420 éves a Gergely-naptár

XIII. Gergely pápa 1582. február 14-én tette közzé naptárreform-rendeletét. A reform azért vált szükségessé, mert a XVI. században már 10 napos késés mutatkozott a Föld Nap körüli forgása és az addig alkalmazott Julianus-naptár között. A rendelet értelmében 1582. október 4. után közvetlenül október 15. következett.

Orbán Szilvia
2002. 02. 14. 5:40
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ember ősidők óta igyekszik a múlt eseményeinek rögzítésére, a jövő megtervezésére. A kezdetekben a természeti jelenségekből kiindulva három dologra támaszkodtak: a legkézzelfoghatóbb mértékegység a sötétséget és világosságot egyenletesen ismétlő nap, a második a Hold alakjának szabályos megújulási időszaka, a holdhónap. Az időszámítás harmadik alapja az évszakok szabályos váltakozása, a napév, amely alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot.

Az idő múlását az ember mindig észlelte, a természettel szoros kapcsolatban élő régi népek a körforgást, a tavaszi újjászületést várták és ünnepelték. Ezért az újév napja hosszú évezredeken át tavasszal volt. A telet képviselő szalmabábut elégették, és a mezőkről friss hajtású ágakat vittek be a házba.

Az első naptárakat évezredekkel ezelőtt a földművelő társadalmakban, Mezopotámiában és Egyiptomban készítették a fontos mezőgazdasági munkák idejének meghatározására. Az első naptárkészítők a sumér papok voltak. Naptárukat a Hold járásának figyelembevételével szerkesztették meg, és az évet tizenkét, harminc napból álló holdhónapra osztották. A suméroknak – csakúgy, mint az őket követő népeknek – a pontatlanságok miatt korrigálniuk kellett naptárukat.

A különböző civilizációk egyazon időben eltérő naptárrendszereket használtak. Nehéz volt egy olyan jól működő naptárat készíteni, amely egyszerre épül a nap, a holdhónap, a napév időszakára: az időszámítás három alapegysége nem összemérhető, nem fejezhető ki a másikkal egész számokban. Az év 365 és negyed napot tesz ki, és nem tizenkét, hanem tizenkettő és egyharmad azonos hosszúságú hónapból áll.

Az elmúlt évezredek a naptárrendszerek folyamatos tökéletesítésével teltek el. Naptárkorrekciókat végeztek már az ókorban is. A Romulus által életbe léptetett naptár első hónapja a mai március idejére esett. Innen származik a tizenkettedik hónap, a december neve (decimus= tíz). Numa Pompilius a Krisztus előtti VIII. században vezette be Rómában azt a naptárreformot, amely a január, február bevezetésével 12 hónaposra változtatta az évet.

A legjelentősebb naptárkorrekció abból az időből, Julius Caesar római császár nevéhez fűződik. Az ún. Julián-naptár szerint az évben tizenkét, felváltva 30 és 31 napból álló hónap van, kivéve a februárt, amely általában 29 napos, de minden negyedik évben 30 napost. Később kiderült, hogy ez a naptár sem tökéletes, ugyanis a Julián-év 11 perccel hosszabb, mint a valóságos napév.





A XVI. század végére a felgyűlt percek már tíz napot tettek ki. Ekkor XIII. Gergely pápa neves csillagászok és matematikusok javaslatára újabb naptárreformot rendelt el. 1582-ben október 4-e után 15-ét íratott, és megváltoztatta a szökőév-szabályt is, eképpen: ezentúl a kerek évszázadok (például 1800, 1900, 2000) közül csak azok legyenek szökőévek, amelyek 400-zal oszthatók. Az intézkedésnek köszönhetően a Gergely-naptár és a napév együttfutása több mint 3000 évre biztosított, egy nap pontosságán belül.




Magyarországon 1587-ben vezették be a reformot. Mivel az új naptárt a pápa rendelte el, ezért a protestáns országok nem fogadták el, ők csak a XVIII. században tértek át erre az időszámításra. Később csupán a cári Oroszország tartotta magát a régi naptárhoz, ám 1918-ban a szovjet állam is bevezette a reformot.





Részlet a Pallas nagylexikonból:
XIII. Gergely pápa:
Született 1512-ben Bolognában, az előtt Buoncompagno Hugo bíboros, korának egyik legkiválóbb jogtudósa. A papnevelés előmozdítására a különböző népek számára Rómában több papnevelő intézetet alapított, a III. Gyula által létesített német kollégiumot 1579. az Apostolici mureris okiratával a magyar ifjúság számára is megnyitotta, kijavíttatta a Corpus Juris Canonici törvénykönyvet, úgyszintén a naptárt is, amely nála neveztetik Gergely-féle naptárnak. A Bertalan-éji vérengzések alkalmából tartott Te Deumot ellenére használták fel egyes történetírók. Meghalt 1585. április 16-án. Életrajzát megírták Ciacomus, Ciappi 1591; Taberna 1643; Bomplani 1685; Maffei 1742. Művei olvashatók Eggnek Pontifigium doctumában.”



Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.