Csapataink harcban állnak

”Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fõvárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.

Így ért véget kerek 45 évvel ezelőtt, 1956. november 4-én a magyar történelem utolsó, nagy korszaka – a dicsőséges forradalmaké. Ami ezután következett – az elfeledett, rövid életű szabadságharc, a megtorlás korszaka, aztán a konszolidációnak nevezett lassú eszméletvesztés – már valami más, újabb korszak. Más értékrenddel, kiábrándultabb fővel, egy hosszú, minden eddiginél mérgezőbb megszállás következményeképpen megtörve, megosztva nézünk jövőnk felé.

A szovjet hadsereg erőteljes intervenciójára volt szükség ahhoz, hogy sárba tiporják a harcoló nemzetet. Szó sem volt barikádról, annak egyik vagy másik oldaláról – néhány kétségbeesetten lövöldöző ÁVH-s gyilkos lenne az, akiknek jogán megbékélést hirdetnének napjaink történelemhamisítói? A nemzet egy emberként harcolt a megszállók ellen.

Legelőször Románia felől özönlöttek be 1956. november 4-én, vasárnap hajnalban az országba az újabb szovjet csapatok, miközben az ungvári rádió egy törvénytelen, senki által nem ismert politikai gittegylet, a „Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” felhívását sugározta.

A Molotov-koktéknak immár ellenálló T-55-ös szovjet tankoszlopok támadása 4.15 perckor érte a magyar fővárost. A rádióban Nagy Imre, Magyarország 35 éven át utolsó törvényes miniszterelnökének fent idézett segélykérése 5.20 perckor hangzik el először. A felhívás több nyelven is elhangzik, így többek közt lengyelül és oroszul is. Bibó István kivételével a jugoszláv nagykövetségre menekülnek a magyar kormány tagjai. A nap folyamán súlyos ütközetek alakulnak ki Budapesten, a szovjet haderők ismét kudarcot vallanak: nem sikerül a főváros egy rohamra tervezett, azonnali elfoglalása. Harcban állnak a nemzetőrök a Royal Szállónál, a Blaha Lujza téren, a Corvin közben, s a külvárosokban is: Kispesten, Csepelen, Soroksáron, Pesterzsébeten. Több száz magyart deportálnak a Szovjetunióba – emlékeztetnek a korszak tekintélyes történészei. Csepelen és Újpesten még november 7-én is harcok folynak.

A történtek háborús cselekménynek számítanak, a hadviselő felekre és a polgári lakosságra nemzetközi egyezmények, így a genfi konvenció kitételei vonatkoznak. Nem véletlen, hogy azóta sem került elő például az a dokumentum, amely Horn Gyula e napokban kifejtett tevékenységéről tanúskodnak.

45 esztendővel ezelőtt a szovjet csapatok megtámadták hazánk fővárosát. A két ország hadviselő félnek számított a nemzetközi jog konvenciói szerint. Ezt a pillanatot majd 40 évnyi agymosás sem tudta kitörölni a nemzet emlékezetéből. Fejből, mint a Himnusz teljes szövegét, bármikor elismételtük: „Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”