Hogyan csináljunk démont? – Cikkek Schlecht Csabáról

A Fővárosi Főügyészség határozata bombaként robbant a szocialista és liberális körökhöz közel álló lapokban. Véletlen egybeesés lehet, hogy míg Magyar Bálint szabaddemokrata politikus úgy vélte: „Magyarországon megszűnt a törvény előtti egyenlőség, mert ha valaki a Fidesz barátja, akkor jelentős köztartozással rendelkező cégeit következmények nélkül fantomizálhatja” (Népszabadság, 2001. október 30., 8. oldal), a Magyar Hírlap a Fővárosi Főügyészség határozatáról kijelenti (2001, október 30., 2. oldal): „Az ügyészség szerint ’a nyomozó hatóság kellő alapossággal járt el’. A lapunk birtokában levő dokumentumok nem ezt támasztják alá”.

Még mielőtt közelebbről szemre vennénk e megdönthetetlen bizonyítékokat, vessünk egy pillantást a tipográfiájában egyébként is látványosabbá, „populárisabbá” vált Magyar Hírlap 2. oldalára, melynek mintegy háromnegyedét betölti Schlecht fotója. Az egészalakos szöveg melletti fotó szövege: „Schlecht Csaba, egy titokzatos bölcsész a jogászok között, aki rutinosan mozog a pénz világában. A hallgatag, nyilvánosságot kerülő férfi egykor felügyelőbizottsági tag volt Orbán Győző gánti bányacégében is.” Titokzatos bölcsész, sötét ügyek szolgálatában. A hatalmas, színes fotóról tehát maga a Garabonciás Deák tekint reánk, s mindez csak 84 forintért!

A Cégvarázslatok krónikája című kronologikus összeállításból kiderül, hogy például 2001. május 11-én Schlecht Csabát 47 millió forintos csődbűntettel gyanúsította meg a BRFK a Centum Kft.-vel kapcsolatban.

Most pedig – laporzós hagyományinktól némileg eltérően- más, nem sajtóbeli forrást is idézünk. Részlet a Fővárosi Főügyészség határozatából:

„A nyomozás feltárta azt is, hogy a vizsgált további 14 cég közül egynek sem volt 5.000.000-Ft-ot meghaladó adótartozása, illetve társadalombiztosítási járulék tartozása, ezért a Btk. 310.§. (5) bekezdésében meghatározott adó-( társadalombiztosítási járulék ) behajtásának késleltetésével ( meghiúsításával ) járó adó – és társadalombiztosítási csalás büntette miatt a 3 éves elévülésre tekintettel egyik cég esetében sem volt törvényes alap a büntető eljárás lefolytatására.”

A Démonok Tárháza nemcsak Schlecht Csabából áll. A manipulációs imamalmok működéséhez jól bejáratott nevek szükségesek. KayaIbrahimKayaIbrahimKaya…, hallhattuk éveken keresztül a cégaladási ügyekhez mániákus megrögzöttséggel visszatérő sajtó zúgását. Népszabadság, 2001. október 30 – A Schlecht-ügy: egy ártatlanság története című írás, 8. oldal. Ismét Kaya Ibrahim:

„A Németországban élő Kaya Ibrahim cégvásárlása már nagyobb falatnak bizonyult. A török vendégmunkás egyetlen napon, 1995. július 25-én tizenhárom, Fidesz-közelinek mondott vállalkozást vásárolt Schlecht Csabától” „A vevő, Kaya Ibrahim, a Németországban élő török vendégmunkás is tagadta, hogy vállalkozásokat vásárolt volna, kitartott amellett, hogy ellopott útlevelével éltek vissza”.

A hosszas eljárás végére csupán annyit sikerült megállapítani, hogy ismeretlen személy – Kaya Ibrahim nevének és adatainak felhasználásával – 13 társaságban szerzett tulajdon- és irányítási jogot.

Részlet az ügyészség határozatából:

Az ügyben szereplő cégek esetében a „hatalmas” esetenként több tízmilliós hitelállomány meglétét a nyomozás során beszerzett adatok nem támasztottak alá.

a./

A nyomozás kezdeti szakaszában elsőnek azt kellett vizsgálni, hogy a cégek üzletrészeinek átruházásáról szóló okiratok valódiak -e ,azt az okiratokon szereplő személyek, Schleht (sic! – a szerk.) Csaba illetőleg Kaya Ibrahim írta-e alá.
A nyomozó hatóságnak e körben minden törvényesen beszerezhető bizonyíték rendelkezésére állt. Beszerezte Kaya Ibrahim ki és beutazási adatait, fényképfelvételeket, meghallgatta a Kaya Ibrahim adataival jelentkező személlyel kapcsolatba került személyeket, velük fényképfelismerést tartott, írásszakértőt vont be az eljárásba, jogsegély – megkeresés útján tanúként hallgattatta ki Kaya Ibrahimot.

Ezen adatok összevetéséből tényként a következők állapíthatók meg:

Kaya Ibrahim létező személy , akinek útlevelét a cégek értékesítésének időpontjában nem tulajdonították el. Kaya Ibrahim a szerződések megkötésének időpontjában Magyarországon tartózkodott. A szerződéseket egy helyen, egy időben egy fővárosi szállodában kötötték meg, valamennyi cég iratát egy helyen tárolták, így az ügyletek megkötése és az iratok elszállítása egy nap alatt lebonyolítható volt.

A beszerzett írásminták alapján a kirendelt írásszakértő véleményében úgy nyilatkozott, hogy a beszerzett taggyűlési jegyzőkönyveken, tagjegyzékeken, aláírási címpéldányokon szereplő „Kaya” aláírások bizonyossággal határos valószínűséggel Kaya Ibrahimtól származnak.

Ugyanakkor azonban – a fenti adatokkal ellentétben – Kaya Ibrahim tanúkihallgatása során úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon csak átutazóban járt, nem vásárolt Magyarországon cégeket, Schleht Csabát nem ismeri, a cégek vásárlásához pénzzel nem rendelkezett, mert 1994. -től 1996. márciusáig munkanélküli volt.

Schleht Csaba és a Kaya Ibrahimmal kapcsolatba került más személy a fényképfelismertetés során nem tudta beazonosítani Kaya Ibrahimot.

A fent részletezett, egymással ellentmondásban álló adatok alapján a nyomozás során nem sikerült bizonyítani sem azt , hogy a szerződéseket valóban Kaya Ibrahim írta alá, sem pedig azt, hogy Kaya Ibrahim adataival ismeretlen személy élt vissza, ezért a közokirat- hamisítás bűntette miatt indult nyomozás bizonyítékok hiányában történő megszüntetése törvényes és megalapozott.

Fantomcégek: soha már – írja 2001. október 30-án, 2. oldalán a Népszava. A cikk kiemeli: „Az SZDSZ szerint az igazságszolgáltatás szervei hülyének tettették magukat az ügyben. Schlecht Csaba kártérítési perekre készül.”

Valóban utoljára esik szó Schlecht Csabáról?