Kezdjük azzal, hogy a tulajdonost tulajdonjoga alapján többféle jogosultság illeti meg. Egyrészt a birtoklás és a birtokvédelemhez való jog, másrészt a használat és hasznok szedésének joga, harmadrészt a birtok fölötti rendelkezési jog.
A birtoklás a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlását jelenti. A birtokot az szerzi meg, aki a dolgot magához veszi , vagy akinek más módon a hatalmába kerül.
Fô szabály szerint a dolog birtoklására a tulajdonos jogosult. Léteznek azonban olyan jogcímek, amelyek a tulajdonos helyett mást jogosítanak fel a birtoklásra (például bérlet, haszonkölcsön, haszonbérlet, haszonélvezet, letét).
Birtokosnak tekintendô az is, akitôl a dolog idôlegesen más személy hatalmába kerül. E rendelkezésnek az a jogi következménye, hogy a tulajdonos „másokkal” szemben birtokvédelemmel is élhet. Például a haszonélvezô mellett a tulajdonos is felléphet a dologra káros hatást gyakorló személlyel szemben. A birtoklás terjedelmét tehát elsôsorban az határozza meg, hogy tulajdonjogon vagy más jogcímen alapuló birtoklásról van-e szó.
A birtokvédelem lényege a tulajdonos vonatkozásában az, hogy a tulajdonos tulajdonjoga alapján a dolog birtokba adását követelheti attól, aki a dolgot jogosulatlanul tartja a birtokában.
A birtokkal kapcsolatban többfajta eljárás is indulhat. A birtokvédelem körében speciális eljárási szabályok érvényesülnek, ezért fontos a helyes elhatárolás.
A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog kikerül a birtokából, követelheti a visszaadását. A dolog visszaadására irányuló pert nevezzük tulajdoni pernek. Ha a kereset a beavatkozás vagy behatás megszüntetésére irányul, a tulajdonjog háborítatlanságát védô perrôl van szó. E két perfajta és a birtokvédelem közös vonása, hogy egyaránt a birtok visszaszerzését, illetve a zavartalan birtoklást célozza. A különbség abban áll, hogy a tulajdonjogon alapuló keresetet csak a tulajdonos indíthatja meg, míg birtokvédelemért bárki folyamodhat, aki jogosan vagy jogtalanul, de ténylegesen birtokban volt.
A jogalap nélküli birtokos köteles kiadni a dolgot a birtoklásra jogosultnak. Kiadásra irányuló igényt kizárólag a birtokláshoz való jog alapján lehet elôterjeszteni. A birtoklásra alapot adhat a tulajdonjog és egyéb idôleges használatot biztosító jogosultság is.
A birtokháborítás a dolog feletti hatalom megsértése, amely egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a birtokost úgy fosztják meg a birtoktól, hogy a birtokháborító a dolog feletti hatalmat magának megszerzi. Birtokháborítás a birtoklásban való zavarás is, amely nem vonja el a dolog feletti hatalmat a birtokostól, de akadályozza abban, hogy azt zavartalanul gyakorolja.
A birtoktól való megfosztásra vezetô vagy birtoklást zavaró magatartás akkor valósít meg birtokháborítást, ha nincs jogalapja. Ezt a magatartást a törvény tilos önhatalomnak nevezi. A jogalap kérdését el kell határolni a birtokláshoz való jogtól, azaz a birtoklás jogcímétôl. Az a körülmény ugyanis, hogy a birtokláshoz valakinek joga van (például ő a tulajdonos) – a jogos önhatalom eseteitôl eltekintve –, senkit sem jogosít fel arra, hogy a ténylegesen birtokban lévô személyt (például a bérlôt) a birtoktól megfossza. A birtoklás tényén alapuló birtokvédelem egyik elvi alapja éppen az önkényesség, az önbíráskodás kizárása.
A birtoktól való megfosztást, illetôleg a birtoklásban zavarást eredményezô magatartásnak csak akkor van jogalapja, ha a jogosultság közvetlenül arra a magatartásra vonatkozik, amelynek eredményeként a birtok zavarása vagy az attól való megfosztása bekövetkezik, és a birtokos nem jogosult a birtoklásra, illetôleg birtoklásának megzavarását tűrni köteles. Minden más magatartást jogalap nélkülinek kell tekinteni. A tilos önhatalomnak nem feltétele a vétkesség vagy a rosszhiszeműség.
A birtokviszony alapján a birtokos mindenkitôl követelheti, hogy tartózkodjék birtoklásának önhatalmú megzavarásától. Ehhez képest a birtokvédelem a birtokost mindenkivel szemben megilleti, kivéve azt, akitôl a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. Abban az esetben tehát, ha az eredeti birtokost másvalaki a birtokától tilos önhatalommal megfoszt, majd tôle az eredeti birtokos a birtokot szintén tilos önhatalommal veszi vissza, a törvény az eredeti birtokállapotot részesíti elônyben, és nem ad birtokvédelmet annak, aki a tilos önhatalomhoz elsôként folyamodott. Hasonló a helyzet akkor is, ha az eredeti birtokos a birtokot tilos önhatalommal nem veszi ugyan vissza, de zavarja az ily módon kialakult birtokhelyzetet.
A birtokháborító magatartás elkövetése önmagában kiváltja a jogi következményeket. A birtoksértô kilétének meghatározásakor általában abból kell kiindulni, hogy ki az, akinek magatartása a tilos önhatalmat megvalósítja. Azt, hogy ki a magatartás tanúsítója, és kinek az érdekében teszi, el kell választani egymástól. Például a gazdasági társaságok esetében az érdekkör és a magatartás elkövetôjének személye általában elválik, mert a magatartást valamelyik alkalmazott tanúsítja, de a társaság érdekében. Ez azonban elôfordulhat magánszemély esetében is.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
