Majzik Mátyástól tudjuk: az intézeteket körlevélben kérik fel, hogy adják meg azoknak az elítélteknek a nevét, akik számításba jöhetnek a megajándékozáskor. Ha összeállt a névsor, elintézik az engedélyeket, hogy a címzettek valóban fogadhassanak csomagot.
A Szegedi Fegyház és Börtönben történt az alábbi eset. Csomagot kapott az egyik elítélt, aki éppen fogdán ücsörgött fegyelmezetlen viselkedése miatt. Amikor a felügyelô meglátta a nevét a küldeményen, azonnal magához rendelte.
– Kitôl kapott maga csomagot? – pattant a kérdés.
– De felügyelô úr, nekem nincs senkim. Ugyan kinek adtam volna csomagszállítási engedélyt? – válaszolt az elítélt.
– Ne hazudjon! Nem látja, hogy a maga nevét írták ide? – erôsködött tovább a felügyelô, gondolván, egy kis otthoni elemózsia reményében a zárkatársától ellopott egy címet.
A szóváltásra felfigyelt a nevelôtiszt is. Együtt tisztázták a helyzetet. Az elítéltnek valóban nem volt semmilyen, börtönországon kívüli kapcsolata, ám a Mécses Szeretetszolgálat jóvoltából rá is gondoltak karácsony idején. A megszeppent rab a felügyelô és nevelô jelenlétében bontotta fel a csomagot. Az élelmiszerek, édességek mellett talált egy levelet. „Kedves István! Nagy szeretettel küldjük ez a csomagot, tartalmát fogyassza egészséggel. Szenteste imádkozunk magáért!” Aláírás: Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság.
A férfi némán állt. Patakokban folytak a könnyei. Aztán bevallotta, ôt még soha nem szólította senki a keresztnevén, arról nem is beszélve, hogy életében egyszer sem kapott csomagot. A karácsonyi ajándék gyökeresen megváltoztatta az életét. Sok mindent átértékelt a múltjában. És csak a jövôre gondolt. Többé nem kellett fenyíteni.
Majzik Mátyás megszervezte az országos levelezôszolgálatot is. Több mint háromszáz önkéntes fiatal, nyugdíjas, vallásos, egyedülálló vállalta, hogy jelige mögé rejtôzve folyamatosan tartja a kapcsolatot a börtönben ülô embertársaival.
origo.hu
Orbán Viktor: Véget ért a nyugati liberális progresszív dominancia!
