Már megint az a fránya micisapka!

A korona elhelyezése a magyarigazolványon újabb nyílt, durva provokáció szomszédaink ellen, mely csak egy esetben lehetett volna durvább – ha Nagy-Magyarország-térkép lenne az igazolványon. A kishatalmi külpolitika újabb ékes bizonyítéka és újabb baklövése ez a gesztus.

Az SZDSZ-nek, úgy látszik igencsak bögyében van a korona. Előbb a költöztetés, aztán a koronaúsztatás, most pedig a magyarigazolvány. Hát ez már tényleg sok. Túlzásba viszik ezt a hercehurcát azzal a micisapkával.

A dőltbetűs sorokat Gusztos Péter és Ónody Tamás, az SZDSZ tagjai szülték Népszabadság csütörtöki számában. Az urak most kivételesen nem a státustörvény lényegét támadják, hanem ideológiai, esztétikai, etikai, történelmi kérdéseket vetnek fel a magyarigazolvány küllemével kapcsolatban.

„A korona a nemzeti múlt egyik legfontosabb történelmi ereklyéje, de amíg ebben az országban köztársaság lesz, a Szent Korona-tan nem befolyásolhatja a politikai berendezkedést. Aki ezzel a nézettel szembeszáll, annak sem az alkotmány, sem a korona nem szent.”

Azaz szerintük az, hogy a koronát tették a magyarigazolvány elejére, nem más, mint feudális, monarchikus tradíció, melytől a felvilágosult liberális elme teljes mértékben elhatárolja magát.

Arra, hogy miért olyan rossz választás ez, a koronatörvény miniszteri expozéját idézik, mely szerint: „a Szent Korona (...) a magyar államiság szimbóluma”, a törvény pedig így fogalmaz: „a Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él (!) a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban (!)”.

A szövegbe iktatott felkiáltójelek a megfogalmazás és a gondolkodás maradiságát és avíttságát hivatottak jelezni. Ezek szerint maradi és avítt dolog, hogy a korona egy évezreden keresztül volt jelképe a magyarság szuverenitásának és európai létjogosultságának, illetve nem igaz, hogy a korona jelen van a magyar tudatban és a történelemben.

Ezzel kapcsolatban azonban számos zavart, logikátlanságot, sőt tájékozatlanságot érzek. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a korona Szent István óta jelen van a történelmünkben, és jogrendszerünkben, pedig legalább Werbőczy óta törvényi szinten képviseltetve van. Ennyit a történelemről, hiszen azt a cikk írói is nagyfokú éleslátással megfigyelték, hogy a Magyar Köztársaságban a Szent Koronának nincs és nem is lehet közjogi funkciója, ahogy azt az Alkotmánybíróság el is rendelte. A korona tehát jelkép, és valóban minden vele kapcsolatos cselekedet szimbolikus politikai tett.

Hogy mit akar jelképezni? Azt, hogy a státustörvény a határok fölötti nemzetfogalom erősödését segíti elő. Ez pedig igaz szerintem igaz cél, és ha valakit ez provokál, az nem a mi vakságunk.

A magyar címerrel való okoskodás helytelen, hiszen azt a magyar állampolgárok használják. Ha felcserélnék a címerrel, ahogy azt a szerzők javasolják, és amelyen egyébként szintén rajta van a korona, mit gondolnak a szerzők, vajon melyik lenne a nagyobb provokáció?

A cikk írói a ’mesterhez’, Bauer Tamáshoz nyúlnak vissza, aki szerint természetesen az egész magyarigazolvány hercehurca csupán szavazatszerzési akció: „…ők éppen ezt akarták: konfliktust a szomszédokkal, mivel az erősíti a hazai nacionalizmust, amely a Fidesz jelenlegi szavazótáborát összekovácsolja..

Ha már kampány:
ad 1: A külföldi nacionalistákat már a puszta jelenlétünkkel provokáljuk. Akkor már levegőt se vegyünk?
ad 2: A ’konfliktus’ nemcsak a hazaiak szavazótáborát érinti, hanem a külföldi magyarságra is negatív hatással van. Erről pedig a határon túli vezetők máshogy nyilatkoztak…

Ha már kampány:

Én ezzel a cikkel nem akarom bántani sem a két urat, sem az SZDSZ-t magát. Bántják ők eleget magukat. Mert ez nem más, mint érvek és témák híján való kisstílűség.