A jövô esztendô februárjában a hatá-ron túli magyarok akár már élhetnek is a státustörvény által nyújtott kedvezményekkel, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tagjai ugyanis sikeresen egyeztettek a jogszabály végrehajtásáról. A MÁÉRT- ülés elôtt néhány nappal pedig az Európa Tanács nemzetközi jogászokból álló testülete, a velencei bizottság Magyarország számára kedvezô ajánlást fogalmazott meg a státustörvényrôl.
A szülôföldön való megmaradás elôsegítése érdekében hozott státustörvény különféle kedvezményeket nyújt majd a határon túli magyaroknak az anyaországban, és támogatásban részesíti ôket lakóhelyükön. A júniusban elfogadott törvény 2002. január 1-jétôl lép életbe, a határon túli magyar pártok képviselôi, az anyaországi parlamenti pártok és a Külügyminisztérium résztevôi azért üléseztek Budapesten, hogy áttekintsék a jogszabály végrehajtása körül felmerülô kérdéseket. A MÁÉRT-et egyébként Orbán Viktor miniszterelnök nyitotta meg, aki azt hangsúlyozta, hogy ezzel a törvénnyel tulajdonképpen nem segítséget nyújtunk, hanem befektetünk. „Elôbb-utóbb nem úgy tekintenek az anyaországi magyarok a határon túli területekre és magyarokra, mint akiket segíteni kell, hanem úgy, mint a magyar gazdaság és az egész Kárpát-medencei gazdaság nagy erôtartalékára” – fogalmazott a miniszterelnök.
A MÁÉRT zárónyilatkozat elfogadásával ért véget, ezt az összes résztvevô szervezet aláírta, kivéve az SZDSZ-t, amely csak a dokumentum elsô részéhez adta kézjegyét. Az értekezlet tagjai megállapodtak abban, hogy a törvény jogalanyainak meghatározásakor milyen szempontokat vesznek majd figyelembe. Magyarigazolványt kaphat az a magát magyarnak valló határon túli, aki tud magyarul, illetve tagja valamely bejegyzett magyar szervezetnek, egyháznak vagy az állampolgársága szerinti állam magyarként tarja nyilván. A státustörvény végrehajtásában nagy feladat hárul majd az ajánló szervezetekre, ezek Erdély kivételével már mindenhol létrejöttek. Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek még nem sikerült megállapodnia a történelmi egyházakkal és a civil szervezetekkel arról, hogy kire milyen szerep hárul a jogszabály végrehajtása során.
A MÁÉRT ülése elôtt hozta nyilvánosságra a velencei bizottság jelentését az Európában létezô, a státustörvényhez hasonló jogszabályokról. A bizottságot Románia kérte arra, hogy vizsgálja meg a magyar státustörvényt, a testület azonban – a budapesti felkérésnek megfelelôen – nemcsak a magyar, hanem a már létezô európai megoldásokat hasonlította össze. Martonyi János külügyminiszter úgy véli, a jelentésnek az a legfontosabb következtetése, hogy elismerte, az anyaországnak joga van egyoldalúan védeni és támogatni más államban élô, és más állampolgárságú kisebbségeket, amennyiben ez a nyelvi és kulturális kapcsok fenntartását szolgálja. Ezek után tehát már nem lehet kétségbe vonni Magyarország jogát arra, hogy életbe léptesse a státustörvényt.
A bizottság ajánlása egyébként több olyan elemet is tartalmaz, amelyet Budapest be akar építeni a jogszabály végrehajtásába, így például a konzulátusokra várna, hogy hitelesítsék azokat a dokumentumokat, amelyeket a magyarigazolványért folyamodóknak kell benyújtaniuk. Bukarest azonban továbbra is a törvény végrehajtásának megakadályozásával fenyegetôzik, a román miniszterelnök szerint a státustörvény nem európai, s nem fogja megengedni, hogy a konzulátusok a magyar etnikumhoz tartozó állampolgárok „fogait és okmányait vizsgálják”.
A Magyar Állandó Értekezlet ülésének zárónyilatkozata
I.
A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) résztvevôi: a magyar kormány, a magyarországi parlamenti pártok, a parlamenti, illetôleg tartományi képviselettel rendelkezô határon túli magyar politikai szervezetek és a nyugati magyarság képviselôi
– hangot adnak megrendülésüknek az Amerikai Egyesült Államokban 2001. szeptember 11–én végrehajtott terrortámadások miatt, elítélik a szörnyű bűntettet, mely minden emberi érték ellen irányult, és felszámolandónak tartják a terrorizmus minden fajtáját;
– szükségesnek ítélik a NATO, az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek további intenzív szerepvállalását a délkelet-európai térségben, hogy elejét vegyék az olyan fejleményeknek, melyek a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezetlenségébôl fakadóan kedvezôtlenül befolyásolhatják egész térségünk biztonságát és stabilitását;
– hangsúlyozzák, hogy a fentiek szellemében még inkább szükségessé vált egy működô nemzetközi és regionális kisebbségvédelmi rendszer, amely a jogaikért mindenkor békés eszközökkel küzdô nemzeti kisebbségeket, köztük a határon túli magyar közösségeket megfelelô védelemben részesíti. Támogatják a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit;
– kiemelkedô fontosságúnak tartják az erdélyi önálló magyar nyelvű felsôoktatás létrehozatalát. Az EMTE az erdélyi magyar egyházak kezdeményezésére, a tudományos szakma és az RMDSZ törekvései, a román kormány akkreditációs engedélye és a magyar állam hathatós pénzügyi támogatása révén jött létre. Az ilyen sikeres együttműködést példaértékűnek tekintik;
– kiemelten fontosnak tartják továbbá a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem székhelyen kívüli képzésének beindítását Révkomáromban, valamint a Beregszászi Magyar Tanítóképzô Fôiskola akkreditált működését, és ösztönzik hasonló intézmények létrehozását és fejlesztését;
– örömmel üdvözlik az Esztergomot Párkánnyal összekötô Mária Valéria híd újjáépítését és 2001. október 11-i felavatását. A híd a térség fejlesztésében betöltött szerepén túl szimbolikus jelentéssel bír, kifejezi a kapcsolatok újjáépítésének és fejlesztésének határokat átívelô szándékát;
– örömmel üdvözlik a határon túli magyar közösségek életében kiemelkedô fontosságú gyakorlati eredményeket, többek között Romániában a föld- és erdôtulajdon visszaszolgáltatásáról szóló, valamint a kisebbségi nyelvhasználatot biztosító közigazgatási törvény elfogadását, Jugoszláviában a közösség szempontjából fontos önkormányzati és kormányzati felelôségvállalást; a magyar nyelvű egyetemi felvételi vizsgák újbóli bevezetését az Újvidéki Egyetemen, illetve a hivatalos nyelvhasználatról szóló törvény módosítási indítványának kedvezô fogadtatását a vajdasági és a szerbiai kormány részérôl, és szorgalmazzák a megkezdett folyamatok továbbvitelét. Ezek hozzájárulnak e közösségek önazonosságának megerôsödéséhez és fejlôdéséhez, s ezáltal stabilizáló szerepet játszanak a térségben;
– javasolják, hogy a magyar kormány illetékes szervei vizsgálják meg, miként könnyíthetôk meg a szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény által nem érintett magyarok állampolgársága meg-, illetve visszaszerzésének szabályai.
II.
A MÁÉRT résztvevôi megállapodnak a következôkben:
– a határon túli magyarok által kezdeményezett, a MÁÉRT II. ülésének 1999. november 12–én kelt Zárónyilatkozatában szorgalmazott törvény (2001. évi LXII. sz. törvény a szomszédos államokban élô magyarokról – a továbbiakban: Törvény) elfogadása a Magyar Országgyűlés által 93%-os parlamenti támogatással megteremtette az alapot a magyarországi és határon túli magyarok kapcsolatainak jelentôs bôvítéséhez. A 2002. január 1-jével hatályba lépô törvény megfelel azon elvárásnak, hogy jelentôsen hozzájáruljon a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarok nemzeti önazonosságának megôrzéséhez, megmaradásához és gyarapodásához szülôföldjükön;
– megállapítják, hogy a törvény a kisebbségben élô magyar közösségek nyelvi és kulturális identitásának megôrzéséhez és erôsítéséhez történô hozzájárulása révén elômozdítja a térség biztonságát és stabilitását, és Magyarország kapcsolatait a szomszédos államokkal. A törvény végrehajtása ugyanakkor olyan gyakorlatot honosít meg, amely a nemzeti kisebbségi kérdés rendezésének fontos eszköze lehet Közép- és Kelet-Európában;
– megelégedéssel veszik tudomásul az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottságának (Velencei Bizottság) 2001. október 19-én elfogadott 168/2001. sz. jelentését a nemzeti kisebbségek számára anyaországaik által nyújtott kedvezményekrôl. E dokumentum megerôsíti, hogy a kisebbségekért elsôsorban a lakóhelyük szerinti állam tartozik felelôséggel, és pozitív megítélés alá esik, ha valamely ország anyaországként kedvezményeket és támogatást nyújt a szomszédos országokban élô magyarok számára. A bizottság jelentése ugyanakkor alátámasztja, hogy a törvény az európai értékekre építve összhangban áll az európai gondolkodással és gyakorlattal, továbbá a nemzetközi jog alapelveivel.
– a törvény összhangban van a Magyarország és szomszédai által kötött kétoldalú szerzôdésekkel és kisebbségvédelmi egyezményekkel. A résztvevôk egyetértenek abban, hogy a kétoldalú szerzôdéseket és kisebbségvédelmi egyezményeket valamennyi szerzôdô félnek maradéktalanul végre kell hajtania;
– megállapítják, hogy a Velencei Bizottság jelentésének fényében a magyar törvény nem szorul módosításra. A végrehajtási jogszabályok is álljanak összhangban a jelentés megállapításaival, ugyanakkor a végrehajtás során a Bizottság egyes észrevételei hozzájárulhatnak a technikai jellegű kérdések gyakorlati kivitelezéséhez;
– a törvény végrehajtását és az érintett közösségek magyarországi jogvédelmét hatékonyan szolgálná a határon túli magyarok országgyűlési biztosának intézménye;
– üdvözlik, hogy a határon túli szervezetek létrehozták az ajánló szervezeteket, amelyek segítik a jogosultakat a kedvezmények és támogatások igénybevételében a MÁÉRT III., 2000. december 14-i Zárónyilatkozata Mellékletében foglaltaknak megfelelôen, és elengedhetetlennek tartják, hogy ahol ezeket még nem alakították meg, a közreműködô szervezeteket mihamarább létrehozzák;
– szükségesnek tartják, hogy a határon túli magyar szervezetek továbbra is aktív, kezdeményezô szerepet vállaljanak a törvény felfogásának és gyakorlati elemeinek elfogadtatásában állampolgárság szerinti államaik kormányaival és többségi nemzeteivel, és egyetértenek a konzultációk folytatásával a határon túli szervezetekkel, illetve a szomszédos országok kormányaival a törvény végrehajtásának részletszabályozásait illetôen az érintett határon túli magyar szervezetek képviselôinek bevonásával. A nyugati magyarság aktívan hozzájárul a törvény elfogadtatásához nemzetközi színtéren.
Budapest, 2001. október 26.
Melléklet
A Magyar Állandó értekezlet 2001. október 25–
26-i ülésén megvitatta a szomszédos államokban élô magyarokról szóló törvény végrehajtásának kérdéseit, amelynek alapján szükségesnek ítéli, hogy a végrehajtási rendeletek megalkotása során a törvény jogalanyainak meghatározásában vegyék figyelembe az alábbi szempontokat:
magyarigazolványt kaphat az a magát magyarnak valló személy, aki tud magyarul, illetve
a) valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja,
b) valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon,
c) az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván.
A MÁÉRT résztvevôi fontosnak tartják, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát bízzák meg a végrehajtás koordinálásával, továbbá hogy a törvény által biztosított támogatásokhoz való hozzáférés gyakorlati megvalósítására egységes elveken működô, központi koordinációt ellátó szervezeti háttér jöjjön létre.
origo.hu
Erre nagyon ráfázhat Magyar Péter, újabb ügyekben jelentették fel
