Nézzünk mögé...

Nincs még rács mögött, s reméljük, soha nem kerül oda, igazság szerint elképzelni nem tudjuk, mi okból sittelnék le az egykori főzsarut, de a jelek szerint ő sejt valamit, csak nem köti az orrunkra. Induljunk ki abból, hogy egy szocialista sajtótermék, még egy időszakos kampánylap is mindig, minden körülmények között igazat ír.

Ezek után, ha a józsefvárosi szocialisták Józsi című orgánumában azt a vastagbetűs címet olvassuk, hogy: „Ha nem távozom időben, rács mögé kerültem volna...”, s eme blickfangos kedvcsináló alatt Doszpot Péter fotóit látjuk, akkor joggal kezdünk aggódni a volt sztárnyomozó személyes szabadsága végett.

Esetleg valami homályos gyanúval kevert kíváncsiság kezdi furdalni oldalunkat, mit követhetett el ez a szegény Doszpot, hogy a börtön réme fenyegette. Megnyugtatunk mindenkit, ezen kétségeinkre nem kapunk választ, mert a cím alatti oldalas interjúban a leghaloványabb utalás sincs semmiféle rácsra, büntetőeljárás-kezdeményre, arra, hogy Doszpot Pétert bárkinek szándékában állt volna lecsukatni. Doszpot beszél arról, hogy a rendőrségnél irigykedtek rá, furkálóztak ellene, de hogy a hűvösretétel szellője meglegyintette volna, arról látszólag nem tud.

Mond viszont másféle érdekességet, ami bőségesen indokolja döntését, mi okból hagyta el hivatását, miért próbál pályát változtatni. Idézzük az ő szavait. „Kétségtelen: nagyon szeretett az utca embere. Akkor is, ha tíz gyilkosságnak csak két tettesét fogtuk el a csoportommal. Azért lettünk népszerűek, mert nem kábítottunk senkit, ha valami nem sikerült, őszintén elmondtuk azt is.” No, itt álljunk meg egy polgári szóra! Aktív korában Doszpot soha nem dicsekedett a húszszázalékos felderítési aránnyal, mert azzal nem is lehet. Valószínű, hogy a kriminalisztika történetében nem volt még olyan gyilkossági nyomozócsoport, amelyik tíz gyilkosból nyolcat futni hagyott. Már csak azért sem, mert a tettesek jelentős része a cselekmény elkövetése után néhány órával önként jelentkezik a rendőrségen.

Ha egy életvédelmi nyomozó húszszázalékos felderítési mutatóval rendelkezik, az jobban teszi, ha azonnal átigazol a BKV-hoz jegyellenőrnek. Ezzel szemben Doszpot az MSZP-hez ment tanácsadónak, képviselőjelöltnek, még az sem kizárt, hogy Medgyessy benne látja árnyékkormánya belügyminiszterét. Ha így lesz, az összes zsivány meg martalóc a szocialistákra fog szavazni, még a tétován tervbe vett amensztiára sem lesz szükség; ahol a gazemberek nyolcvan százaléka szabadon grasszálhat, az a bűnözőknek a Kánaán.

A polgári kormány megfeszített munkával négy év alatt egynegyedével szorította vissza a bűncselekmények számát. Doszpot válasza erre az, hogy keményen ostorozza a bűnüldözés statisztikai szemléletét. Ha tízből kilenc gyilkost fogott volna el, akkor megértenénk a kifogásait, de neki csak kettőt sikerült, s ez esetben valóban kellemetlenül érhetik a statisztikák. Ugyanakkor nem látjuk tisztán, hogy milyen alapon akar pont ő szerkezeti, meg strukturális változtatásokat véghezvinni a rendőrségen belül. Az eredményei aligha jogosítják fel ilyesmire, hacsak nem a statisztikusokat akarja üldözni és rács mögé juttatni.