Tarany aranya meg a buncek

Korosa Imre beteg. Szólni nemigen képes már, de látszik a szemén, hogy követi a beszédünket. Olykor bólint, néha megmozdul a szája, és már-már kikerekedik belôle egy félmondat, ám azután egy kézmozdulat jelzi, jobb, ha a mama beszél helyette. A mama, Ilonka néni hetvenegy éves, tizeneggyel fiatalabb élete párjánál. Kalandozik a régmúlt, a félmúlt és a jelen között, a széprôl, a keservesrôl kendôzetlenül beszél.