Nemzetközi kupa a focisulira alapozva

Fiatal, tehetséges labdarúgók sorjáztak elő szinte a semmiből Szolnok térségében. Volt közöttük olyan, aki a diákválogatottságig vitte, aztán nem is egy fiatal menetelt egészen az NB I-ig. A Szolnoki MÁV MTE gárdája egy idő tájt már-már kalkulálta a menetrendszerű utánpótlást – azt viszont csak kevesen – méltatlanul kevesen – tudták, honnan is keverednek elő azok az ígéretes focisták, akiknek nevét később az egész ország megismerte. Hiába, ahhoz, hogy valakinek a munkáját elismerjék, idő kell. No és türelem. Akiről az írásunk szól, szerencsére rendelkezett a kitartás szerencsés adományával.

Van egy iskolaigazgató Kunhegyesen, akinek a nevéhez kilenc futballcsapat kötôdik. A különbözô korosztályokkal az évek során nagyszerű eredményeket értek el, a középiskolásokból és néhány valamivel idôsebb játékosból álló csapatuk, a Kun FC jelenleg öt ponttal vezet a megyei bajnokságban.
Az egész egy labdarúgó-kollégiummal kezdôdött, melynek története 1976-ig nyúlik vissza. Akkorra szinte kiürült a kunhegyesi tanyai kollégium épülete. Szabó András gondolt egy nagyot, végigjárta Tiszaroff, Tiszafüred, Karcag, Kunmadaras, Fegyvernek, Kisújszállás iskoláit, s összeszedett másfél tucatnyi tehetséges nyolcadikos gyereket. A következô esztendôben igazi tehetségkutatás után felsô tagozatos tanulók kerültek a kollégiumba. Az elsô két évben a Kossuth iskola égisze alatt működött a focisuli, ám amikor 1978-ban kinevezték Szabó Andrást a Dózsa iskola igazgatójává, vitte magával a labdakergetô tehetségeket is. Sportosztályokat hoztak létre, folytatták a tehetségnevelést.
– Ezekkel a gyerekekkel, a Dózsa iskola csapatával, bejártuk a fél világot – mondja Szabó András. – Európában alig van ország, ahol nem szerepeltünk. Tornát nyertünk Spanyolországban, Svédországban, Dániában, Olaszországban, Ausztriában, Szlovákiában, Franciaországban, Németországban. Háromszor kijutottunk Amerikába, ott is nyertünk tornát, a USA Kupán pedig a brazil és a nigériai válogatott mögött a harmadik helyen végeztünk. Számomra tanulságosak voltak ezek az utak. A tornák gazdasági vállalkozások voltak, a sportturizmushoz is kapcsolódtak. Amikor a rendszerváltozás után lehetôségem nyílt, én is megalakítottam egy gazdasági társaságot, s elindítottuk a Kun Kupát.
Nagy meccsek színhelye lett Kunhegyes, de még a környéke is. Amikor már jól megerôsödött, Szolnokra vitték át a központot, mert a fiatalok igénye nagyobb várost kívánt, de a Kun Kupa mérkôzéseinek továbbra is tapsolnak például Szajolban, Törökszentmiklóson vagy Abádszalókon. Ma már a Kun Kupa Kelet-Közép-Európa egyik legjobban jegyzett vetélkedése, nyaranta több korosztályban általában száz csapat vesz részt az egyhetes világtornán. Jártak már itt Tajvanról, Amerikából, Európa majdnem minden országából, nagy csapatok is elküldték fiataljaikat, például a görög Panatinaikosz vagy a spanyol Las Palmas. A Kun Kupa megnyitóünnepsége nagy kulturális kavalkád sok ezer nézôvel, tűzijátékkal. Szabó András véleménye szerint a sportpályákon végzett munka egyúttal a legjobb drogmegelôzés.
A Kun FC-t 1993-ban hozták létre, a következô évben már a megyei másodosztályban szerepeltek. Olyan gyerekekbôl állt a csapat, akik a nyolcadik osztály elvégzése után a helyi gimnáziumban, az induló sportosztályban tanultak tovább. A tizennégy éves gyereksereg a tizenhat csapatot számláló felnôttmezônyben a tizenegyedik helyen végzett: szépen játszottak, de a fizikai erôt nem lehetett pótolni. Szabó András mindent megtanított a fiúkkal a lestaktikától kezdve a különféle stílusú csapatjátékokig. Ma már a test test elleni küzdelemben is megállják a helyüket a csapat játékosai. Összejöttek öten-hatan, akik már betöltötték a tizennyolcadikat, de itt maradtak, s a fiatalabbakkal együtt jó csapatot alkotnak. Senki nem várta, hogy feljutnak a megyei elsô osztályba, ám ezzel sem érték be, fölényesen vezetik a tabellát. Sok nézôt vonz a Kun FC. A felnôtteket és az ifiket Szabó András trenírozza, de kilenc csapatukból a kollégáinak is jut legalább két-két korosztály. Hetente hét edzést tartanak, sokat futkároznak a pályán a gyerekek.
– Huszonöt olyan játékos nevelkedett Kunhegyesen a Dózsa iskolában, aki a különféle korcsoportokban felvehette az ifjúsági címeres mezt – számol az iskola igazgatója. – A magyar diákolimpiát is megnyertük kétszer, amit nagyon nagy dolognak tartok. Tizennégyszer kerültünk az országos döntôbe, s mindig jól szerepeltünk. Húsz itt nevelt játékos felnôttként a nemzeti bajnokság legfelsôbb osztályában is bemutatkozhatott.
Az országban sok focisuli volt, de ezek jó része mostanra megszűnt. A kunhegyesi labdarúgó-kollégium tartja magát, s ennek azért is nagyon örülnek, mert azt remélik, hogy a Bozsik-program keretében végre ôk is kapnak támogatást az Orbán Viktor kormánya által felajánlott 5,2 milliárdból. Az utánpótlás nevelése hozza meg a magyar labdarúgás felemelkedését, véli az igazgató. Kunhegyesen egy műfüves pálya építése a nagy álom. Több jól képzett edzô, szakember neveli az utánpótlást a nagykunsági városban: Szabó Andrásnak gondja volt arra, hogy kinevelje az utódait. Az iskolában azonban a futballmánia ellenére is azt hangsúlyozzák, hogy elsô a tanulás.
Ma már ha azt mondja valaki a futballberkekben, hogy Kunhegyes, akkor biztos, hogy beugrik a labdarúgó-kollégium. Jó lenne, ha emellé odatársulna az is, hogy az utánpótlás nevelésének e bázisa csak akkor képes megfelelni funkciójának, ha felveszi a versenyt azokkal az egyesületekkel, ahol műfüves pályán, villanyfény mellett, a tanórák után áldozhatnak labdarúgó-szenvedélyüknek az Alföld legtehetségesebb apróságai.