Miért kampányol még Kovács László?

Miért tehet meg sokmindent a baloldal, amit a jobboldal nem? Miért figyelemreméltó az, ami Hollandiában történt? Miért nem tudnak leállni a kampánnyal a szocialisták? Miért ragaszkodik az MSZP az Orbán-Nastase megállapodás újratárgyalásához? Többek között ezekről beszélgetett Bencsik András, Lovas István, Tóth Gy. László és Tőkéczki László a Magyar ATV Sajtóklub pénteken című műsorában.

Hollandiában lelőtték a szélsőjobboldali politikust, Pim Fortuynt. Lovas István ezzel kapcsolatosan megjegyezte: már megint nem baloldali, hanem jobboldali volt az áldozat. Feltette a kérdést: vajon nem nevezhető-e tipikusnak, hogy a hetvenes évektől kezdve, miközben állandóan a jobboldal erőszakosságát akarják bebizonyítani, valahogy mégis mindig a jobboldalról kerülnek ki az áldozatok. Miközben az erőszakos balliberális oldal szétveri a kirakatokat s felgyújtja az autókat ha nem tetszik nekik egy-egy választás végeredménye, aközben folyton fasizmussal vádolják a jobboldalt.

Tóth Gy. László szerint tény, hogy az európai politikában kettős mércéről lehet beszélni. Ennek egyik okát abban látja, hogy az európai értelmiség egy jelentős része még mindig teljes téveszmén alapuló baloldali nézeteket vall, és ezért elnézőbb a szélsőbaloldali terrocselekményekkel szemben, mint a jobboldalival. A hatvanas évektől ilyen csoport volt a nevében is árulkodó Vörös Hadsereg Frakció, a Vörös Brigádok, mint ahogy a Kárád-korszakban Magyarországon is idejét töltő Carlost Vlagyimir Iljicsre keresztelték a szülei.

Tőkéczki László csúnya előjeleket lát ezekből a dolgokból. Egyrészt a társadalom általános felszabadítása is az oka annak, hogy sokmindent meg lehet tenni szabadon, másrészt a jobboldalt már-már hivatalból lehet örökösen démonizálni. Már pusztán a létezését is fenyegetett veszélynek látja a baloldal, s mindenre, ami jobboldal-ellenes tett azt mondja, hogy az tulajdonképpen jó ügyet szolgál. Világos, hogy akció reakciót szül, a jobboldal időnként visszaszól, és akkor egyfajta visszaigazolást lát a baloldal abbéli hitében, hogy “lám, valóban milyen veszélyesek ezek”. Maguknak viszont elnézik, hogy bármi megtörténhet az ő oldalukról.

Bencsik András közbevetette: mintha az utóbbi napokban nálunk is elszabadultak volna az erőszakos cselekmények. Nem politikai értelemben azt taglalta, hogy a Horn-korszak Torgyán és Szájer lakása előtti robbantással ért véget. Az ún. Orbán-korszakból viszont jóformán csak a már-már legendává vált „Viszkis-rabló” bűntetteire lehet csak visszaemlékezni. Az elmúlt napok gyilkosságai után az az érzése az embernek, mintha elszabadult volna a pokol, s elvesztette volna a fejét a társadalom. Bencsik neheztel a belügyminiszterre azért, hogy nem csípték el a bicskei fideszes aktivisták támadóit és a baseballütős elkövetőket sem. Most baloldali korszak következik. Míg általában a baloldali politikai agresszió másodlagosan a társadalomra is kihatással van, s ott is megjelenik az agresszió, a jobboldali kormányok inkább vissza szokták fogni azt.

Tőkéczki László szerint azért is figyelemreméltó az, ami Hollandiában történt, mert ezt az országot Európa liberális mintaországaként tartják számon. Ami ott történt, az valaminek az igen-igen riasztó kezdete lehet. Hollandia az az ország, ahol a problémákat szinte programszerűen egy még liberálisabb döntéssel szokták kezelni, s ha az sem válik be, akkor még annál is liberálisabb, megengedőbb módot próbál meg kitalálni. Most kiderült: egy sokmindent megengedő társadalomban nemhogy az erőszakot nem sikerült megszüntetni, hanem egy, a rendőrségnél nyilvántartott személy merényletet tudott elkövetni. Ráadásul Hollandiában egy lassú feleszmélés idején történt ez az eset, akkor, amikor egyre többen látták szükségét annak, hogy rendet kell teremteni az országban. És az egészben ez a legszomorúbb. Lovas István ehhez hozzátette: az is furcsa, hogy Fortunyt gyilkosáról már az legelején kiderült, hogy szélsőbalos múltja van, ám mióta azt is megtudták, hogy egy állatvédő szervezetnek is tagja, azóta eltűnt a balos múltja és csak mint állatvédő merénylőt tüntetik őt fel. Bencsik András szerint színvonaltalan ködösítés, ha ezt akarják elhitetni az emberekkel.

Tóth Gy. László megdöbbentőnek tartja azt, ami az Aktuális műsorában hangzott el Kovács László szájából. A szocialista pártelnök hihetetlenül arrogánsan, agresszívan oktatott ki mindenkit, a riportert, a nézőt és az egész nemzetet, és gyakorlatilag magát, valamint azt a pártot állította be demokratának, amely mögötte áll. Tóth Gy. László szerint Kovács Lászlónak nincsen semmiféle erkölcsi joga és alapja ahhoz, hogy demokrataként tündököljön. A Magyar Hírlap minapi száma leközölt egy mellékletet az új parlamenti képviselők életrajzával. Kovács László életrajzában egyetlen egy szó sincs a lényegről: arról, hogy az MSZMP funkconáriusa, a pártállam kiszolgálója, azaz nem pusztán egyszerű tag, hanem döntéshozó nomenklatúra-tag volt. Az önéletrajzot nem a Magyar Hírlap készítette, így abból kiderül, hogy Kovács maga retusálta a múltját, s olyan önéletrajzot adott le, mintha 1990-ben született volna. Ez a tények tudatos elhallgatása, amely egy politikus esetében megbocsáthatatlan. Az, hogy ha tényszerűen leírná, és minden szégyenkezése ellenére vállalná a kommunista múltját, elfogadható volna. Csakhogy Kovács László nem ezt teszi. Ehelyett ő, aki Prágában egy KGB fedőszervezetben dolgozott arra vetemedik, hogy Miloseviccsel hasonlítja össze Orbán Viktort. Ez az a pont, amikor azt kell mondani: tisztelt szocialisták, elég volt.

Tőkéczki László szerint nemcsak Kovács László nem veszi észre, hogy vége a kampánynak, hanem a szocialisták politikájának peremén dolgozó tudományos munkát végző emberek sem, akik a baloldali sajtóban azt állítják: a Fideszre tudatlan, elzárt vidékeken élő emberek szavaztak. Régen az SZDSZ-nek sok szimpatizánsa volt a fejlettebb Dunántúlon. Most, hogy ők is inkább a Fideszre szavaztak, vajon ők is elmaradottakká váltak?

Bencsik András ehhez hozzáfűzte: bár már kihirdették a választások végeredményét, az MSZP ahelyett, hogy azzal foglalkozna, hogyan fog kormányozni, elfelejtette leállítani a gyűlöletkampányát. Kovács László állandóan Orbán Viktorral foglalkozik, s a többi szocialista vagy szabaddemokrata megszólaló is „így a Fidesz, úgy a Fidesz” kiszólásokkal jön. Az embernek ezek után az a szörnyű sejtése támad, hogy a baloldalon lévőknek nincs programjuk, s miután az egész startégiájuk a tagadásra épült, most bajban vannak, és rögeszmésen rombolnak még akkor is, amikor már építeniük kellene.

Tőkéczki László szerint itt arról is szó van, hogy a szocialista pártnak két programja volt, részben az SZDSZ-szel közösen: az egyik az úgynevezett demokrácia-csomag, a másik az anyagi ígérgetések csomagja. A mostani folytonos Fidesz ellenes kampányukkal és mocskolódásukkal feltehetőleg a demokrácia-csomagra próbálnak inkább rászállni, hiszen az anyagi ígérgetések csomagját nem fogják tudni teljesíteni. Most jól átgondoltan azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy a Fidesztől kapott hagyaték miatt nem fogják tudni megvalósítani az ígérgetéseiket. Márpedig ha igaz az, hogy közel van az EU-csatlakozás, akkor nem vehetnek, nem adhatnak el mindent a magyar állami vagyonból, s nem lesz akkora anyagi forrásuk. Most ugyanazt teszik, amit az Antall-kormány után. Akkor a rossz helyzet örökölt gyökerét Antallékra fogták, s a Horn-Kuncze kormány azt állította, hogy Antall Józsefék tették tönkre a mezőgazdaságot, az ipart és mindent. Nem az elmúlt ötven év, hanem Antallék. Nos, most az általuk beetetett szavazóknak azt kell mondaniuk, hogy minden leendő meg nem valósított ígéretről a Fidesz-kormány tehet.

Tóth Gy. László véleménye szerint azért vannak zavarban a szocialisták és kampányolnak tovább a Fidesz ellen, mert furcsa lélektani helyzetben vannak: nincs koherens baloldali filozófia, nem létezik olyan baloldali identitás és értékrend, amely nyugodt politizálást tenne lehetővé. Nincs programjuk. Ezen túl pedig – valójában a Fidesz gyenge kampányának köszönhetően – váratlanul az ölükbe hullott az a politikai hatalom, amelyre igazából nem készültek fel. Most gyakorlatilag a lendület viszi őket tovább: ugyanúgy gyűlölködnek és fröcsögnek, ugyanazt az öt „fideszes korrupciós ügyet” citálják elő, mint valami szimbólumot, amelyet már ezerszer előráncigáltak. Mindeközben mélyen hallgatnak arról a legalább hatvan korrupciós ügyről, amely a Horn-Kuncze kormány idején történt, s kormánytagokig is elért. A szocialistákban megnyilvánuló indulatok másik okát pedig abban látja, hogy olyan személyeket próbálnak pozícióba hozni, akiket morálisan nem lehet majd megvédeni. Ha például Szanyiból államtitkár lesz, neki magyarázatot kellene adnia az internetes ámokfutására. Bencsik András ehhez hozzáfűzte: Medgyessy Péter, aki ellen eljárás folyik befolyással való üzérkedés miatt, vajon mennyivel lesz szalonképesebb Szanyinál? Igaz, Medgyessy megteheti, hogy a mentelmi joga mögé menekül a felelősségrevonás elől, de attól még tény, hogy befolyással üzérkedett. Igaz, hivatalosan „ismeretlen tettes” ellen folyik a nyomozás.

Tőkéczki László azt is abszurdnak tartja, hogy a szocialisták úgy folytatják a lejárató és hitelteleníteni akaró propragandát a Fidesz ellen, hogy mindenképp újra akarják tárgyalni az Orbán-Nastase megállapodást. Ezen még a román kormány is meglepődött, s majdhogynem azt mondják: ugyan, hagyjatok már minket ezzel békén. Az teljesen nyilvánvaló, hogy újratárgyalás esetén hihetetlen hátrányba fognak kerülni az erdélyi magyarok. Csakhogy az MSZP-nek azért muszáj újratárgyalnia a megállapodást, mert ők a kampány hevében azt állították: 23 millió román fog az Orbán-Nastase paktum miatt átjönni Magyarországra. Teljesen irracionálisan most ezért a kijelentésük miatt kell nekik újra tárgyalni a románokkal. Azaz olyan problémával foglalkozni, ami valójában nem probléma. Bencsik András ehhez hozzáfűzött egy anekdotát, miszerint jött egy távirat Nastasetól benne az alábbi szöveggel: mi is utáljuk a magyarokat, de mi már nem vagyunk elvtársak.

Lovas István arról beszélt, miszerint az új kormány távolságot akar tartani a konzervatív vezetésű osztrák, bajor és olasz kormánytól, s inkább a keleti szomszédokkal akarnak jó kapcsolatokat kialakítani. Tóth Gy. László is tud arról, hogy vezető szocialista politikus beszélt a keleti országok felé, kereskedelmi szinten történő nyitásról. Tóth Gy. László szerint igaz, hogy lehet a keletiekkel kereskedni, de nem fognak tudni fizetni.

Azzal kapcsolatban, hogy az SZDSZ négy miniszteri tárcát kapott az egyezkedéseken, Tóth Gy. László szomorúnak és problematikusnak tartja azt, hogy egy olyan párt fog szerepet játszani az ország életében, amely 1990 óta választásról választásra zuhanórepülésben van, drasztikusan megfogyatkoztak a választói, s most is éppen csakhogy becsúszott pár százezer szavazattal a Parlamentbe. Tőkéczki László szerint azért van könnyű dolga az SZDSZ-nek, mert az MSZP-n belül van egy igen erőteljes szabaddemokrata irányultság. Szerinte ezért is történhetett meg az, hogy a vártnál több miniszteri tárcát kaptak a szabaddemokraták. Az SZDSZ annyira ragaszkodik a hatalomhoz, hogy az MSZP megtehette volna, hogy azt mondja: csak két tárcát enged át az SZDSZ-nek. Mivel ezt nem így tették teljesen nyilvánvaló, hogy az MSZP-n belüli erőviszonyoknak volt mindez köszönhető. Az elitek szintjén az MSZP-nek a megfiatalítása az SZDSZ által fog megtörténni. Hiszen mi különbség van a két párt között? Semmi.

Lovas István szerint a pénteki Népszabadság címoldalas hírében, miszerint Medgyessy a saját lakásában akar maradni, és nem akar a miniszterelnöki rezidenciába költözni, van némi csúsztatás. Mert aki megnézi Medgyessy Péter Stromfeld Aurél utcai villáját, az egyből megérti, miért is nem akar lakást cserélni, s miért nincs miről lemondania. Bencsik András hozzátette: talán azért sem akar átköltözni, mert lelke mélyén érzi, hogy arra a rövid időre nem érdemes hurcolkodni. Ezt azért meri kijelenteni, mert szemben azzal, amire Orbán Viktor számított kedd esti beszéde során, nem több száz, hanem már most több ezer polgári kör jelentkezett a Demokráciavonalon. Medgyessyéknek szembe kell nézniük azzal, hogy a polgári erő már felállt, és sokan lesznek, akik minden lépésüket figyelik.

Tőkéczki László szerint Bencsik túl optimista, ha azt hiszi, hogy nem lesz hosszú az MSZP-SZDSZ kormányzás. Ugyanis könnyen meglehet, hogy már beindult a magyar vidék félelem-reflexe. Az, hogy a szocilaistáktól semmit sem lehet kapni és ezért inkább igazodni kell hozzájuk. Csak az elmúlt 12 évből sok példa van a megfélemlítettek és gyávák folytonos alkalmazkodásáról. Ezért kell hát a polgári erőknek pontosan fogalmazniuk, célokat adniuk, hogy ne induljon be ez a – főként idősebb emberek körében tapasztalható – túlélési-, alkalmazkodási-, félelem-reflex. Ehhez még azt is hozzáfűzte: hiába mondják azt a baloldalon, hogy „véget ért a félelem kora”, hiszen a fasisztázásuk mint lelkiszükséglet, meg fog maradni. Hiszen ha nem ezt tennék, akkor ki ellen tudnának harcolni?

Bencsik András azt válaszolta erre, hogy ő azokra a bátor emberekre számít, akik nagyon sokan vannak ma. Neki nagyon tetszett Orbán Viktor azon lépése, hogy miután látta, Kovácsékkal lehetetlenség beszélni, teljes nyíltsággal azt mondta: eladja a földet a magyar gazdáknak. A vele szemben álló szocialista-liberális had most tombol a dühtől és azt számolgatja, hogy lesz-e elég idejük ennek a megakadályozására. Ha elég lesz az idő, akkor visszavonnak mindent, ha nem, akkor majd máshonnan fognak rabolni. Bencsik András szerint akik földhöz fognak jutni, azok igenis ragaszkodni fognak hozzá, és most már nincsenek párttitkárok, akik számon kérhetnék őket. Itt most az utolsó harc folyik a vörös bárók birodalmának lerombolásában. Orbán Viktorék iszonyatos tempóban dolgoznak azért, és hajtják az apparátusukat, hogy az új kormány ne tudja megakadályozni a földosztást. Az ő harcuk Magyarországért folyik, s ezért kell mellé állniuk.