Hatalmas perspektívák a magyar-német kapcsolatokban?

A német-magyar kapcsolatok alakulása kardinális kérdés hazánk jövője szempontjából. Miként sok más esetben a tények azonban nem feltétlenül támasztják alá a magyarországi baloldal vágyálmait.

Szorosabb kapcsolat Berlinnel adta tudtul a Népszabadság május 15-i számának címoldalán, Medgyessy Péter németországi útját kommentálva. Érdemes az alig titkolt győzelmi jelentés mögé nézni, hiszen a német-magyar kapcsolatok alakulása valóban kardinális kérdés hazánk jövője szempontjából. Miként sok más esetben a tények azonban nem feltétlenül támasztják alá a magyarországi baloldal vágyálmait.

A kétoldalú kapcsolatokban meglévő nehézségek ugyanis elsődlegesen abból a tényből fakadnak, hogy az 1998 őszén Németországban hatalomra került SPD Zöld kormányzat csak szavakban volt elődjének, a Kohl kabinetnek Európai Uniós bővítési elkötelezettségének folytatója. Hiszen míg a kancellár beszédeiben mint a tagjelölt államok védőügyvédje szerepel, a gyakorlatban szinte alig történik valami annak a szélesebb közvélemény elé tárásáért, hogy a bővítési folyamat már eddig is milyen komoly haszonnal járt Németország számára. A követendő gazdaság- és pénzügypolitikai vitáktól meggyengült, a közösségi terhek radikális újraelosztásának előkészítetlen felvetésével szinte minden tagállammal szembe került a Schröder kormány, melyet tovább gyengített a kancellár és pénzügyminiszter pártelnök Oskar Lafontaine hatalmi harca.

Ezért 1999 első félévében a német elnökség által gyengén előkészített, az EU hat esztendős költségvetését megjelenítő Agenda 2000-t csak rossz – főként a leendő tagok terhére történő – kompromisszumok árán tudta elfogadtatni a közösség többi tagállamával. Akkor ugyanis abban a reményben tettek félre a becsültnél lényegesen kevesebb forrást a bővítésre, hogy az új tagállamok felvételéig a legégetőbb reformokat, az agrártámogatások és a strukturális alapok átalakítását el tudják majd végezni. Nos ezek a reformok elmaradtak, mert az EU zökkenőmentes működését biztosító német-francia 1998 végén tandem megroppant. Az szervezet működése közben felmerülő problémák áthidalásában korábban alapvető szerepet játszó, Kohl nevével fémjelzett csekkfüzet diplomáciát sem folytatta tovább a vörös-zöld kabinet.

Naponta hallhatunk a baloldal képviselőitől szónoklatokat Németország közép- és kelet-európai történelmi felelősségét illetően. A gyakorlatban ma a Szövetségi Köztársaság felelőssége térségünkkel szemben, azonban nem elsődlegesen szónoklatokban és újabb emlékművek, emlékhelyek felállításában nyilvánul meg, hanem abban, hogy Berlin végre rendbe tegye az évek óta döcögő gazdaságát. Hiszen a német gazdaság régiónk államainak legfontosabb kereskedelmi partnere. Ezért az a tény, hogy a Szövetségi Köztársaság az utóbbi időben a legtöbb gazdasági mutató tekintetében az EU-n belül az utolsó helyek egyikét foglalja el, komolyan akadályozza, a kis export orientált tagjelöltek növekedését, örökölt hátrányaik ledolgozását.

E tekintetben Magyarország szerencséje, hogy Budapest elsődlegesen azokkal a CDU/CSU kormányozta dél-német tartományokkal – Bajorország, Baden-Württemberg, Hessen – bonyolítja kereskedelmének túlnyomó részét, amelyek az országos átlagnál lényegesen jobb növekedési mutatókat produkálnak. Kár lenne ezt az igen ígéretes, úgynevezett kisdunai együttműködést pusztán pártérdekek miatt feladni, hiszen egyre nő annak a valószínűsége, hogy szeptember 22-e után az új német kancellárt Edmund Stoibernek hívják majd. Ez viszont kissé nevetségessé teszi a kapcsolatok most nagy garral beharangozott felfuttatását, hiszen a közvéleménykutatási adatokban egyre rosszabb eredményeket elérő Schröder kormány gyakorlatilag a választásokig jegeli a bővítéssel kapcsolatos kérdéseket.

Tény, hogy a magyar polgári kormány komoly fricskát adott a berlini kormánynak, miután dél-német partnereivel sikerült elérnie, hogy európaizálja a Benes-dekrétumok ügyét. Nos ilyen huszárcsínyektől tartózkodni a fog a nemzeti érdekeket csak az aktuális erőközpontokhoz történő igazodásban látó új budapesti kormány. Bár most, hogy közelednek a választások már egy-egy óvatlan SPD-s száját is elhagyják olyan kifejezések, mint német nemzet.

Viszont egy kérdésben biztosan teljes az egyetértés a jelenlegi berlini és a leendő budapesti kormány között, hiszen mindketten féltik hatalmi bázisukat az európai jobboldali fordulattól. Ezért mindketten nagyon határozottan kívánnak fellépni az Európát bejáró új kísértet, a szélső jobboldali veszély ellen réme. S e területen valóban van mód a tapasztalat cserére, hiszen úgy tűnik a gyenge kormányzati teljesítmény miatt a Schröder csapat személyeskedő, negatív kampányt kíván a hátralévő négy hónapban folytatni. Legalább is ez volt kihallható a hétfőn, az SPD képviselőknek és jelölteknek tartott felkészítő Schröder beszédből, ahol az FDP és a CDU elleni kirohanások voltak hivatva az elvtársak önbizalmát vissza adni.