Európa, a régiók kontinense

A ma és a holnap Európáját a határ menti és az országok hagyományos közigazgatási egységét időnként újrarajzoló, országokon belüli régiók határozzák meg – erről szól például a közösségi reformok egyik sarkkérdése, a strukturális és regionális alapok problémája is. Magyarország előtt komoly feladatok állnak, hiszen egyelőre még gyerekcipőben jár országunk eurorégióinak szervezése.Az egyesült Európa a régiók Európája, s ez például az „EU szívében” létrejött régió, a Sar-Lor-Lux esetében látványosan, a legkézzelfoghatóbb valójában bizonyítja a határok teljes légiesedését. A német Saar és Rajna-Pfalz szövetségi tartományok, a Luxemburgi Nagyhercegség és Belgium vallon vidékei (Wallonie), valamint a francia Lorraine tartomány által határolt terület együttműködését már 1970 óta államközi egyezmények szavatolják.Az EU-bővítés ellenzői, akik a magyar csatlakozást részben az olcsó munkaerő beáramlása miatt sem támogatják, lidérces álomként tekinthetnek a hasonló perspektívák előtt álló régiók jövője felé: a „mintarégió” határain naponta 85 ezren kelnek át, közülük 56 ezren élnek Lorraine-ben. Ez az északkeleti francia tartomány egyfajta összekötő kapocs a nyugat-európai égtájak között, s talán nem véletlen, hogy itt élt Robert Schuman is, a későbbi EU magvát képező Montán-unió, avagy az Európai Szén- és Acélközösség megalapítója.Schuman, a francia köztársaságpárti politikus, aki 1947-48-ban a miniszterelnöki posztot is betöltötte, külügyminiszterként (1948-1952) bábáskodott az 1951-ben, Luxemburgban alapított Montán-unión, s nevét a térségben utcák, terek örökítik meg. Lorraine az egyetlen olyan francia régió, amelynek három határszakasza van más európai országokkal. Ez a 23 ezer négyzetkilométes terület fogadott be először külföldi beruházókat, építette ki az európai startégiát, amely most – legalábbis az EU politikai akaratát tekintve – alkalmassá válhat a jelölt országok befogadására. Lorraine-ben 350 külföldi tulajdonú vállalat működik, közel 49 ezer főnek biztosítva munkát, a tartományban 67 ezren tartózkodnak huzamosabban különböző EU-orszá-gokból.Míg a határon átnyúló régiók az országok közötti együttműködés helyi politikai nívóját fémjelzik, az uniós tagállamok többnyire belső közigazgatási rendjük átszervezésével is a regionális politika alapelveihez igazodnak. Brüsszelben 160 regionális képviselet működik, gyakorlatilag csak a hagyományosan központosított felépítésű Portugália jelent kivételt. Németországot tekintve nem szorul magyarázatra, hogy a régiók önnállóan is képviseltetik magukat Brüsszelben, ám ez Franciaország esetében, ahol a történelmi hagyományok a magyarországi megyerendszerhez hasonló struktúrához kötődnek, már tudatos átszervezésről beszélhetünk. 1985-ben, Jacques Delors elnökségének idején (Delors volt 1985-1994 között az Európai Közösségek Bizottságának elnöke, emellett a monetáris ügyek és a strukturális alapok összehangolásának felelős biztosa – a szerk.) a Közös Piac először jutott arra a szervezettségi szintre, hogy az európai jogszabályalkotás az állampolgárok mindennapjaiba is behatolt, s a területi átszervezéssel létrejövő tartományok mellett a nagyobb cégek is önálló uniós politika kialakításába kezdtek.Hans Beck, aki 1990 és 1998 között képviselte az Európai Bizottságot Budapesten, most pedig Brüsszelben látja el a magyarországi régiók képviseletét, nemrég magyar újságírók előtt kifejtette: a regionalizáció lendületet ad a gazdasági fejlődésnek és segít a demokrácia megszilárdításában. Amikor Magyarország az EU tagjává válik, a jelenleginél sokkal jelentősebb juttatásokkal gazdálkodhat, s ezek jó részét regionális alapokból nyerheti el – figyelmeztetett Hans Beck. Ezek a juttatások a régiók gazdasági fejlődését szolgálják, fogadásukhoz legalább egy minimális adminisztratív infrastruktúrára volna szükség – tette hozzá, emlékeztetve arra is, hogy a rólunk szóló országjelentés bírálja a regionális tervezési és adminisztratív kapacitás teljes hiányát.A magyarországi régiók változó intenzitással próbálják képviselni érdekeiket az uniós fővárosban, Beck például az észak-magyarországit említette, amely „kopogtatott” ablakán, szeretne Brüsszelben kiállításokat rendezni és jobban megismertetni magát. Hans Beck szerint még igen sok feladat áll a magyar régiók előtt, hiszen gyakran „meghökkentő tudatlanság” jellemzi az uniós gazdasági szférákat a belépni készülők adottságait, lehetőségeit illetően.