Botrányos bevándorlási viták Németországban

A vörös-zöld javaslat nagy ellentmondása, hogy amíg folyamatosan hangoztatja a humanitárius szempontokat, hossszú távon be kíván rendelkezni az agyak elszívására. A CDU úgy véli, hogy a törvény jogellenesen jött létre és tovább növeli a Németországra nehezedő migrációs nyomást

Június 26-án a brandenburgi tartományi gyűlés 84 jelenlevő képviselőjéből 57 igen szavazattal új miniszterelnököt választott a szociáldemokrata potsdami polgármester, Matthias Platzeck személyében. A választást az tette szükségessé, hogy ezt a pozíciót 12 éve betöltő Manfred Stolpe a június 22-i wittenberge-i SPD kongresszuson a meglepett küldöttek előtt bejelentette nem kívánja tovább ellátni a miniszterelnöki teendőket.

A puccsszerűen lezajlott lemondás – hiszen e tervbe Stolpe saját bevallása szerint csak a pártelnök-kancellárt Gerhard Schrödert vonta be – hivatalos indoklása a szükségessé vált generációváltás volt. A döntésben szerepet játszott az a tény, hogy több a tartományi kormány által erősen támogatott vállalkozás – pl. a Cargolift és a Lausitzring – a közelmúltban jelentett be fizetésképtelenséget. Az áprilisi szász-anhalti tartományi választásokon az SPD súlyos vereséget szenvedett, ami jelezte a keleti tartományok lakói elégedetlenek a Schröder kormány teljesítményével.

Ami érthető is, hiszen 1997 óta a legtöbb gazdasági mutató tekintetében ismét nőttek a különbségek Németország keleti és nyugati fele között. Hiába nevezte Schröder a keleti tartományok felépítését (Aufbau Ost) a kormányzása egyik legfontosabb ügyének (Chefsache). Érdekességként megjegyzendő, hogy az Aufbau Ost a szovjet határon felsorakozó Wehrmacht egységeket megerősítő, első német felvonulási terv fedőneve volt 1940 őszén, s akkoriban a Chefsache kifejezés egy titkosítási szintet jelentett. Eredményesnek nevezhető a 68-as generáció oktatáspolitikája, mert ez áthallás Németországban mindmáig senkinek sem tűnt fel.

A keleti választók megnyerését szolgálja, hogy az új tartományokban legnépszerűbb SPD politikusának, Stolpenak a bevonása Schröder kampánycsapatába. Ez a lépés egyúttal válaszkísérlet kereszténydemokrata kancellárjelölt Edmund Stoiber szakértői csapata által jelentett kihívásra. Ahol a gazdasági és munkaügyek, valamint a keleti tartományok kérdéseinek kezelését az ismert és népszerű jénai vállalkozóra, a korábbi baden-württembergi tartományi miniszterelnökre, Lothar Späthre bízta.

A kapkodás az SPD-n belül érthető, hiszen a közvéleménykutatások hónapok óta 5-6%-os kereszténydemokrata előnyt prognosztizálnak CDU 41%, míg SPD 35% ami, ha figyelembe vesszük a Zöldek 6%-os gyengélkedését és az FDP 10% körüli eredményét, szeptember 22-t követően kormányváltást feltételez. A hatalmas média támogatottság csak Schröder személyes szimpátia indexében csapódik le, itt még megelőzi a CDU/CSU kancellárjelöltjét. Nem véletlen, hogy a Schröder csapat kísérletet tesz a kampány személyekre történő kihegyezésére, az ő vagy én kérdésére történő leegyszerűsítésre. E csapdát megkerülendő hozta létre Stoiber a szakértői csapatát, ráadásul az új tagok bemutatása alkalmat ad arra, hogy egy-egy fontos témakörben kemény kritikával illesse a szövetségi kormányt.

Stolpe lemondásának további fontos eleme lehetett Johannes Rau szövetségi elnök június 20-i kritikája a bevándorlási törvény végszavazását illető botrány kapcsán. A március 22-i szavazáskor a tartományi kormányokat képviselő Szövetségi Tanácsban a Brandenburgot irányítő SPD-CDU koalíció képviselői – a miniszterelnök, valamint helyettese a kereszténydemokrata belügyminiszter Jörg Schönbohm – eltérően szavaztak. (A német alaptörvény értelmében a tartományi kormány nem oszthatja meg szavazatait, ezért CDU-SPD koalíció esetén – jelenleg Brandenburg és Bréma rendelkezik ilyennel – általában tartózkodnak.) A Szövetségi Tanács elnöke, Klaus Wowereit SPD-s berlini főpolgármester, Stolpe igenje alapján, Brandenburg szavazataival a törvényt elfogadottá nyilvánította.

A CDU, miután úgy véli, hogy a törvény jogellenesen jött létre és tovább növeli a Németországra nehezedő migrációs nyomást, ezért miként azt a szövetségi elnöki ellenjegyzés napján több vezető kereszténydemokrata politikus is jelezte, megtámadják a karslruhe-i alkotmánybíróságon. A CDU/CSU álláspontja szerint újabb bevándorlás helyett elsőbbséget kellene adni a Németországban legálisan élő, a lakosság 9%-t kitevő 7,3 millió külföldi integrálásának. Hiszen a zöldek javaslatára a törvénybe bekerült, hogy menekült jogra tarthatnának igényt a nemi hovatartozásuk miatt diszkrimináltak, vagy a nem állami szervezetek által hátrányos megkülönböztetést elszenvedők. Ez szakértők szerint azt is jelenthetné, hogy elméletileg az iszlám államokban élő nők százmilliói folyamodhatnának menedékért.

Az SPD és zöldek álláspontja akkor válik érthetővé, ha tudjuk, hogy a frissen honosítottak közel kétharmada valamelyik baloldali párt választója. Ugyanakkor a szíriai születésű és ez év tavaszáig a zöldek frakciójában ülő Jamal Karsli északrajna-vesztfáliai tartományi képviselő éles hangú Izrael ellenes nyilatkozatait követő viták egyértelműen jelezték, hogy a mind nagyobb számú bevándorló, egyre kevésbé tartja magára nézve kötelezőnek új hazája politikai életének tabuit. S az a tény is sokkolta a multikulturális társadalom híveit, hogy a szeptember 11-i terror akció előkészítésében több Németországban példásan élő és tanuló diák vett részt.

A vörös-zöld javaslat másik nagy ellentmondása, hogy amíg folyamatosan hangoztatja a humanitárius szempontokat, addig úgy tűnik hossszú távon be kíván rendelkezni az agyak elszívására. Azaz olyan szakemberek importjára, amelyek kiképzésével a szövetségi állam, a tartományok vagy az ipar nem kíván bajlódni. Ennek a mentalitásnak előfutára volt a Schröder kormány kísérlete, hogy zöld kártyával számítógépes szakembereket Németországba csalogasson, miközben még a kancellár alsó-szászországi miniszterelnökként takarékosságra hivatkozva maga záratott be informatikai tanszékeket.

A Németországban élő külföldieken belül a mintegy 20%-os munkanélküliség, duplája az országos átlagnak. Külön problémát jelent, hogy a külföldiek három negyede nem Európából érkezett. A muzulmán gyermekek esetében a szülök, hogy megvédjék a károsnak tartott nyugati befolyástól, gyakran a nagyszülőknél járatják iskolába. Ezért e fiatalok közel 40%-nak komoly problémája van a német nyelvismerettel és közel 20%-k gyakorlatilag semmilyen iskolai végzettséggel nem rendelkezik. A nagyvárosok, ahol külföldiek többsége koncentrálódik – Frankfurtban az arányuk 28%, míg pl. Münchenben 22% – gondot jelent, hogy egyre több városnegyedben kerülnek a bennszülöttek kisebbségbe. S ha pontosak a demográfusok előrejelzései, akkor 2015 környékén a 20 év alattiak fele már nem német etnikumú lesz. Most válik nyilvánvalóvá a német baloldal álságos hozzáállása az ország mind súlyosabbá váló demográfiai helyzetéhez. Hiszen, amikor a hetvenes évek végén az első kedvezőtlen tendenciák megjelenésekor az ellenzéki konzervatív pártok aktív állami szerepvállalást követeltek, az SPD akkor a szokásos baloldali érveléssel, Hitler is támogatta a születések számának növelését, tehát az csak az ördögtől való lehet, vetette el a javaslatot. Akkor a CDU/CSU politikai opportunizmusból meghátrált, amit a párt egyik legnagyobb hibájának nevezett Wolfgang Schäuble „Az élet közepén” című könyvében. Ma már az SPD is elismeri, hogy Németország belső békéje szempontjából elsődleges kérdés, hogy milyen jogokat sikerül kiharcolni a 2045 táján kisebbségbe kerülő németeknek.