Károli Gáspár gönci református „első pap” évekig fordította, kéziratait a tizenéves siheder Szenci Molnár Albert szinte oldalanként szállítgatta, s a Szentírás első teljes magyar nyelvű változatát 1590-ben a lengyel Mantskovits Bálint nyomtatta Vizsolyban. Csaknem nyolcszáz példány készült el a hat kilogramm súlyú bibliákból, mára talán ötven lelhető fel belőlük a világban. Huszonkettő idehaza, s egy Vizsolyban maradt. Idén február 10-én, vasárnap hajnalban ezt lopták el a református templomból: ajtaját felfeszítették, a tárló üvegét betörték, s a biblia helyén maguk után hagytak egy gyerekágy lábából kezdetlegesen faragott baltanyelet. A vizsolyiak többsége csak a rádió reggeli híradásából értesült róla, hogy az alig egy évvel ezelőtti tragikus gyilkosság után, amikor a tolószékes, közszeretetnek örvendő idős nénit ölték meg brutális módon a biblikus faluban, ismét valami borzalmas történt.
– A legborzalmasabb az lett volna – gondol vissza a templom szomszédságában élő, büfét üzemeltető Hornyák Lászlóné –, ha a rendőröket riasztó tiszteletes úr „véletlenül összeakad” a betörőkkel! Akár agyon is üthették volna szegényt a gazemberek!
Hornyákné, mint a vizsolyiak többsége, katolikus. A háromtemplomú, ezerszáz lelkes faluban alig hetvenen tagjai a református gyülekezetnek. Ennek azonban semmi jelentősége nincs. Az évente húsz-harmincezer látogatót vonzó Vizsolyban a „sötét zarándoklat” hírére mindenkinek elakadt a lélegzete. Egészen más volt ez, mint a tizenkét évvel ezelőtti fosztogatás, amikor öt Bibliát is elvittek a tárlóból, Pesten szétdobálták őket, ám az eredetit a helyén hagyták.
– Kaptunk most helyette kettőt is – mondja a szintén katolikus nyugdíjas agrármérnök, Kertész István. – Gyönyörű ünnepi istentisztelettel kárpótolt minket az Isten! Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter hozott egy eredeti példányt a Széchényi Könyvtárból, mert belátták, Vizsoly nem lehet meg a Bibliája nélkül. Sokan gondoljuk úgy, hogy egy tavaly őszi londoni árverés hírére kaphattak vérszemet a tolvajok. Állítólag 26 ezer fontért kelt el egy Vizsolyban nyomtatott Biblia! Hogy a miénk mennyit érhet? Ki tudja! Nekünk felbecsülhetetlen értékű! Vizsoly legnagyobb gazdagsága mai napig a hírneve, amit szerencsére nem lehet ellopni.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik legrégibb református temploma a vizsolyi. Kívül egyszerűségében szép, belül legendák övezik gyönyörű falfreskóit, amelyek közül némelyik még az Árpád-kori időkből származik. Első ránézésre szokatlan, hogy a templom hátat fordít a falu főútjának: balra tőle a görög katolikus, jobbra a római katolikus templom tornyai szembenéznek a főúttal. Nem a református istenháza épült rendhagyó módon, hanem az idők változtak. Nyolcszáz évvel ezelőtt még „odalent”, vagyis a templom tornyának irányában haladt a főút. Vizsoly akkoriban, amikor még Buda, Kassa, Krakkó felé volt az „előre”, mezővárosnak számított. Többnyire bort szállítottak a szekerek, a visszaúton főleg papírt és minden egyebet, amire az ittenieknek szükségük volt.
Czerődy Sándor közel negyven évig orvosa, kis ideig alpolgármestere is volt a falunak, ma a református gyülekezet egyik presbitere. Úgy véli, Vizsoly turisztikai vonzerejét nem csökkentheti a tragédia. Talán még fokozódik is az érdeklődés.
– A Göncöt Pálházával, Füzérradvánnyal és Boldogkőváraljával összekötő túraútnak Vizsoly is része. Az idegenforgalom az utóbbi tíz évben nőtt meg látványosan. A rendszerváltás előtt legfeljebb illett tudni a vizsolyi Bibliáról, az iskolai műveltséghez tartozott. Nem volt még gyakori a műkincsek rablása sem. A Bibliánknak sem vették komolyan az őrzését. Egészen a legutóbbi időkig, amikor azt az ötöt, éppen a nyomtatás négyszázadik évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepség után két nappal, ellopták. A vizsolyiak mostanában kezdtek büszkék lenni a Bibliára, joggal. Bárhol szálltam meg az országban, ha bediktáltam a címemet, ismerősként néztek rám. Ez a helységnév a magyar kultúra része lett. Már sebészként dolgoztam egy pesti kórházban, amikor kértem, hogy ide helyezzenek. Visszavágytam. Pedig Vizsoly szegény település. Csak legendákban és templomokban gazdag.
– Elszomorító, elkeserítő a gyalázatos rablás, de mindnyájunkban ott a reménység, hogy meglesz a szent könyv. A könyvtári kölcsönpéldányt most olyan műtárgyvédelmi követelményeknek megfelelő tárlóban őrzik, mint a Szent Koronát – sommázta a történteket Sipos Vízaknai Gergely vizsolyi református lelkész.
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
