbégek telepedtek be, akik teljesen háttérbe szorították az őslakos tadzsikokat. Ebben az évszázadban még egy, a térség gazdaságára kedvezőtlenül ható folyamat indult meg. Az európai felfedezések hatására máshová helyeződött át a világkereskedelem központja, az ősi közép-ázsiai kereskedelmi utak elvesztették jelentőségüket, így a több évszázados helyi kézműipar és kereskedelem is hanyatlásnak indult. A terület több kis fejedelemségre oszlott. A tadzsikok és a közép-ázsiai népekre akkor figyelt ismét a világ, amikor ellenük a múlt században, 1864-től az európai pozícióiban meggyengült orosz birodalom indított támadást. Az erőfölényben lévő orosz hadsereg könnyedén meghódította a kis kánságokat, előrenyomulásukat csupán az éghajlat és a fertőző betegségek akadályozták. 1867-ben a meghódított területeken létrehozták a turkesztáni főkormányzóságot, amely a Szír-Darja és az Amu-Darja völgyét foglalta magába. A laza cári fennhatóságot a huszadik század közepén a szovjet uralom váltotta fel, s ebben az időben módszeresen fel akarták számolni a mohamedán népek kultúráját. Ennek megvalósításááért a húszas évek végén eltörölték a tadzsikok arab betűs írását, helyébe először latin, 1933-tól cirill betűs írást tettek kötelezővé. Anyanyelvük oktatása helyett az oroszt tették kötelező nyelvvé. Vallásgyakorlatukat a húszas években korlátozták, majd 1935-től mecsetjeiket bezáratták, többet közülük leromboltak. A szovjet időszak alatt vegyes házasságokkal és orosz telepesek betelepítésével is gyengíteni akarták az őslakosok helyi pozicióit. Szerencsére Tadzsikisztán azazon kevés volt szovjetunióbeli köztársaság közé tartozik, ahol az oroszok jelentős kisebbségben maradtak, számuk csupán tíz százalékot érte el, míg a tadzsikok ötvenkilenc százalékban, azaz hárommillióan élnek ősi hazájukban.Tadzsikisztán számára a Szovjetunió felbomlása teremtette meg a függetlenséget: ezt 1990. augusztus 24-én kiáltották ki. Bár gazdaságilag nem szakadt el teljesen az utódállam Független Államok Közösségétől, többrétű együttműködési lehetőséget keres szomszédaival, különösen a dinamikusan fejlődő Kínával.