Medgyessy politikai súlya

Elgondolkodtató Medgyessy Péterrel kapcsolatban, hogy úgy tűnik, eltűri és láthatóan természetesnek veszi, hogy nem fogalmaz(hat) meg önálló álláspontot. Ez a tény előre vetíti, hogy az igazi hatalmi centrumot a párt bürokrácia képviselné a szocialisták választási győzelme esetén.

Amióta Medgyessy Péter az MSZP miniszterelnök-jelöltje, két fontos kérdésben csak találgathatnak a politikai elemzők. Egyrészt Európában általános, hogy csak a kis pártok próbálnak meg neves jelöltjük népszerűségén keresztül általános ismertségre szert tenni, hiszen a pártonkívüli jelölt indításával kimondatlanul is elismeri az őt jelölő szervezet gyenge személyi állományát.

Nagy pártok esetében csak akkor merül fel a pártonkívüli miniszterelnök-jelölt indítása, ha a párt az előzetes közvéleménykutatásokban olyan gyengén szerepel, hogy gyakorlatilag biztosra vehető a vereség. S miután a vesztett választás többnyire a jelölt politikai pályafutásának végét jelenti, a biztos vereséget egyetlen, hosszútávon gondolkodó hivatásos politikus sem kívánja vállalni.

Ilyen esetekben a tisztes vereség tudatában indítanak egy-egy köztiszteletben álló személyiséget, hiszen egy nagy párt nem teheti meg, hogy kihagyjon egy választást. S ha a választói akarat folytán mégis győzne a pártonkívüli jelölt, akkor a politikai folyamatok kézben tartására elegendő eszközzel rendelkezik a párt és a frakció. Ilyen körülmények közepette merült fel például 2001 nyarán a CDU-ban a sikeres jénai vállalkozó, volt baden-württembergi miniszterelnök Lothar Späth indítása a 2002 őszi szövetségi választásokon.

A pártelnöki és a miniszterelnöki poszt szétválasztása csak abban az esetben kecsegtet sikerrel, ha a miniszterelnök párton belüli politikai súlya megkérdőjelezhetetlen. Ellenkező esetben a két egymással tisztázatlan viszonyban lévő hatalmi központ között, szinte óhatatlanul kirobbanó politikai vetélkedés hosszú időre cselekvőképtelenné teheti az adott kormányt. Erre az esetre adott világos példát az SPD-n belül az 1998 őszi szövetségi választások megnyerését követően Oskar Lafontaine pártelnök, pénzügyminiszter és Gerhard Schröder kancellár között kirobbant hatalmi küzdelem, mely elsődlegesen a kormány követendő gazdaságpolitikai irányának eltérő megítélése okozta.

E vita miatt Berlin 1999 március közepéig, Oskar Lafontaine-nek a hatalomból történő kiszorításáig lebénult, melynek egyik máig ható következménye, hogy az akkor a német EU elnökség alatt elfogadott Agenda 2000 elégtelen forrást rendelt az Unió bővítéséhez. (A kancellár és péznügyminiszterének vitája kapcsán magától adódik az 1994-es magyarországi párhuzam, ahol a Horn-Békesi erőpróba miatt elvesztegetett nyolc hónapot az MSZP-SZDSZ kormány a Bokros csomaggal kívánta behozni.)

A miniszterelnök és kihívója vitájának időzítése kapcsán történtek egyértelmű választ adnak arra a kérdésre, milyen erőt képvisel az MSZP-n belül Medgyessy Péter. Miniszterelnök-jelöltjük önállóságát, az őt indító párthoz való viszonyát mindennél jobban jellemzi az a tény, hogy Orbán Viktorral tervezett vita időpontjával és helyszínével kapcsolatos bejelentéseket Kovács László tette meg, mely véleményekhez Medgyessy minden alkalommal csatlakozott.

Elgondolkodtató a miniszterelnök-jelölt egyéniségével kapcsolatban, hogy úgy tűnik, eltűri és láthatóan természetesnek veszi, hogy ilyen sokadrangú kérdésben sem fogalmaz(hat) meg önálló álláspontot. Ez a tény – az MSZP kampányának ezzel ellentétes üzenetei ellenére előre vetíti -, hogy az igazi hatalmi centrumot a párt bürokrácia képviselné a szocialisták választási győzelme esetén. S a miniszterelnöknek és kormányának – nem ismeretlenül az 1945 utáni magyar történelemben – feladata pusztán a párt döntéseinek végrehajtása lenne. Ennek a felfogásnak a fényében már érthetők azok a szocialista tervek, melyek például a miniszterelnöki hivatal radikális leépítésével számolnak.