Kétes szakszerűség

Sebeők Jánost jámbor óhajáért jól kioktatták, mondhatnám, lebunkózták a szakemberek. (Akár Nemcsók János, a Duna-szaurusz ádáz erőszakolója az egész országot.) Már Bakon Gábor is képzetlen tollforgató hatásvadász vagdalkozását látta az írásban, amely zavart kelt, kárt okoz. Pápai Gábor ezt is kevesli; felelősségnek álcázott felületességnek nevezi oktalan beavatkozását, mert az a szakma lényegének ismerete nélküli ítélet.Bakon Gábor csak „illetékes”, Pápai Gábor „szakértő”. Ennek tudatában butaságtól sem riad vissza. „Az öreg fák menthetetlenül betegek”, állítja, majd kifejti, hogy a fa közepe, a geszt betegszik meg először. Ezzel az állítással eljátszotta, hogy komolyan vegyük a szövegét. Ha valóban szakember (szakértő) lenne, tudná, hogy éppen a kéreg alatti, lágy részeket kedvelik a kártevők. Ott legpuhább a fa, a geszt pedig a legellenállóbb. A gyümölcstermelők, ha nem is erdészeti szakemberek, jól ismerik ezt a jelenséget, pedig a gyümölcsfa keménysége igen távol áll a bükkétől, tölgyétől.Bakon Gábor csodálja az erdő hulladékmentes gazdálkodását, és elismeri, hogy az erdészet okoz némi kárt. Pápai Gábor pedig a maga sajátos, „erdei holokausztjának” leírásával azt akarja bizonyítani, hogy erdész nélkül kivesznének az erdők.Bakon Gábor „csak” akkora tarvágást kíván, amennyit az erdő növekedése megenged, Pápai Gábor azonban egyenesen kívánatosnak tartja, mint katasztrófaszimuláló technológiát.Nem vitatom, hogy szükség van erdészekre, de csak olyan erdészekre, akik valóban az erdőért dolgoznak, és nem az erdőgazdaságért. Magyarországnak kevés az erdeje, és túl sok az erdőgazdasága.Szakmainak álcázott ostobaságokkal nem szabad vagdalkozva igazolni a haszonelvűséget! Az csak a valódi szakszerűséget vonja kétségbe.A szerző bányásztechnikus