Új völgyhíd az őrségi parasztházak mögött

Évtizedekkel ezelőtt felszedték, s most ismét felépítették Zalalövő és Hodos között a magyar–szlovén vasútvonalat. Újra nemzetközi szerelvények és helyközi vonatok zakatolnak át az Őrségen. Alaposan megváltoztatják a helybéliek életét.

A zalalövői vasúti csomópont után Csöde-Jánosfa az első megállóhely. Tájba illő épület előtt áll meg a szerelvény. A házikót két kicsi falu közé építették. A mögötte lévő Felsőjánosfa már Vas megye. Az előtte fekvő Csöde pedig még Zalához tartozik. Az utóbbi településen egy régi portára térek be. Az udvaron mezőgazdasági gépek jelzik a gazda foglalkozását.
– Dísznövénykertész vagyok – mondja Horváth József. Egy-két mondat után kiderül, hogy a polgármesterrel találkoztam, s hogy harmadik ciklusban igazgatja a kilencvenlakosú települést.
– Nagyon örülünk a vasútnak és főleg annak, hogy nálunk is építettek megállót. Mert az eredeti tervben ez még nem szerepelt – újságolja. – Kemény küzdelmet vívtunk Felsőjánosfa és a leágazó falvak: Hegyhátszentjakab, Szaknyér polgármestereivel. Azért nem vettek minket számításba, mert a szakemberek azt mondták: a zalalövői új vasútállomás oly közel van, hogy fel sem tud gyorsulni idáig a vonat. Mi viszont tudtuk, hogy a körzet fejlődése megkívánja a vasúti megállót. Itt húzódik a szomszédban a kedvelt kirándulóhely, a Vadása-tó. Az erdőben gazdag táj nyugalma vonzza az idegenforgalmat. Amióta megvan a vasút, egy új panzió is épült. Kinyílt számunkra a világ. Zalalövőről közvetlenül utazhatunk Budapestre, és ha úgy akarjuk, akár az Adriára is.
Pankaszon a buszváróban elegyedek szóba két asszonnyal. Éppen a vasút a témájuk. Németh Ferencné az imént szemrevételezte a sínpárokat, hogy odahaza, Csörnyeföldön beszámolhasson róla a férjének. A nyolcvanegy éves férfi a régi vasúttól ment nyugdíjba. Életük a sínek mellett telt el. Az elhagyott vasúti őrházban laktak egészen addig, míg el nem kezdődtek az építkezések. Otthonukat az új vasút miatt le kellett bontani, de cseppet sem bánkódnak emiatt. Az idős vasutas szívét melengeti, hogy újjáéled a nemzetközi vonal.
Nagyrákosnak igazi látványosságot hozott az új vasút. A legkorszerűbb technológiával épült meg itt a világ hatodik leghosszabb – Közép-Európában pedig egyedülálló – 1400 méteres vasúti völgyhídja, amely egy 375 méteres alagútba torkollik.
– Erdélyi származású vagyok. Egy alkalommal eljött hozzánk az unokaöcsém. Szombathelyen érdeklődött, merre menjen Nagyrákosra. Hét embert is megkérdezett, mire megkapta a választ. Mostanság már Amerikában is ismerik a falut. Autókkal, buszokkal érkeznek ide az emberek. Bámulják, fényképezik a völgyhidat meg az alagutat – magyarázza a közelben lakó Orbán Imre. – Hozzám is bejönnek a vendégek. Legalább van kivel beszélgetnem, mert már magam vagyok ebben a kódisállásos kis parasztházban. A kertem az erdőig húzódik, alatta nagy legelő volt, odaadtam a vasútépítéshez. Nem sajnálom, mert a vonatok fejlődést hoztak a falunak.
A túloldalon népes kőművesbrigád dolgozik egy nagy épületen, mely apartmanház lesz. Gazdája jól választotta ki a helyet, „páholyból” látni onnan a hidat, az alagutat és az alatta megbúvó takaros falut.
– Egyvalamit azért elrontottak – mondja tréfálkozva Németh Istvánné polgármester. – Azt a bizonyos kis helyiséget kispórolták a beruházásból. Amikor a MÁV-nál felvetettem a problémát, azt válaszolták: megállóhelyen minek az illemhely, csak le és felszállnak az utasok. Ha másként nem lesz, az önkormányzat csináltat majd egy fából ácsolt hagyományos árnyékszéket. Az is szép látványosság lesz…
Aztán örömmel meséli, mennyi minden változott a faluban jó fél év alatt. Virágos, rendezett a központ. Ízléses autóbuszváró épült, meghitt, barátságos játszótér, millenniumi park született, s friss zsuppolás takarja a leendő tájházat. Jól mutat majd a falu közepén az őrségi parasztház, amint mögötte a modern völgyhídon átszalad a nemzetközi vonat.
A vasútépítés iparűzési adóbevételt hozott a falunak, így több jut a fejlesztésekre – folytatja a polgármester asszony. – Elkezdtük a szennyvízcsatorna építését, az első ütem már befejeződött. Nagy dolog az is, hogy a munkanélküliek szinte elfogytak a községből, két-három, ha van belőlük. A vasútépítéskor kapcsolatokra tettek szert, így munkát találtak a rákosiak.
Őriszentpéteren a piacnál lévő boltban beszélgetünk Szabó Ernőnével a vasútról. Meséli, hogy azelőtt a vonat volt az egyetlen közlekedési eszköz. Nagyon szerették az emberek, mert átment a településen. Bizony sajnálták, mikor 1979-ben leállították. A buszokat azóta is vonatpótlónak nevezik. A faluban csak azt fájlalják, hogy szép vasútállomás megépülte után az intercity szerelvények nem állnak meg Őrség „fővárosában”.
Megkeressük az állomást, ami kint van a falun túl. Eleinte kijártak ide a buszok, azután gazdaságossági okok miatt megszüntették a járatokat. Csinos, fiatal szolgálattevő, Kapornaki Hajnalka engedi át a nemzetközi szerelvényt. Egy településsel arrébb, Bajánsenyén lakik.
– Az én falumban is örülnek az emberek a vasútnak. Nemcsak azért, mert több utazási lehetőség közül választhatnak, hanem mert sokan jutottak munkához az építkezéskor, átadás után pedig a hodosi csomóponton. És egyre többen kedvelik meg a vonatozást. Különösen nagy a forgalom vasárnap, akkor utaznak vissza az iskolába a diákok.
– Az új közlekedési lehetôség megváltoztatja a szokásokat – mondja Páti Gyula, aki azért tért be a szentpéteri állomásra, hogy megérdeklődje, mikor érkeznek Budapestről a vonatok. A lánya jön haza Dunakesziről a hét végén a két és fél éves unokával. – Nemzetközivel egyhuzamban utazhat Zalalövőig, egykettőre ideér a gyerekkel. Többet láthatom őket, ebben segít nekem az új vasút.