Feldarabolják az Avantit?

Az osztrák Avanti konszern, amelynek egyik fontos része diszkont benzinkúthálózata, a profil című osztrák hetilap szerint súlyosan eladósodott, és a végét járja.

A konszern a benzinkutak mellett a legnagyobb dunai tankhajóflottát működteti, és mintegy háromszáz munkatársa évi négyszázmillió eurós forgalmat termel. Most azonban bajban van a merész és költséges dél- és kelet-európai terjeszkedés, a benzinpiacon dúló heves árharc és a meglehetősen lerobbant benzinkutak felújításának elmulasztása miatt. Osztrák bankoknál – így a Bank Austriánál, az Erste Banknál, a Posta Takarékpénztárnál (PSK) és a Raiffeisen bankoknál 130 millió eurós tartozást halmozott fel, amelyre alig van biztosíték.

Hannes Nouza, az alapító, akinek alapítványa ma még az Avanti egyetlen tulajdonosa, most kénytelen végignézni, ahogy a bankok feldarabolják és részenként eladják a vállalatot. Miután az Avanti már a 2000. üzleti évre sem tudott rendezett mérleget prezentálni, a hitelezők 15 millió eurónyi követelést részvényre váltottak, és még 7,5 milliót fektettek a cégbe. Tavaly megszakadtak az Avanti iránt érdeklődő orosz Lukoil kőolajipari konszernnel folytatott tárgyalások, mert az orosz fél nem akarta átvállalni az Avanti adósságait.

Közben a vállalat egyre veszít vonzerejéből. 2001 nyarán a müncheni Avanti kőolaj-kereskedelmi kft.-t, majd néhány hónap múlva a hetven benzinkutat üzemeltető spanyol Avanti-leányvállalatot adták el. Idén januárban a Shell Austria kiszállt a közös Avanti benzinkút üzemeltető kft.-ből, amelybe 1998-ban bevitték az Avanti összes ausztriai kútját, valamint hetven Shell-kutat, és a válásnál a Shell magával vitt 29-ből 15 Avanti-kutat és több értékes telket Szlovákiában, valamint 13 kutat Csehországban. Alig néhány hete adta el a vállalat az 1974-ben a Duna mellett, Korneuburgban épült olajraktárát a Molnak, továbbá a konszern tulajdonában lévő tartálykamionok jelentős részét egy bécsi fuvarozónak, és most érdeklődőket keresnek a dunai olajszállító flotta mintegy negyven hajójára. Éppen ezek Nouza nyolcvanas években elért hatalmas üzleti sikereinek alapját alkották, mivel lehetővé tették az olcsó benzin beszerzését a kelet-európai finomítókból, és ezzel az osztrák OMV olajkonszerntől való függetlenedést.

A szakértők szerint kétséges, hogy az ily módon lefogyasztott Avantira lehet vevőt találni elfogadható áron, különösen, mivel valójában már csak az ausztriai benzinkutak maradtak meg belőle. Ezek felújításra szorulnak, és ráadásul nem rendelkeznek a többi hálózatban igen jól jövedelmező boltokkal, amelyek immár a kutak bevételeinek nagyobb részét hozzák.

A későbbi konszern első, benzinkutakat építő cégét Nouza 1964-ben alapította. Az Avanti nevet, és az ágaskodó fekete paripát ábrázoló logót 1972-ben vezették be. Két évvel később Nouza, az OMV-vel és az állami osztrák kőolajiparral szembeszállva, saját olajfeldolgozót épített Korneuburgban. Münchenben 1978-ban nyílt meg az első külföldi benzinkútja, és 1980-ban megvásárolták az első tartályhajókat, hogy üzemanyagot hozzanak Kelet-Európából. 1984-ben Nouza beszállt a rossz helyzetben lévő Lauda Air légitársaságba, de Romániára és Szlovákiára terjesztette ki kúthálózatát, és eladta a Shellnek a repülőgépek feltankolásával foglalkozó üzletágát. Az Avanti 1997-ben volt a legnagyobb, amikor Ausztriában hetven, külföldön mintegy 430 benzinkút volt a hálózatában, de a terjeszkedés sokba került. Egy évvel később Nouza kénytelen volt a Shellel közös vállalkozásba vinni összes ausztriai kútját, 2000-től pedig nem sikerült újra egyensúlyba hozni az Avanti megingott mérlegét.