TGM a zsidó nacionalizmusról

"A hazai zsidó érzelmű publicisták egy része éppúgy zsidóellenesnek tartja Binjamin Netanjahu és Ariel Sharon politikájának ellenzőit, mint a jobboldali magyar etnicista közírók Orbán Viktor és Csurka István politikájának bírálóit" – fejti ki Tamás Gáspár Miklós a Népszabadság szombati mellékletében, Új zsidó nacionalizmus című írásában.

Veretes hangvételű publicisztikájában a szerző úgy véli, eljött a pillanat, hogy szóljon:

Öncenzúrára mindig van indok, s a legfontosabb indok a szolidaritás. Romániai liberális lapok nem bírálják Tőkés Lászlót és Orbán Viktort, ameddig az erdélyi magyarság jogai nem biztosítvák, ameddig a bukaresti képviselőházban magyarellenes fenekedés és szidalom hallatik. Magyarországon a becsületes demokraták összeharapott szájjal hallgatnak, ha zsidó értelmiségiek, roma jogvédők, meleg aktivisták szövegei, vagy akciói ellen kifogásuk van, mert – természetesen – nem akarnak a rasszista és homofób reakciónak szívességet tenni. Nehéz megmondani, melyik az a pillanat, amelyben az együttérző kritikátlanság már káros. (..) Tévedhetek, de úgy érzem, ez a pillanat elérkezett

Megszólalását „TGM”, ahogy az ismert közgondolkodót emlegetni szokták, nemcsak azért látja aktuálisnak, mert kései reflexiót akar írni Tatár György könyvéről (Izrael:: Tájkép csata közben).

Számos beszámoló szerint az utcai, munkahelyi, vendéglői incidensek száma hirtelenül felszökött. Magam is voltam tanúja effélének. Nem beszélve a jobboldali és szélsőjobboldali médiák kormányzatilag hol tűrt, hol támogatott uszításáról. – írja TGM a magyarországi antiszemitizmust elemezve.

Súlyos vádak. Magyarországon éttermekben és az utcán inzultálják a zsidókat, miközben uszít a szélsőjobbos és a jobbos sajtó. De ez sem kellene ahhoz, hogy a zsidóság túlérzékeny legyen, ez TGM szerint értelmezhetetlen:

Én még nem találkoztam olyan zsidóval, aki – háromezer év pogromjai után – túlságosan érzékeny lett volna. A napi huszonnégy órás segélykiáltás is indokolt lenne.

A kritizált könyv szerzője ezzel szemben:

Tatár bölcseletileg kíméletlenül következetes szerző, lemond a zsidó kivételesség legfontosabb jogcíméről, az évezredes zsidó szenvedés egyetemes erkölcsi jelentőségéről.

Kissé összetett TGM szerint Tatár nacionalizmusa:

Mint annyi más nacionalista, Tatár György se vallásos „személyesen”, de a vallásban leli föl azt a köteléket (közelebbről a „szövetség” ószövetségi gondolatában), amely népét a vérségi, politikai és jogi – számára alacsonyabb rendű – összeköttetés mögött fölött csakugyan néppé teszi.

Mindemellett túlzónak találja azt a hevességet, ahogy Tatár Izrael állam politikáját védi:

Már a könyvében is így nyilatkozik az Izraelt ért belső és külső bírálatokról: „A zsidósággal szemben az emberi jogokra hivatkozó új nácizmus a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió közös ivadéka.” (…) A magyarországi szociálliberális sajtó (az itthoni politikai helyzet miatt) általában óvakodik Izrael bírálatától, mert nem akar muníciót szolgáltatni a nyilas söpredéknek, de az mégiscsak visszás, hogy az izraeli baloldal olyan jeles alakjait, mint Sulamit Aloni vagy Jaél Dajan, többnyire csak a szélsőjobboldali heccsajtó idézi – átlátszó okokból.