Mozart és az emberi elme

A jeltelen sírba temetett zeneszerző salzburgi lakóházát félmillióan látogatják évente, csokigolyót és likőrt árulnak a neve alatt, afrikai és ázsiai törzseken és epilepsziás betegeken vizsgálják zenéjének hatását. Eddig több mint száz okot talált arra az utókor, hogy mi vitte el olyan korán a zseninek született és 1791. december 5-én elhunyt Wolfgang Amadeus Mozartot.

Háromévesen nővére spinétjén kereste azokat a hangokat, amelyek „szeretik egymást”, ötévesen olvasni még nem tudott, de már komponált, tízévesen színpadi darabot irt, tizenkét évesen, csodagyerekként bejárva Európa fejedelmi udvarait már múltja volt. Játszott hegedűn, brácsán, zongorán és orgonán – és nem is akárhogyan.

Fejben dolgozott, s csak a már kész elképzeléseket jegyezte le papírra. Ennek a képességének köszönhette, hogy olyan sokat és olyan gyorsan dolgozott. Akár társaságban, akár biliárdozás közben, egyfolytában komponált, így nem csoda, hogy legtöbb művének elkészülte egy napra van dátumozva.

Azt mondják, hogy nemcsak ebbéli képességei miatt nincs hozzáfogható alkotóművész a világon. Igazi nagysága zenéje egyetemességében van. Abban, hogy műveiben a teljes emberi érzés- és hangulatvilágot megjelenítette.

Páratlan emlékezőkészsége volt. Allegri Misereré-jét – amely a Sixtusi kápolna kizárólagos tulajdona volt és tilos volt a másolása – sokan próbálták hallás útján leírni, ám hiába. A tizenhárom éves Mozart alig kétszeri hallás után sapkájába rejtett papíron leírta a mű mind a kilenc szólamát.

A csodagyerekként Mária Terézia által is dédelgetett kedvenc később már koránt sem volt olyan megbecsült, mint ahogy megérdemelte volna. Utóbb II. József kamaramuzsikusa olyannyira büszke volt, hogy tűrt akármilyen rabigát, s inkább vállalta a bizonytalanabb megélhetést kínáló tanítást, koncertezést és a műveiért járó csekély díjazást, semhogy elviselje a semmibevételt.

Utolsó éveiben állandó anyagi gondokkal küszködött, több kétségbeesett, kölcsönért rimánkodó levele maradt meg. Nehezen tudta eltartani feleségét, s a hat szülésből két életben maradt gyermekét. (Felesége, Constanza, Mozart halála után másodszorra is férjhez ment. Karl Thomas nevű fia később a közigazgatásban dolgozott, Franz Xaver Wolfgang pedig zenész lett, aki műveit apja nevén adta ki. Mindketten nőtlenül, utód nélkül haltak meg.)

Kedves és bohém embernek tartották Mozartot, aki közvetlensége ellenére igazi, legbensőbb énjét, legmélyebb érzelmeit és gondolatait csak a zenéjében mutatta ki. Utólag is sokan találgatják, hogy gyermekded viselkedése (minden létező vízszintes felületen, ujjait végigfuttatva azonnal elkezdett „zongorázni”, állandóan csintalankodott és parodizált, asztalokon és székeken ugrálva, macskaként nyivákolt és bukfencet hányt) és örökös túljátszásai mit lepleztek.

Van, aki „csak” hallgatja a zenéjét, van, aki elemezgeti, van, aki közvetíti (Mozart-darabot előadni sokak szerint igen kényes feladat), s van, aki a hatását tanulmányozza. Utóbbi nem egyszer érdekes következtetésekhez vezet. Úgy tartják, hogy sem életkorhoz, sem műveltségi szinthez nem köthető Mozart zenéjének szeretete. (Francia kutatók például afrikai, ázsiai és dél-amerikai, primitívebb kultúrájú embereknél kísérletezve is próbálták bebizonyítani Mozart zenéjének egyetemességét.)

Egy amerikai professzor egyetemistákat tesztelve bizonyította be: Mozart művei különleges hatással vannak az emberi elmére. A zeneszerző D-dúr szonátáját hallgató fiatalok ugyanis jóval sikeresebben oldottak meg egy matematikai feladványt, mint a Mozartot nem hallgatók. (Egyébként maga Mozart is nagyon kedvelte a matematikát gyermekkorában.) Amikor vizsgálatát közzétette, s sorra kezdtek megjelenni a „tanulást segítő”, jó üzletet jelentő, pedagógusokat és szülőket megcélzó Mozart CD-k, mások pedig vitatkozni kezdtek a „Mozart-effektus” igazságán, a professzor eképp mea culpázott: „Jézust Júdás árulta el, Caesárt pedig Brutus. Időnként pedig úgy tűnik, mintha Mozartot én árultam volna el. Valahányszor a zenéjét hallgatom, arra gondolok: Istenem, soha nem lett volna szabad ezt tennem ezzel az emberrel.”

Más vizsgálatok szerint Mozart zenéjének hatására az epilepsziás betegek agyán mért hullámzások lassabbá és kissebbé váltak. Tény mi tény: az ehhez hasonló eredmények világgá kürtölése óta Mozart jó néhány műve bestsellerré vált.

Az igen fiatalon, 35 évesen elhunyt Mozart halála is sokakat foglalkoztatott az elmúlt bő kétszáz esztendőben. Eddig több mint száz okot találtak a titokzatos halálának magyarázatára: a szifilisztől kezdve az angolkóron át a fertőzött hús fogyasztásán keresztül a mérgezésig igen színes a paletta. Lelki okokat sejtenek halála mögött azok, aki azt állítják: Mozart úgy érezte, nincs értelme az életének, mert sem a felesége, sem a bécsi közönség nem szereti s becsüli őt.

Wolfgang Amadeus Mozart kétszáztíz évvel ezelőtt, december ötödike hajnalán hunyt el.