Bankrupték angolul énekelnek

A Bankrupt nevű magyar zenekar négy éve alakult. Azóta számos klubban, és tavaly a Pepsi Szigeten is láthatta őket a közönség. A trió eddig három demo-CD-t jelentetett meg, és fesztiválokat is szerveznek: a hét végén lezajlott Bizarr Fesztiválon a Bankrupt mellett három másik zenekar gondoskodott a talpalávalóról. Ám a Bankrupt nem csupán a színpadon sikeres: több nyugat-európai, egy kanadai és egy kaliforniai punk válogatáskorongon is szerepeltek már felvételeikkel, s olyan tekintélyes nyugati lapok írtak elismerően zenéjükről, mint például az angol Melody Maker.A Bankrupt a jelenlegi felállásban 1999 novemberétől létezik: a triót Sarkadi Balázs basszusgitáros, Villám István gitáros-énekes alkotja, a dobok mögött pedig Varjú Attilát találhatjuk, akinek a neve a felvidékieknek az egykori legendás Klinika nevű punkcsapatból lehet ismerős.A Bankrupt számai angolul szólalnak meg. Mint Sarkadi Balázs, az együttes szövegírója elmondta, a Bankrupt nem hajlandó erőszakot tenni a prozódián csak azért, hogy a nóták magyarul hangozzanak el, hiszen a szöveg ritmusa nem választható szét a hangzástól – egy angolszász hagyományokból táplálkozó zene nem feltétlenül működik magyar szöveggel -, a Bankrupt angolul szól jól.Nem mellékes indoka az angol szövegek használatának az sem, hogy a Bankrupt bevallottan nem csupán a hazai közönség rokonszenvét szeretné megnyerni: mint mondják, számos angolul (is) éneklő magyar együttesnek sikerült már jelentős nyugat-európai sikereket elérni, ilyen például a hasonló műfajt képviselő bandák közül a Sexepil, az Andersen vagy a Trottel. Mindazonáltal ebben nincs semmi „Nyugat-majmolás”. Mint a Bankrupt tagjai mondják, egy olyan, angolul megszólaló zenekar, amelyet tagjai saját személyiségük által, magyar emberként tesznek egyedivé, sokkal inkább magyar, mint egy magyarul éneklő, a legfrissebb nyugati trendeket utánzó együttes. Éppen ezért érzik visszás helyzetnek azt, hogy az övékéhez hasonló műfajt képviselő együttesek nem jutnak megnyilvánulási lehetőséghez a hazai médiában és a lemezpiacon. Úgy érzik, a magyarországi zenei média teljes mértékben a nyugati divathullámokat követi, pedig, ha – mint Nyugat-Európában – a kereskedelmi rádiók és a televíziós csatornák az „alternatív” műfajokra is szánnának hetente két-három órát, bizonyára „nem ejtené ki a kezéből a háziasszony a fakanalat”. Anyagi szempontokat tekintve ha Európa-szerte publicitása van, egy „rétegzene” is eladható olyan példányszámban, mint egy hazai, első vonalas, két év élettartamú „sztár”.A Bankrupt – amelyben Varjú Attila dobos személyében egy dzsesszzenész végzettségű muzsikus is játszik – saját stílusát punk-popként határozza meg. Elmondásuk szerint esetükben a pop azt jelenti, hogy zenéjük egyáltalán nem „lila és elborult”, hanem a könnyűzene egyik ága, és fogyasztható. A punkon ezúttal a nem a „Moszkva téri tarajos, tarhálós” stílust kell érteni. Eleve magát a punk meghatározást sem érzi a Bankrupt fenntartások nélkül érvényesnek; csupán támpontként szolgál a definíció: ha megveszi a zenekar CD-jét, a vásárló „ne valamiféle Jean-Michael Jarre-szerű szintetizátoros zenét” várjon, ami, mint mondják, egyébként nem rossz. A punk nem a négy hangból álló, négynegyedes ritmusú darálást jelenti, hanem sokkal magasabb szintű zenei teljesítményt nyújthat, ha jól játsszák. A Bankruptnak ez, úgy tűnik, sikerül: 1999-es, All the Neighbours Know It's the Sound című középlemezükről az egyik legtekintélyesebb angol zenei szaklap, a Melody Maker a következőt írta: „Van lélek a zenében, a számokat jól rakták össze, és ezek a dallamos punkzene olyan fokú értéséről tanúskodnak, ahol a formához tartalom is társul.” Az együttes basszusgitárosa egyben a magyar internetes punk honlap gazdája is, és tanúsíthatja, hogy az oldal levelezőlistájára többek mellett brókerek, egyetemisták és közgazdászok is feliratkoztak – a punk eszerint sem az igénytelenségműfaja.A legjobb példa erre – a Bankrupt tagjainak legkedveltebb zenekarai között említett The Cure, a Police, a Jam vagy a Stranglers mellett – a Clash, amely a reggae-t, a jazzt és a countryt is ötvözte a punkkal zenéjében, és London Calling című albumukat – amely Nagy-Britanniában '79-ben, az Egyesült Államokban pedig '80-ban jelent meg – megválasztották a hetvenes és a nyolcvanas évek legjobb lemezének is. Mint a Bankrupt tagjai mondják: számukra a punk például azt jelenti, hogy szövegeik „nem a sátánról meg a sárkányokkal való hadakozásról” szólnak, mint a heavy metal dalok többsége, de nem is a „hawaii nyárról”: kapcsolatokat, reális problémákat jelenítenek meg, úgy, hogy a dolgok emberi oldalát is nézik. Szarkasztikusak, képesek arra, hogy „kiröhögjék a saját nyomorukat”. Nem siklanak el a magyarság problémái fölött sem: egyik legutóbbi számukat például Újvidék lebombázott hídjairól írták.A Bankrupt sajnálja, hogy még a magukat az alternatív irányba nyitottnak valló szaklapok sem foglalkoznak a hasonló értékeket képviselő zenekarokkal, és – talán az eladhatóság végett – szívesebben ócsárolják a „klasszikustáncdal-énekeseket”, mint hogy a Bankrupt hasonló zenekarok teljesítményéről hírt adjanak. Ezen munkával szeretnének változtatni: ezt a célt szolgálja az általuk szervezett Bizarr Fesztivál című rendezvény is a Bem Rockparton (Bem rakpart 6.), s amelyen a Bankrupt mellett a Golyó és a Vadhajtás, a szekszárdi Fürgerókalábak, valamint a Gorilla nevű pszichobilly zenekar is fellépett, akik már Japánban is koncerteztek – bizonyítva ezzel, hogy a magyar alternatív zene előtt nem léteznek határok.